A szelídség erénye

Lazarista forrás

0
795
Aki szelíd, abban megvan a másik ember iránti tisztelet. Erre az oroszlán szelídsége a legbeszédesebb példa: aki bánthatna, de nem bánt, vicsoríthatna, de nem vicsorít, összeroppanthatna, de megkímél. • Fotó: Pixabay

„Amíg gyakoroljátok a szelídséget és a kölcsönös tiszteletet,
addig házaitokban paradicsomi béke és meghittség fog uralkodni.” (Páli Szent Vince)

A szelídség erényét, amely egyike az öt lazarista erényeknek, nem szabad összekevernünk a tehetetlenséggel, gyámoltalansággal és puhánysággal. Müller Péter a spiritualitás oldaláról közelítve meg a kérdést, ezt írja a szelídségről: „A szelídség a legnagyobb erő. A nyúl nem szelíd, csak gyáva. Mert gyenge. Szelíd csak egy oroszlán lehet.” Tudatosságról, erőről, megfontoltságról, kiszámíthatóságról, emberségről, jóakaratról, derűről, önuralomról és kedvességről beszélünk, ha a szelídség erényének jelentését keresztény vonatkozásban akarjuk kibontani. Szent Vince a lazaristák számára az öt legfontosabb erény közé sorolja a szelídséget, és olyan erényként jelöli meg, amely több erényt foglal magába, ahogyan azt az imént is láthattuk.

Alapítónk számára mindig Krisztus és az ő tanítása jelentette a kiindulópontot, ezért a hegyi beszédben elhangzottakat, miszerint a szelídek boldognak mondatnak, a lazaristák lelki életének egyik alapköveként jelöli ki.

Miért éri meg a mai világban is szelídnek lenni? Hogyan tud érvényesülni a szelíd ember? Milyen „haszna” lesz belőle? – Kérdések, amelyeket bizonyára felteszünk magunkban, látva a világ farkas törvényeit. Fontos újra tudatosítanunk, hogy a szelídség nem gyengeséget jelent, hanem az emberséget akarja láthatóvá tenni a sokszor embertelennek tűnő világban. Erre alapozva nézzük meg Szent Vince néhány „észérvét” a szelídség mellett:

Nem csak a megígért boldogság vezérli Szent Vincét az erény kihangsúlyozásában, hanem a jóban való kitartás feltételeként is a szelídséget jelöli meg. Így beszél az egyik konferencia alkalmával: „Senki nem kitartóbb a jóban, mint az, aki szelíd és jóindulatú; akit viszont elragad a harag és az indulat, általában semmiben nem kitartó, mert ösztönszerűen és meggondolatlanul cselekszik. Az ilyen ember hasonlít ahhoz a vízfolyáshoz, amelyet csak a hirtelen lezúduló eső tölt meg, ez ad neki életet és erőt, az ár elvonulása után majd újra kiszárad. A szelíd ember a folyóhoz hasonlít, mely nesztelenül, nyugodtan folyik, és sosem szárad ki.”

A szelíd embert mindenki szereti, hiszen nem félelemkeltő, jó a társaságában lenni, és jó légkört teremt maga körül. A szelíd emberek körében békesség és nyugalom uralkodik. Az erőfitogtatás és az arrogancia megmételyezik a kapcsolatot ember és ember között, mert bizonytalanságot és félelmet keltenek. Az ilyen emberek társaságát igyekszünk elkerülni, mert nem tudjuk, hogy mikor és hogyan „támadnak” legközelebb.

Aki szelíd, abban megvan a másik ember iránti tisztelet. Erre az oroszlán szelídsége a legbeszédesebb példa: aki bánthatna, de nem bánt, vicsoríthatna, de nem vicsorít, összeroppanthatna, de megkímél. Ehhez a keresztény szelídséghez nagy erőre van szükség, hogy tudjunk a kioktatás helyett csendben lenni, a sértés helyett megértőnek lenni, a kritika helyett bátorítani, a megszégyenítés helyett segítő jobbot nyújtani.

A szelíd ember könnyebben elviseli a kapott sérelmeket, és a megbocsátást is könnyebben gyakorolja, mert Jézustól tanul, aki szelíd, és megtalálja lelke nyugalmát, amiből nehezen lehet kizökkenteni.

A szelídség a legjobb eszköz, ha valakit meg akarunk győzni az igazságról, vagy ha valakit a helyes útra akarunk terelni. A kioktatás és az erőszakoskodás előtt bezárul a szív, mert a szív csak a szelídség és a szeretet nyelvén ért. A szelíd szó sokkal meggyőzőbb, mint egy rideg logikával felépített beszéd. Szent Vince tapasztalata az volt, hogy a legdurvább lelkek is fogékonyak voltak a szelíd szóra, nyitottá váltak a párbeszédre és az igazság megismerésére.

Szent Vince tanácsai ma is hasznosak: beszédünk legyen mentes az idegességtől, a számonkéréstől és a nyers szavaktól. A szelíd ember képes elsőként bocsánatot kérni, elviseli a rosszat, és akaratát alá tudja vetni mások akaratának.

Vannak-e olyan helyzetek, amikor hirtelen elveszítem a türelmem és ideges leszek? Próbáljak tudatosan cselekedni ilyenkor, és törekedjem a béke megőrzésére!

Tudok-e uralkodni szavaimon, hogy azok ne legyenek bántóak?

Kiszámítható vagyok-e, és mások számíthatnak-e rám, vagy a pillanatnyi fellángolásaim vezérelnek?,

Vass Csaba

Megjelent a Vasárnap 2018/38 számában

MEGOSZTÁS