EVANGÉLIUM
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.
Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok.
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.” (Jn 13,16-20)
Jézus megmosta a tanítványai lábát, ami szükséges is volt, hiszen földutakon jártak az emberek és rendszerint bepiszkolódott a lábuk. A feladat a szolgára hárult. Ez a mai evangélium újra és újra annyira meghökkent: Jézus ezt a feladatot végzi, Ő maga mossa meg tanítványainak a lábát. Mi, gyakran a jó szó, példa- és életadás helyett egymás fejét szoktuk mosogatni. Van a mai evangéliumban egy óriási útravaló elrejtve: Jézus a szolgáló jelenlétével küldetését igazolja. Ő valóban szolgál, az én javamat is szolgálja. Mindent átad! Ez élet iskola, meghívás és küldetés is egyben. De én kit szolgálok? Kit mutatok szavaimmal, életstílusommal, jelenlétemmel?
Csíki Szabolcs segédlelkész
