Ferenc pápa cölibátusról, abortuszról, bevándorlókról

0
152
Forrás: ANSA

A szentatya vallja, hogy a szexualitás Isten adománya, de az egyház szolgái számára a választható cölibátus nem helyes út. A családok számára ugyanakkor, az anyagi javak helyett a gyermek legyen a büszkeség forrása – többek közt erről szólt a sajtótájékoztató.

Útban Panamából Róma felé Ferenc pápa a repülőgép fedélzetén a hagyományoknak megfelelően a vele együtt utazó újságíróknak sajtótájékoztatót tartott, amely során érintette az abortusz, a cölibátus, a migráció és a szexuális visszaélések témáját is – írja a Vatican News.

A szexualitás nem szörnyeteg

A panamai sajtó képviselője arról kérdezte a szentatyát, hogy a látogatás során Panama és Közép-Amerika miként kapcsolódott össze. Válaszában Ferenc pápa az ő egyetemes küldetésére utalt: Péter küldetésében járt ott, hogy megerősítse őket a hitben, de ezt nem hidegen, csak a fejével, hanem érző szívvel tette. Hagyta, hogy megérintsék a problémák, mint a repülőtéren, amikor az elnök bemutatott neki egy afrikai ötéves kislányt, akinek meghalt az édesanyja, a gyermek pedig teljesen egyedül maradt, és csak a törzsi nyelvét beszéli.

„A küldetés mindig belevon az eseményekbe. Ilyenkor összehangolt magatartásra van szükség, a fő gondolata, a szív érzése és a kéz cselekedete között” – fogalmazott Ferenc pápa. Ugyanakkor a Közép-Amerikában egyre növekvő számú lányanyák súlyos problémája kapcsán a pápa az iskolai szexuális oktatás fontosságát hangsúlyozta, kiemelve, hogy mindenféleképpen el kell kerülni az ideológiai gyarmatosítást. A pápa szerint ez sok helyen áthatja az iskolákat, ami aztán szétrombolja a személyt. A legjobb, ha a nevelés már a családban megkezdődik. A szentatya ugyanakkor hozzátette: a szexualitás Isten adománya, nem szörnyeteg.

Nem a választható cölibátusra

A Romereport újságírója az iránt érdeklődött, hogy sok fiatal miért hagyja el az egyházat. Ferenc pápa válaszában a hiteles tanúságtétel hiányára utalt. Úgy fogalmazott, hogy a jó pásztornak a nyáj előtt kell járni, éreznie kell a nyáj szagát, értenie kell a nép nyelvét. Úgy véli, a képmutató katolikusok nagyon sok kárt okoznak az egyháznak, kizsákmányolják a népet és aztán elmennek nyaralni a Karib-szigetekre. Ez a tanúságtétel hiánya, amihez még személyes nehézségek is kapcsolódnak.

A Paris Match francia lap tudósítója arról kérdezte a szentatyát, hogy vajon a keleti egyházak cölibátussal kapcsolatos gyakorlata követhető-e a katolikus egyházban. Válaszként a pápa először Szent VI. Pált idézte: „Inkább adom az életemet, semmint megváltoztassam a cölibátus törvényét”. Ferenc pápa szerint a cölibátus egy adomány az egyház számára és nem helyesli a választható önmegtartóztatást. Ugyanakkor úgy gondolja, nyitva kell hagyni a problémát ott, ahol paphiány van. Ilyen helyzetben a teológusoknak kell a helyzetet tanulmányozniuk. A Szentatya egy püspöktől hallott esetre utalt, aki az ötvenes években egy kommunista országban dolgozott a forradalom kezdetén: püspökök titokban derék és vallásos parasztokat pappá szenteltek. Majd harminc évvel később, a válság elmúltával a probléma megoldódott. A püspök meghatottan mesélte a pápának, hogy egy püspöki mise alkalmával parasztkezükkel miként vették fel magukra az albájukat.     

Elkísérni azt, aki felfogta az abortusz súlyát

Az abortusz kapcsán is megkérdezték a pápát, mondván, a keresztúti ájtatosságon az egyik fiatal nagyon kemény szavakat használt a téma kapcsán. A pápa azt mondta, hogy van egy sír, ami az égbe kiált: az anyák méhéből kiszakított ártatlan életek az emberiség szörnyű kegyetlenségét jelzik. Hozzátette, Isten adja meg, hogy emberségesebbek legyünk, hogy határozottan megvédjük az életet, és hogy az ártatlan életek gyilkolását megengedő törvényeket örökre eltöröljék. Ferenc pápa leszögezte: az irgalmasság mindenkinek szól, az áldott állapotban lévőknek is. Aki ebben elbukik, nehezen lel irgalomra, mert a probléma nem a megbocsájtás, hanem az, hogy elkísérjük azt a nőt, aki felfogta az abortusz súlyát.

„Ezek szörnyű drámák, amiket igazán a gyóntatószékben érthetünk meg. Én ilyenkor a síró és szorongó nőknek azt szoktam tanácsolni, hogy beszélgessenek meg nem született gyermekükkel, aki az égben van. Énekeljék el neki azt az altatódalt, amit nem tudtak elénekelni. Így rálelnek a kiengesztelődés útjára anya és gyermeke között” – válaszolt a pápa.

