Felnőttként a halálról

0
741
Illusztráció/Pixabay

Ha a szeretteink közül valaki éppen felkészül a halálra, a legnagyobb hiba, ha magára hagyjuk ebben. Dr. Plesek Ákos Zoltán kolozsvári pszichológussal, pszichoterapeutával a különböző életkorok sajátos mentális kihívásait, lehetséges problémáit járjuk körül a halálközeli idős kortól az anyaméhben a gyermeket érintő hatásokig. Ezúttal az öregkor egyik legnagyobb kihívásáról beszélgettünk.

„Ismerősöm mesélte, hogy gyermekkorába a saját halálára készülő nagymamája neki mondta el mindazokat a feladatokat, helyeket, amelyek a saját temetésével kapcsolatosak, miközben az ismerősöm még csak ötéves volt. Amikor a családnak rendeznie kellett a temetést, a gyermek tudta azt, hol vannak a ruhák, hol található a félrerakott pénz, a teljes tervezés egy ötéves gyermek fejében volt” – mesélte Plesek Zoltán. Bár az idős asszony számára valamelyest megnyugvást jelentett, hogy volt a közelében valaki, de ez a segítségnyújtás a felnőtt hozzátartozók feladata kell, hogy legyen.

Segítsünk a halál gondolatának feldolgozásában

A pszichológus elmagyarázta, ha valaki életének azon szakaszába jut, hogy a haláláról gondolkodik, esélyt kell adni neki arra, hogy erre felkészülhessen: legyen olyan felnőtt ember a közelében – családtag, barát, támogató –, aki hajlandó végighallgatni azt a személyt, aki elkezdi feldolgozni a saját halálának nyilvánvaló bekövetkezését. Sokszor hárítjuk a halál lehetőségének gondolatát, mintha ezáltal valahogy távolabb tartanánk magunkat a bekövetkezéstől, ha azonban valaki jelzi, hogy közeledik számára az elmúlás, azzal egyszerűen odafigyelést, támogatást, segítséget vár az ügyes-bajos dolgai elintézéséhez, az életével kapcsolatos számvetéshez.

„Nem tudhatjuk, mikor, lehet, harminc év múlva távozik az illető, de már igényli a halál gondolatának feldolgozását, ami így már kevésbé lesz irreális mind a családtagok, mind saját maga számára. Az érintettnek könnyebb megélnie élete utolsó szakaszát, ha egészségesen, a gondolathoz racionálisan közelítve felkészül a halálra” – magyarázta a szakember. Európában jelenleg tabuként kezeljük a halál lehetőségét: nem merünk beszélni róla, mintha azzal bevonzanánk a rosszat, próbáljuk elkerülni a fájdalmat, hiszen nem könnyű elengednünk valakit, akit szeretünk. Mindez az élet véglegességére, valahol a saját halálunkra is emlékeztet, azonban azzal, hogy nyitottabban állunk a témához, azt a valóságot fogadjuk el, hogy az élet véges, és soha nem tudhatjuk, ki mikor éli éppen az utolsó perceit. Emiatt van az, hogy a hirtelen halálesettel való szembesülés sokkolhatja a felnőttet, gyermeket.

A növények elpusztulásától a szeretteink temetéséig

„Amikor nem akarunk az elmúlás lehetőségéről beszélni a gyermekekkel, valójában nemcsak őket védjük, hanem egyszerűen az adott felnőtt is felkészületlen. A gyászfolyamat során teljesen normális, ha nem tudunk beszélni róla, máskor azonban két lehetőségünk van: vagy hagyjuk a magyarázatot, mert hátha még nincs rá szükség, majd ha nagyobb lesz a gyermek, megtudja, vagy vállaljuk azt, hogy kisebb korban elkezdjük lassan, folyamatosan beavatni a kis családtagot. Kezdve akár azzal, hogy megmutatjuk a természet változásait, a növények halálát, egy-egy állat elpusztulását elbeszéljük, vagy egyszerűen elmondjuk, hogy voltak olyan emberek a családban, akik már nem lehetnek köztünk, mert eltávoztak” – magyarázta a terapeuta. Hozzátette, egyik opció sem könnyű, viszont a lassú felvezetéssel talán könnyebb lesz a gyermeknek a későbbi feldolgozás.

Sokan amiatt hárítanak egy beszélgetést a haldoklóval, betegekkel vagy idős családtaggal, mert félnek a fájdalomtól, a szembesüléstől. Pedig a megbeszélés a gyász során az érintettek körében segíthet feldolgozni a veszteséget, az öreg hozzátartozó vagy haldokló ágyánál pedig a vég elfogadásával éppen a szerettünknek segíthetünk. Hiszen az utolsó percek közeledtével az ember élete tükrével nézhet szembe, számot vethet arról, hogyan élt, mit mulasztott el. Aki úgy élhetett, hogy sikerült élete céljait követnie, annak valószínűleg könnyebb lehet szembenézni a halállal, de a kétségek, megbánások ilyenkor legtöbbünk számára gyakoriak. Segíthet, ha az erről gondolkodónak segítünk elfogadni, hogy a halál az élet elengedhetetlen része, segíthetünk elrendezni a megoldatlan dolgait és felhívni a figyelmét arra, hogy az évek során a veszteségek mellett ott voltak az életében az esélyek, sikerek, örömök is, amelyekre emlékezni lehet, hogy könnyebb szívvel távozhasson.

Megjelent a Vasárnap hetilap 2019. február 10.-i számában.