Fiataloknak: a jog kötelezettséggel jár

0
498
Illusztráció: Pixabay

Olyan anyagi világban élünk, amelyben túl sok termékhez, szolgáltatáshoz hozzáférünk, valósággal vadásznak ránk az értékesítők. Azoknak a gyerekeknek, akik ebben a világban nőnek fel, mindez azt sugallja, hogy a lehetőségeik végtelenek és ne érjék be a legjobbal. A szülő jót akar a gyermekének, és gyakran ezáltal pont a fejlődés lehetőségétől fosztja meg a fiatalt. Mire figyeljen a szülő és mit kell egy mai fiatalnak tudatosítania ahhoz, hogy felelősségteljes felnőtt legyen? Az alábbiakban ezt boncolgatjuk.

Minden jár neked, mindent megérdemelsz – ezt sugallja ma a társadalom, és ezt a szülők is elhiszik. Attól kezdve, hogy alig húsz éve még az egyetemre bejutni komoly megmérettetést jelentett, addig most az egyetemek versenyeznek a diákokért. Az egyetem anyagi kerete, tanári fizetések és állások függhetnek attól, hány fizető diákot vonz egy-egy kar, és ezért nem csak kompetens fiatalokat vesznek fel. Ehhez mérhető a fiatalok szakmai elkötelezettsége is. A csalódott, kirostált, eltévedt diákokkal a későbbiekben senki sem foglalkozik.

„Manapság az oktatási intézmények alkalmazkodnak a fiatalok igényeihez. Nem a diák fejlődik fel a követelményekhez, hanem az intézmény igyekszik megtartani a diákjait. Ugyanakkor, talán ezért is, akik nem akarnak továbbtanulni, azok nehezen fogadják el, hogy egy bizonyos szakmában való elhelyezkedés előzetes elméleti felkészültséget is igényel. Például az egyik napról a másikra természetgyógyásszá avanzsált személy egyenértékűnek vagy akár többnek is tartja magát egy hosszú éveken keresztül tanult orvosnál. A mai felfogás szerint minden hozzáférhetőnek tűnik az anyagiak által: ha kifizettem a tandíjat, jogom van az egyetemi végzettséghez” – magyarázza dr. Plesek Zoltán pszichológus, pszichoterapeuta. Hozzáteszi: nem arról van szó, hogy minden szülő és fiatal felnőtt gyermeke materialista gondolkodású, viszont ez a mentalitás jelen van a társadalomban, és aki más értékek szerint élne, annak meg kell tanulnia folyamatosan ellenállni a tömeg hatásának.

Korlátokra is kell tanítani

Ha a fiatal nagyvárosba megy egyetemre, vehet a szülő neki lakást, mert megfontolja, hogy gazdaságosabb, mint az állandó magas lakbér, vagy csak azért, mert a szomszéd is vett egyet a gyerekének. A lakás az élet egyik nagy teljesítménye kellene hogy legyen a fiatalnak: egy felnőtt akár több tíz éves erőfeszítései árán tudja megspórolni rá a pénzt. Ha már akkor lakást veszünk a gyermeknek, amikor ő még nem áll a saját lábán, nem érzi át annak anyagi súlyát. Megfosztjuk őt a komoly teljesítményért való munka lehetőségétől, így a fiatal nem érti meg, hogy mit jelent azért megdolgozni.

Ha nem tanultunk meg megdolgozni az eredményekért, fiatal felnőttként jogtalanul követelőzünk / Illusztráció: Unsplash

„A kockázat észlelése alacsonyabb húszas éveinkben, mint később, ezért merészebbek a fiatalok. Ezért okoznak a fiatalok sokkal gyakrabban autóbalesetet, mint a többi korosztály. Mielőtt autót adunk ajándékba egy húszévesnek, fel tudjuk-e mérni, hogy mennyire érzi át a felelősséget a kormány mögött?” – kérdezi a szakember. Ezeket a fiatalokat felnevelő szülők bizonytalanok: felszólítják őket, hogy a testi fenyítés veszélyes, de azt nem mondják el, hogyan kellene jól nevelni. A verésből a gyermek nem tanul, de azt fel kell fognia, hogy az életben vannak korlátok, mindent nem tehetnek meg. Nem szabad elsietni túlzott segítséggel a gyermek „fejlesztését”, hagyni kell, hogy megérjen. Ugyanakkor, ha egy gyermek látja, hogy a másiknak mindent szabad, felteszi a kérdést, hogy neki miért kell betartani a korlátokat.

A társadalmi nyomás sem segít felnőni: a diplomákat halmozó emberek látszólagos státusa arra sarkall, hogy a fiatalság még a húszas évei végén is tanuljon. A húszéves tehát későre nő fel, úgy, hogy a szülei anyagi kérdésekké alakították a nevelési és etikai felelősségüket. Ahhoz, hogy érzelmileg megfelelően fejlett legyen a fiatal felnőtt, szülőként tudnom kell, hogy a felelősség, a tudás, az önálló gondolkodás kialakulása a munka és kockázatvállalás következménye és nem anyagi kérdés. Minden mindenkinek nem sikerülhet, de attól még a fiatalnak meg kell tanulnia a kudarcon továbblépni. Húszévesen pedig tudatosítani kell, hogy a munkát el kell végezni, a pénzt be kell osztani, a ranglétrán végig kell haladni, még akkor is, ha ebbe bele lehet bukni. Az ilyen életleckék nélkül a diploma csak kidobott pénz és elfecsérelt idő.