Megmutatja magát az Isten

0
278

Karácsony Urunk születésének főünnepe. Jézus Krisztus születésnapját a húsvéti misztérium, vagyis az ő kereszthalála és feltámadása fényében kell ünnepelnünk. Mert ha Krisztus nem támadt volna fel, ma nem ünnepelnénk karácsonyt.

Kedves Testvérek! Meghívlak benneteket, hogy a kegyelem évében a liturgia kapcsán közösen elmélkedjünk azokról a kegyelmekről, melyeket Isten egyszülött Fia megtestesülésében adott nekünk.

Karácsony liturgikus ünneplésének négy mozzanata van. A vigíliamise, az éjféli mise, a pásztorok miséje és az ünnepi mise. Mind a négy olvasmányai Krisztus kereszthalálának és feltámadásának erőterében emlékeznek meg Isten értünk művelt csodás tetteiről, és vezetnek bennünket a megtestesülés titkának mélyebb ismeretére. Miről is van szó?

vigília-szentmisét december 24-e estéjén mondjuk, amelyben az adventi várakozásunk utolsó szakaszát már úgy mutatja meg a liturgiánk, mint amikor a versenyfutók előtt feltűnik a cél. Újult erővel lendít előre,hiszen már nincsen sok a célig. Beteljesül a nép várakozása, a próféták jövendölése: megmutatja magát az Isten! Közénk jön, vállalja sorsunkat. Leszáll az emberi élet legmélyére, hogy mi általa felemelkedhessünk az égi magasokba. Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája az evangélium, ami azzal zárul, hogy Jákobnak pedig József volt a fia, aki férje Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született. József igaz ember volt, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta; nevelőatyja lett Isten Fiának, és ő adott nevet neki. Nemcsak Mária igenjét, szabad beleegyezését kérte Isten, hanem Szent József együttműködését is várta. Testvéreim, Isten ma is ugyanígy elvárja tőlünk az ő kegyelmeivel való együttműködésünket.

Az éjféli misén a világtörténelem legnagyobb eseménye van a középpontban. Az örök Isten Igéje, a második isteni személy emberként megszületett Betlehemben. Angyali jelenések, öröm, fény, ragyogás… Ó, hány hívő keresztény fogadja örömmel a „jó hírt”! Remélem, kedves testvérek, ti mindannyian ezek között vagytok…

Emberré lett az Isten! Emmánuel, ebben a kisgyermekben nemcsak egy lett közülünk, hanem valóban velünk az Isten! Ugyanakkor hány családban csupán külsőség ez az este. A karácsonyfa ragyog, de sötétség tartja hatalmában a lelkeket. Milyen más kegyelmet kérhetnénk ezen az éjszakán Istentől, minthogy az égi Kisded ragyogja be minden ember szíve rejtekét?

pásztorok miséjére karácsonykor csak kevesen vállalják, hogy elmenjenek. Pedig ennek a szentmisének is külön mondanivalója van. Kik voltak az első hódolói a földre szállt Szeretetnek? Nem királyok, nem gazdag előkelőségek, nem tanult emberek, hanem az egyszerű pásztorok. Még csak nézelődnek, de nagy örömmel, mert beteljesülve látják az angyalok általközölt örömhírt. Megszületett, aki majd saját magát hozzájuk,a jó pásztorhoz hasonlítja; aki ismeri juhait, gondozza és megvédi őket, ha kell, az élete árán is. Így tekintek-e a betlehemi Kisdedre, mint aki értem jött? Mint aki értem lett emberré, hogy engem megmentsen? Úgy tekintek-e rá, mint aki azért jött, hogy értem meghaljon, mint életem és lelkem igazi pásztora? Rábíztam-e már magam, engedem, hogy vezessen?

A napkeleti bölcsek érkezése • Fotó: Ben White/Unsplash

Az ünnepi mise karácsony csúcspontja. Szent János evangélista az Úr Jézus örök születéséről beszél, aki már kezdetben volt, Istennél volt; ő a Mennyei Atya kimondott Szava, Igéje, aki által, és akiben mindent teremtett; akiben Isten látta, hogy jó minden, amit teremtett. Amikor pedig az ember bűnével elfordult Istentől, aki az élet, a világosság volt számára, és a sötétséget választotta, nem hagyta magára, hanem megtestesült; bele született az Istentől elszakadt világba, hogy fényt gyújtson a sötétségben, és visszavezessen minden rabot – a bűn rabságában sínylődő embert – Istenhez, a fényhez, az igazi élethez, még akkor is, ha ez az életébe kerül.… és akik befogadják, hatalmat kapnak az újjászületésre, hogy Isten gyermekei legyenek. Aztán következik Szent János nagy tanúságtétele: „Az Ige testté lett és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” – Hol láttad,János apostol, Isten dicsőségét? – Láttuk a kereszten meghalni, és harmad napra feltámadni. Dicsőséges sebhelyei nem tűntek el a megdicsőült testéről, hanem ezek lettek az azonosítójegyei. Teljessé tette megváltásunkat és megmutatta, hogy szeretet az Isten, aki nem tud visszaütni, csak kitárt karral átölelni. Tőlünk függ, hogy mit teszünk ezekkel a kitárt karokkal; átszegezzük-e vagy hagyjuk, hogy átöleljenek. Karácsonyünnepén a kisded Jézus tárja felénk kezét. Ki lenne képes átszegezni egy kisgyerek puha, pici kezét? Pedig Jézus kezét-lábát átszegezték, s ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ugyanaz,mint aki Karácsonykor megszületett. Ez az igazság! És kegyelem az, ha megértjük, hogy a kisded Jézussal együtt a keresztre feszített Jézust is át kell tudnunk ölelni.

Karácsony ünnepe számunkra hitvallás. Hisszük és valljuk, hogy a betlehemi Gyermek a próféták által megígért Messiás, Isten Fia, aki megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és Betlehemben megszületett; az angyalok hirdették, a pásztorok köszöntötték; József és Mária családjában nevelkedett; Poncius Pilátus alatt keresztre feszítették, meghalt, és eltemették. De harmadnap feltámadt a halottak közül és fölment a mennybe, de ugyanakkor velünk marad minden nap a világ végéig. Az ő születésnapját úgy ünnepelni, hogy bennünk is megszülessen, ez a legnagyobb kegyelem. Dicsőség neki mindörökké!

Végezetül szívből jövő főpásztori áldásomat küldve kívánok mindenkinek kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket, és Istentől áldott, békés, boldog új esztendőt!

Schönberger Jenő
szatmári megyés püspök

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here