Szeretnénk meghallani hangotokat

0
2044

Találkozások. Mindig új lehetőségek. Barátságok. Mindig új tapasztalatok. Öröm. Mindig másképp jelenik meg. Kommunikáció. Mindig új vélemények. Isten. Mindig kegyelem.

Ezek alapján lehetne igazán jellemezni a 2018-as Felsőbányai Ifjúsági Találkozót. A szatmári egyházmegye ifjúsági irodája minden évben megszervezi azt az eseményt, ahova a plébániák fiataljai szívesen járnak találkozni, barátságokat kötni vagy ápolni, tapasztalatokat gyűjteni, kegyelemmel eltelni. Idén Felsőbánya adott helyet ennek az eseménynek, az ott tevékenykedő plébános és buzgó fiataljai által lett különlegesebb a találkozás öröme is, ami már a nap elején  érzékelhető volt, a távolabbi településekről érkezettek fogadásakor.

Ferenc pápa szavai mutatták a helyes utat az összejövetelen, „Szeretnénk meghallani hangotokat.” A mottó buzdításként hatott a fiatalokra, hiszen a nap folyamán többször is kinyilváníthatták véleményüket, szabadjára ereszthették gondolataikat, érvényesíthették képességeiket, amelyek által üzeneteket közvetítettek velük egyidős társaiknak. A találkozó célja, hogy a résztvevők értékes gondolatokkal, lelki táplálékkal, az Istennel való találkozás lehetőségével térjenek haza, de ugyanakkor alkalmat biztosítani a szórakozásra és új barátságok kötésére is. A fiatalok két előadáson vehettek részt, korosztálytól függően.

A 14-17 évesek előadását Turtureanu Róbert, a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly plébánia segédlelkésze tartotta. Arról elmélkedett, hogy a fiatalok miképp tudnak az egyházban érvényesülni. A beszélgetés során elhangoztak olyan mondatok, melyek az ifjúságot bátorítják arra, hogy vállalják fel hitüket, és merjenek kiállni Jézus mellett. „Meg lehet-e változtatni bizonyos dolgokat szerintetek? Igen, mondjátok ti, fiatal szívetekből fakadóan. Ha ti nem mertek véleményt nyilvánítani, hangotok elvész. Hangunkat azonban nem csak beszéddel lehet hallatni. A tettek azok amik igazán sokat mondanak.” Az atya szerint a fiatalok az egyházban az építő téglák, akiknek erősnek kell lenni, és ezáltal arcot kell adjanak a plébániának, ahol élnek. Az előadást Szent II. János Pál pápa gondolataival zárta: „Ne féljetek kimenni az utakra, a nyilvánosság elé, ahogy az első apostolok tették!”. A 18-30 éveseknek Linzenbold Szabolcs, a szatmárnémeti Székesegyház plébánia segédlelkésze tartotta az elmélkedést. Előadásában kitért arra, hogyan is hallhatjuk meg mi fiatalok Isten szavát, hogyan szólhatunk mi Istenhez, és ha ez a szeretet-kommunikáció létrejön, hogyan válhatnak a szavak tettekké. Sámuel történetével szemléltette azt, hogy habár Sámuel az Úr templomában lakik, Isten közelében, nehezen érti meg hívását, tehát a ,,vallásgyakorlat önmagában kevés ahhoz, hogy egy szoros kapcsolatot tudjunk kialakítani Istennel”, hogy meghalljuk az Ő hívó szavát. „Ha meghallottuk, nem mindegy, hogyan továbbítjuk, hogyan adjuk tovább Isten tanítását. Szeretetben gyökerezve kell igent mondani.” Szabolcs atya gondolatait VI. Pál pápa szavaival zárta „A mai embert inkább érdeklik a tanúk, mint a tanítók”, ezzel is arra buzdítva a fiatalokat, hogy „tudjanak hittel élni úgy, hogy a hang bennük életté váljon.”

Az előadások mondanivalóját a résztvevők kiscsoportos beszélgetések keretén belül mélyíthették el, összpontosítva a szavakra és ezek tetté változtatására. Balog Szandra egyházmegyei ifjúsági csoportvezető elmondása szerint a korosztálya fiataljai mellett olykor nehéz jó kereszténynek maradni, de egy-egy találkozó alkalmával mindig megerősödik abban, hogy jó úton járnak. „Az előadás alatt megerősödött bennem az érzés, hogy ez nem egy könnyű út, de annál örömtelibb. A kisebb korosztály számára csoportot vezetni felszabadító volt, ugyanis pár személyes tapasztalat megosztására is sor került, és friss ismerősökként, de annál vidámabb játékkal zártuk a foglalkozást.”

Délután különböző alternatív foglalkozások biztosították a résztvevőknek a lelki feltöltődés mellett a kikapcsolódást. Lehetőség volt kézműveskedni, karaokézni, táncolni, társasjátékozni valamint fórum beszélgetésen is részt vehettek a fiatalok, tanácsokat kapva pályaválasztás terén, megvitatva a gyónási nehézségeket, kitérve a szexualitásra is egy keresztény életében. Szlivka Mercédesz résztvevőként egy felejthetetlen élményeket nyújtó napot töltött el a Felsőbányai Ifjúsági Találkozón. „Másodjára veszek részt ilyen rendezvényen, és állíthatom, hogy jelentős lelki feltöltődésben volt részem mindkét alkalommal. A programok mindegyike – az előadás, a kiscsoportos beszélgetések, az alternatív programok, a szentmise és a közös éneklés – egy olyan katarzis élményben részesítettek, amelyből csak egy ilyen találkozón kaphatunk. Jó érzés volt az új és a már ismert arcokat látni, valamint emlékezetembe vésni, hogy mind egy közös cél érdekében gyűltünk össze: hogy meghallattassuk a változást előidézni képes hangunk, egy szebb és kegyelemmel teli jövő érdekében.”

A találkozó záró akkordja a szentmise volt. Vik János, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának dékánja a napi evangéliumból kiindulva elmélkedett azon, hogy nekünk szolgáknak kell lennünk ahhoz, hogy elsőkké váljunk. Felhívta a figyelmet arra, hogy „Isten azt akarja, hogy ne máshoz hasonlítsuk magunkat, mert az csak gátol bennünket, hanem mi akarjunk különbözőek lenni, jobbak lenni, legyünk mások szolgája.” Ehhez pedig csakis Isten szeretete útján juthatunk el. Az atya arra buzdította a fiatalokat, hogy váljanak naggyá Isten szavát meghallva és követve, lealacsonyodva, hogy nagylelkűség jellemezze életüket, mert „szolgának lenni egy nagyszerű lehetőség!”. A szentmisét követően a fiatalok közösen ünnepelhettek, és tánccal zárhatták le a lelkiekben gazdag ifjúsági találkozót.

Szöveg és fotók: Cziple Hanna-Gerda