Az egyik mexikói újságíró a venezuelai helyzet kapcsán kérte Ferenc pápa állásfoglalását, aki óvatosan nyilatkozott. A szenvedő venezuelai lakosság mellett áll és megrémiszti a vérontás, az erőszak. Segítséget kér a probléma békés megoldásához, majd Kolumbiát hozva példaként elmondta: a kolumbiai kadétiskolában történt erőszak is megmutatja, hogy a vérontás soha nem vezet megoldáshoz. Lelkipásztorként azonban nem akar egyik vagy másik oldal pártjára állni, hanem közös megegyezésre buzdítja őket.

Tanácskozás lesz a szexuális zaklatások kapcsán

Az amerikai CNS tudósítója a sok katolikust megbotránkoztató visszaélési válságról kérdezte a pápát. Sok amerikai katolikus imádkozik az egyházért, de sokan elárulva, letörtnek érzik magukat a közelmúltban napvilágot látott szexuális visszaélések és azok eltussolása miatt. A téma megvitatására a szentatya február végére hívott össze találkozót a püspökkari elnökök részvételével. A pápa elmondta, hogy az összejövetel ötlete a kilencfős bíborosi tanácsban született meg, amikor látták, hogy egyes püspökök nem tudták, mi a teendő, ha az egyházban szexuális zaklatással találkoznak. Felvállalva ennek felelősségét eldöntötték, hogy „katekézist” tartanak a püspöki karoknak.

A február végi találkozó éppen a tudatosítást szolgálja: mit jelent a visszaélés egy kisfiú, egy kislány számára? A pápa rendszeresen fogadja az ilyen esetek áldozatait. Példának említette azt a személyt, aki az abúzust követően negyven éven át képtelen volt imádkozni. Ferenc pápa hangsúlyozta, a tudatosítás az elsődleges feladat, aztán következik a megfelelő eljárás lefolytatása. Olykor ugyanis a püspök nem tudja, mi a teendő, nem mindenhová jutott el az információ ezzel kapcsolatban. Imádkozni is fognak, bűnbánati liturgián vesznek részt, hogy bocsánatot kérjenek az egész egyház számára. A pápa szerint az ügy iránti érdeklődés kissé felfújt, vissza kell állni a valóság talajára. A zaklatás problémája tovább fog folytatódni, mert ez egy gyakori probléma mindenütt. Utalva egy nemrég olvasott statisztikára, a szentatya megjegyezte: szörnyű, hogy az esetek felét jelentik csak, amelyeknek a húsz százalékát hallgatják meg, és mindössze öt százalékában születik ítélet.

A migránsválság összetett probléma

Az ANSA olasz hírügynökség munkatársa, a pápát idézve abszurdnak és felelőtlennek nevezte azt a megközelítést, miszerint az illegális bevándorlók a társadalmi bajok hordozói. Olaszországban az új migránspolitika következében bezárták az egyik befogadóközpontot (Castelnuovo di Porto), ahol az integráció csírái mutatkoztak: a gyerekek már iskolába jártak. 2016-ban a pápa velük ünnepelte nagycsütörtököt. Itt mutatta be az utolsó vacsora szertartását, és megmosta a menekültek lábát.

Ferenc pápa leszögezte, hogy nagyon összetett problémáról van szó. Először is nem szabad elfelejteni, hogy sok országot migránsok alapítottak – lásd Argentína vagy az Amerikai Egyesült Államok esetét. Befogadás, elkísérés, fejlesztés, integrálás – ezek a pápa által használt kulcsfogalmak. Ehhez jön a körültekintés is, mert a politikai vezetőknek az óvatosság fontos erénye. Ez egy nehéz egyenlet – ismerte be a pápa, majd Svédország példáját említette, ahol sok migránst befogadtak, de most megálltak, mert nem tudják integrálni őket. Dicsérő szavakkal méltatta a szentatya azokat az országokat, akik jeleskednek a befogadásban: Olaszország, Görögország, Törökország, Libanon, Jordánia.

Gyermekeink legyenek büszkeségeink

Alessandro Gisotti, ideiglenes szentszéki szóvivő úgy búcsúzott el a repülőgépen utazó újságíróktól: hogy egy hét múlva újra találkoznak egy nagyon fontos úton, amelyet a pápa az Egyesült Arab Emirátusokba tesz február 3-5. között. Végül a pápa hozzátette: új érzés született benne a panamai Ifjúsági Világtalálkozó alatt. Mint mondta, bár Latin-Amerikát ismeri, de Panamát eddig nem ismerte. Úgy fogalmazott: Panama egy nemes nemzet, amely büszke a gyermekeire. A magasba emelik őket és azt mondják: „Ő az én győzelmem, az én jövőm, az én büszkeségem!”. A pápa hangsúlyozta, ma, amikor a demográfiai télben élünk Európában, ez el kell, hogy gondolkoztasson bennünket.

„Mi mire vagyunk büszkék? A turizmusra, a nyaralónkra, a kutyusunkra, vagy arra, hogy a magasba emeljük a gyerekünket? Imádkozzatok értem, mert szükségem van rá – ezekkel a szavakkal búcsúzott a kíséretében utazó újságíróktól Ferenc pápa.

P. Vértesaljai László, Gedő Ágnes

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here