X, Y, Z…

Generációk, tegnap, ma, holnap

0
439
• Fotó: Pixabay

A Y-generáció már „átvette a hatalmat”, abba a korba cseperedett, amikor már lassan ők határozzák meg a mai világot, kommunikációban, tanításban, létmódban. Ők azok, akik „digitális bennszülöttek”, az interneten élnek, s annak gyorsan változó világában ritkán írnak teljes mondatokat, amire mások felháborodva mondják: ez a nyelv megrontása! Szülők, nagyszülők, tanárok, nevelők értetlenül nézik a Z-generáció tagjait, akik az információt másképpen dolgozzák fel, mint az idősebbek. Különböznek tőlünk, más generációsoktól. Mi azt gondoljuk róluk, hogy felületesek, ők meg rólunk azt, hogy be vagyunk rozsdásodva. A Vasárnap november 4-i számának Fókusz-összeállítása (a teljesség igénye nélkül) erről a témáról szól, amelyből itt egy kis ízelítőt kínálunk.

Kihívás

Személy szerint az Y-generáció tagja vagyok. Tanárként nagy kihívást jelent ez, ugyanis engem még többnyire babyboomeres és X-generációs tanárok tanítottak, neveltek, Y-generációsokkal nőttem fel, most viszont Z- és alfagenerációs diákokat kell oktatnom, nevelnem. Óriási szakadékot érzek a szüleimtől kapott értékek, nevelési elvek, az oktatási rendszertől kapott oktatási-nevelési elvek, képzések és a mai fiatalok, diákok elvei, érdeklődési köre között. Próbálok alkalmazkodni, de óriási odafigyelést, önképzést, nyitottságot és felkészülést igényel. A legnagyobb nehézség az, hogy ami számomra normális volt – a tanár tanít, magyaráz, leírjuk, amit tudni kell, gyakoroljuk –, ma a diák az egyéni szabadság korlátozásaként éli meg. Azért lóg az interneten, mert ott érzi szabadnak magát. Ezt úgy próbálom kiküszöbölni, hogy úgy tekintek magamra órán, mintha rajtam szörfölnének. Ha unják, klikkelek, eltérünk a tárgytól, behozok valami érdekességet, vitázunk, ellentétes nézeteket ütköztetek, elmondok egy viccet… Csak a tananyaggal foglalkozni unalmas, lehetetlen. Igyekszem olyan feladatokat, projekteket adni, amihez internetes segítség kell, de ellenőrzöm, hogy ne találhasson hozzá teljesen kész és elérhető dolgokat, hanem gondolkodjon is. Kihívás és nagy erőfeszítés, hogy gondolkodni, szelektálni is megtanítsam őket. Legfőbb elvem a kritikai gondolkodás fejlesztése.

Az olvasóvá nevelés sem egyszerű. A mai generáció tagjai nem szívesen vesznek könyvet kézbe, kínnak és tehernek tekintik. Igyekszem olyan szövegeket válogatni, amelyek online elérhetőek, nincs kész olvasónaplójuk… Felmérők esetén olyan feladatokat készítek elő, ahol az ismereteket nem visszaböfögni kell, hanem alkalmazni, gondolkodva felhasználni és kreatívan megoldani. Fontos, hogy szabadsága legyen, önmaga lehessen, magát adhassa. Ha szabadságot érez, önmagát adja, kihoz magából mindent, amire adott pillanatban képes, örömet érez, boldog. Ezt tartom a legnagyobb motivációs stratégiámnak. Ha változatos dolgok történnek, nincs unalom. Ha szabadságot éreznek, elteszik a telefont, figyelnek, ha kitérőket teszünk, megvan a klikkelés, a figyelemfenntartás, és zökkenőmentesen pörög az óra. Fárasztó így, de topon tart, fejleszt, gyorssá tesz, gondolkodtat… Az órai kitérés a legjobb alkalom arra, hogy egykori tanáraimnak a tarsolyában lévő értékeket, a szüleimtől kapott vértet, életelveket átadjam a mai fiataloknak úgy, hogy észre se vegyék, és szabadságként, örömforrásként éljék meg.

Balla Lóránt

• Fotó: Pixabay

A legfiatalabb szerkesztőként

A Vasárnap szerkesztői közül az egyetlen Y-, de talán kicsit Z-generációs vagyok. Hogy van-e szakadék a szerkesztőségben mozgó-tevékenykedő kollégák és köztem, azt kell mondanom, hogy felemás megfigyeléseim vannak. Nyilván más tartalmakat fogyasztunk, más videókat nézünk, más sajtót olvasunk. Ami engem elér a hírfolyamból, az őket nem biztos, hogy érdekli. Ez lényeges különbség, de persze sajtómunkások lévén mindig vannak közös összefutási pontjaink, a fontosabb hírek mindannyiunkat megtalálnak. Viszont ha az okoskütyük is bejönnek a képbe, akkor azt kell mondanom, nincs lényeges különbség. Már mi is azt csináljuk, hogy ahelyett, hogy átkopognánk az ajtón, telefonon üzengetünk egymásnak, mert ez lényegesen gyorsabb megoldás. Nélkülözhetetlen szerintem, hogy lépést tartsunk a technikával, hiszen a munkánk megköveteli ezt. Mert fotózni kell, interjút felvenni, begépelni, küldeni egy üzenetet a kollégának, hogy a cikk tegnapra kellett volna… Ha elszigetelnénk magunkat, nem tudnánk operatívan dolgozni. A csapat legfiatalabb tagjaként nyilván engem még elérnek a Z-, de akár az alfageneráció szokásai, szlengjei. A kollégáknak már lehet, fejtörést okozna a következő mondat: „A hétvége megborított, bástya!” Lefordítom: ez a mondat annyit tesz, hogy jól sikerült a hétvége. A videómegosztókon rendszeresen olvasni hasonló hozzászólásokat. A mi generációnk már nem vicceken, hanem mémeken nevet, tévé helyett videókat nézünk és influencereket követünk. Az idősebb generációknak ezeket a szavakat már külön kell magyarázni, a fiatalabbaknak meg természetesek, saját nyelvezetet használnak, olyat, amire nagyapáink csak pislognának. Egy dolog biztos: a mostani generációk teljesen reformálják az internetezési szokásokat, a felhasználási módozatokat.

Tompa Réka

Zsolozsmaapp

Egy Z-generációs keresztény mindennapjaiból

Követem a pápát Twitteren.
Az egyházat szeretem, mert globális.
A Zsolozsmaapplikáció boldog használója vagyok.
Gregoriánt a Youtube-ról hallgatok.
A templomban SMS-ezni nem szabad, de lehet.
A prédikációhoz english subtitle dukál, a miséhez live stream közvetítés.
Ki figyel a hirdetésekre, ha minden fent van a Facebookon?

Dani Orsolya

Összeállította: Fábián Róbert

MEGOSZTÁS