Színpadon Márton Áron titka

Bemutatták Tar Ildikó Láng a sötétben című dramolettjét

0
826
Tar Ildikó Láng a sötétben – Márton Áron legendája című minidrámája.

Történetünk gyökerei a 2015-ös esztendő tavaszáig nyúlnak vissza, a Székelyföld kulturális folyóirat a Lakiteleki Népfőiskolával közösen ekkor hirdetett pályázatot Márton Áron püspök életpályájából merítő, nyelvi igényességgel megírt, legfeljebb harmincflekknyi terjedelmű irodalmi munkák – vers, próza, esszé, filmnovella, színmű, riport… – alkotására. A pályázaton Tar Ildikó nyerte el az első helyezést Láng a sötétben – Márton Áron legendája című minidrámájával; a díjat Ferenczes István költőtől vehette át 2015. szeptember 26-án Budapesten a parlament felsőházi termében tartott Márton Áron Emlékülésen. A nyertes pályamunkát később a Székelyföld folyóirat olvasói is megismerhették, négy év eltelte után pedig immár színházi előadás formájában is megtekinthetik az érdeklődők – köszönhetően a vecsési KissPista Színház kiváló társulatának.

„Nagyon erős, nagyon szép előadás van itt születőben” – ezeket a szavakat írta közösségi oldalán 2019 őszén a magyar–történelem szakos középiskolai tanár, művészetterapeuta, író és költő, Tar Ildikó. A pályázatnyertes színmű szerzője így kiáltotta világgá boldogságát: „Óriási öröm ért: pár hete elkezdték az általam írt színdarabot próbálni, és ma részt vehettem egy próbán. Nagyon különleges volt látni, hogy mindaz, ami korábban csak a fejemben volt: a szereplők, a mozgásuk most kint jelenik meg a térben, a szemem előtt. Láttam, hogy milyen kreatívan, lelkiismeretesen próbálnak el egy-egy jelenetet újra és újra és újra, hogy létrejöjjön az a változat, amelyen a legeslegjobban tud átjönni a mű üzenete. Hogy ez tényleg szín-JÁTSZÁS, ezt itt éreztem meg először, pedig nagy színházba járó vagyok… Úgy érzem magam, mint egy gyerek, akinek ma váratlanul átnyújtottak egy ajándékot…”

Aztán elkövetkezett december nyolcadika, és minden ülőhelyet elfoglaltak a nézők a vecsési evangélikus templomban. Ott volt Vencser László, Márton Áron bérmáltja, tanítványa és szentelt papja is a felső-ausztriai Linzből és Virt László, számos Márton Áron-könyv szerzője is eljött Nyugat-Dunántúlról. Sokan voltunk kíváncsiak, mit fogunk látni az elkövetkező szűk egy órában a gondosan elrendezett díszlet között.

Láthattuk, hogy kis szobájában utolsó heteit éli az idős, nagybeteg püspök, Márton Áron (Varsa Mátyás), mellette pedig a Sátán (Kresznerits Ádám) egy kissé erőszakos újságíró alakjában azon fáradozik, hogy még időben kiszedje belőle a titkát: mi az a belső erő, ami minden üldöztetés, kiszolgáltatottság, megaláztatás, megfélemlítés közepette is megtartotta őt, tanúságtevőként, a hitében. „Mi a titkod, Márton Áron?” – tette fel a kérdést a Sátán újra és újra, először halkabban, aztán a türelmetlenség határát elérve már kiabálva. „Nem törtél meg, meg sem őrültél, ami szerintem legalább elvárható lett volna, mert normális ember az ilyesmibe minimum belepusztul, de legalábbis feladja, és a sebeit nyalogatva elkushad valahová a világ végére. Te viszont a kiszabadulásod után egész egyszerűen csak tetted tovább a dolgod, mint annak előtte. Ahogy te reagáltál, az egész egyszerűen kódolhatatlan! Mi a titkod, Márton Áron? Hogyhogy nem adod fel a tanítást, a segítést, az emberekért végzett mentőakciókat, a prédikációkat, a végtelenített körleveket? Mi a titkod, ember? Áron, néha, amikor elképzelem Istent, akkor te jutsz eszembe!” – mondja a Gonosz, aki lám, még maga is közel tud kerülni Istenhez, amikor egy pillanatra megfeledkezik önmagáról.

A püspök válaszai rövidek, tömörek. „A szenvedésnek van értelme és van vége. Az utolsó szó nem az erőszakot, hanem az igazságot illeti” – halljuk egyik feleleteként.

Kettejük beszélgetéséből, álmokból, látomásokból elevenedik meg a múlt, amely nemcsak a haldokló püspöké, hanem a háborúk és a trianoni végzés következtében fenyegetett helyzetbe került magyarságé is, és mindazoké, akik mint üldözők és üldözöttek, kiszolgálók és kiszolgáltatottak a történelem nagyhatalmi mechanizmusainak áldozataiként egyaránt odadobottak voltak. De, amint az első tündér elmagyarázza: „A nagy világbajok idején Ezüst Anyácska nagy titokban mindig leküldi emberalakban szent fiát, a Világügyelő Fiút, hogy az emberiséget mentse, a viharokban a holnapnak megőrizze. Hogy láng legyen a sötétben.”

