2019. május 16., csütörtök

0
187

EVANGÉLIUM
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk:
„Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.
Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok.
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem.”
(Jn 13,16-20)

Jézus megmosta a tanítványai lábát, ami szükséges is volt, hiszen földutakon jártak az emberek és rendszerint bepiszkolódott a lábuk. A feladat a szolgára hárult. Ez a mai evangélium újra és újra annyira meghökkent: Jézus ezt a feladatot végzi, Ő maga mossa meg tanítványainak a lábát. Mi, gyakran a jó szó, példa- és életadás helyett egymás fejét szoktuk mosogatni. Van a mai evangéliumban egy óriási útravaló elrejtve: Jézus a szolgáló jelenlétével küldetését igazolja. Ő valóban szolgál, az én javamat is szolgálja. Mindent átad! Ez élet iskola, meghívás és küldetés is egyben. De én kit szolgálok? Kit mutatok szavaimmal, életstílusommal, jelenlétemmel?

Csíki Szabolcs segédlelkész

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here