Hogy mi a titka Márton Áronnak, az előadás végére ki is derül, meg nem is. Mert egyrészt sohasem volt titok, másrészt azért, mert a titkok legmélységesebb titka marad örök időkre, mint minden, ami igazán lényeges az ember életében.

A budapesti születésű, Vecsésen élő Tar Ildikó előadás után e sorok írójának elmondta: gyermekkorában sokat utazott Erdélybe orvos édesanyjával, aki könyvekkel, élelmiszerrel, gyógyszerrel segítette az ott élő magyarokat. A táj, a hegyek, az emberek nagyon megragadtak. Később egy szintén országos első helyezést elért, Szent Márton életéről szóló munkám kapcsán az ő Non recuso laborem szavai hívóerőként hatottak rám, úgy éreztem, ezzel nekem dolgom van… A Székelyföld folyóirat pályázatára Szappanos Gábor író hívta fel a figyelmemet” – mesélte Tar Ildikó. Több hónapon keresztül kutatta a püspök életét, hallgatta a hangját, minden fellelhetőt elolvasott tőle és róla, elidőzött fényképei előtt, és Virt Lászlót is megkereste, akitől sok fontos és értékes további forrásanyagot kapott a munkájához. „Engem mindig minden érdekel, ami hitről, kitartásról, emberségről, a valamiért való küzdésről és kiállásról szól. Márton Áron személyisége nagyon megfogott és inspirált ennek a darabnak a megírására. Életem egyik legnagyobb meghatottsága és öröme, hogy Márton Áront a kutatómunkám során megismerhettem” – foglalta össze a dramolett szerzője. Elmondta azt is: mindig azt keresi, ami „a lelkét elkapja”, és mivel a művészi hozzáállás a dolgokhoz alapvetően más, mint egy tudós-kutatóé, így a darabból készült előadás is elsősorban a nézők lelkét szólítja meg. „Igyekeztem hű maradni a valósághoz, noha az alaptörténet maga fikció, hiszen azt, hogy a Sátán ott ólálkodik a püspök körül, én találtam ki. De az előadás a tényekre épül, arra, hogy a püspököt lehallgatták, figyelték, kínozták, bezárták, háziőrizetben tartották és még a dolgozószobáját is bepoloskázták – magyarázta az alkotó.

A darab nem egészestés, a pályázat harmincflekkes terjedelemkorlátja ennyit tett lehetővé. De ez a szűk egy óra is bőven elegendő arra, hogy a néző megismerjen belőle egy „ritka jó embert”, akit „mélységesen tisztelni lehet”. „Az előadás, annak ürügyén, hogy Márton Áron püspöknek állít emléket, arról szól, hogy mi a csuda tud megtartani minket ebben a kegyetlenséggel, gonoszsággal teli világban, mi tud értelmet adni az életünknek. Advent idején volt az ősbemutatója és ez csúcsidőzítés volt a rendező részéről” – jegyezte meg Tar Ildikó, akit a premier végén, a nagyszerű színészekkel együtt, vastaps fogadott a színpadon.

„Nagyon nagy hálát éreztem, amikor megtudtam, hogy a pályázaton első helyezett lettem. Úgy éreztem, sikerült a tiszteletemet leróni Márton Áron előtt, és ezt Székelyföldön is megérezték. Az alcímbe azért tettem be a legenda szót, mert a legenda szó híres emberek hőstetteire utal. Az én szememben, aki ilyen kiemelkedően hősiesen helytáll, és mindig azokat óvja-védi, akiket bántanak, az szent. Szent, mert ritka ember. És a szent szó különlegest, tiszteletre méltót fejez ki. Ilyen értelemben Márton Áron legendáját én már megírtam. Az én szememben ő szent” – fogalmazott a mű szerzője.

S mert ez a legteljesebb mértékben kijár nekik, íme mindazok, akik ezt a művet színre vitték és teljes átéléssel, ráérzéssel megformálták: rendezte és Márton Áron püspök szerepét játssza: Varsa Mátyás. Sátán: Kresznerits Ádám. Petőfi Sándor: Varsa Márton. Arany János: Hegedűs Ágoston. Ady Endre: Gombos Gyula. Benedek Elek: Gallen Gábor. Első tündér: Meixner Veronika. Második tündér: Liszkai Kinga. Harmadik tündér: Viola Boglárka. Első titkos ügynök: Gallen Gábor. Második titkos ügynök: Gombos Gyula. Harmadik titkos ügynök: Hegedűs Ágoston. Negyedik titkos ügynök: Varsa Márton. Márton Áron édesanyja és ápolója: Gyurcsán Erika. Díszlet és jelmez: Kék Maja. Zene: Kresznerits Ádám.

Az előadást a december 8-i ősbemutató után december 15-én a vecsési Erzsébet-téri katolikus templomban újabb bemutató követi, majd 2020. január 5-én, január 18-án és február 2-án ismét játsszák a vecsési evangélikus templomban. A társulat nyitott további meghívások előtt is.

Varga Gabriella