Zsolozsma, a nagyon szép könyv 

0
565
Képünk illusztráció

Enyhe eső szitált az utazó táska zajától hangos útra.
Az utazás érdekessége a domboldalakra, a sötétkék, és frissen vizes, zöld levelekre leszálló pára, ami meseszerűvé, az esőben kerékpározó versenyzők bátorrá tették az utazás hangulatát. A csíki buszállomáson egy kisebb csoport nevető gyerek élővé tette a várt reményt, kiszámolóst szavalva.
Ez az a természetfeletti, ami ott úgy kivált a napok mozgalmas rutinjából. A buszon kaptak egy kis intést, mert mindenkinek megvan a maga belső világa, és annak gondjai. Ahol egykor elköszöntem, most kérdéseket feltéve üdvözöltem emlékeimben élő utcát, házat, fákat, amint leszálltam a buszról. Sejtelem gyanánt érintett a megpróbáltatás, megmérettetés.
A zsolozsma, a tábor alaphangulata, a szépen szerkesztett könyv kiemelte a minőségi idő fontosságát. Itt belátást szereztem arra, hogy egyfajta rendre érdemes törekedni.
A benti padsorban emlékeztem a hat éve volt, meghitt, szigorú fegyelemre, amely kimosta belőlünk a bűn sérüléseit, hogy ép tagok legyünk a közösségben. Egyszakasznyi folyóson illendő, világos képek beszéltek Assisi Szent Ferenc életének sorsállomásairól, és szerettem volna megnyugvásként záporoztatni könnyeimet, hogy előbb is Nagy Józsefért hálát adjak, és nagybátyámért is.
A fogadás a legfigyelmesebb volt, s az ismerős ismeretlenek között idegenként tébláboltam. A zsolozsma mindenkié volt, ez foglalt egységbe minket. Tartalmas sorok ezek, ősképek. A természet ajándékaival kedveskedett: a vizes idő, dombok, fák, apró madarak voltak az útjelzők az időben, egy darab vonó, amely Szent Ferenc kedvét idézte, dicsőíteni a felséges Istent. Ez a fácska majd ki is kötött a Mátyás király farakásán. Szappanbuborékot fújva, szivárványokat rajzoltak a kis labdacsok rövid életük vidámságával. Látták a fák, és bolondosnak mondhatták a városi embert.
Ismerősök érkeztek, akik rákérdeztek, hogy bemutatkozás volt-e – s egypár humoros mondás is elhangzott, olyan józan, barátságos, női. Egy csepp indulat is elfogott, ilyenkor csak kimondatik valami igazság, majd esti köhögős. A kedves mosolyok kiegyenesítették ezt, hiszen a mosoly az a görbe, amely mindent kiegyenesít. Vannak szerény, szorgos tanúságtevői ennek.
Egy előadás a zsoltárokról arra a minőségi beszélgetésekre emlékeztetett, ami a Szaxi páter sajátja volt, csak még ő elfogadott, közénk jött az asztmával, a cukorbetegség adta edzett akarattal. A halvány rózsaszín rózsaszirmok hullása tette nőiessé az előadást. Gyorsan rajzoltam a mondottakat, ez adott enyhülést a szabadságos időre fáradt buksimnak. Mindez nem csak magánszámlára megy, mondani, ami igaz, igazságos, illő, üdvös.
Voltak, akik olyan csendben voltak jelen szolgálatukkal, mint a lágy szellő. Talán Keresztes Szent János is küldte lelki övéit, a mese, a monda és szentek élete bevonta ezt a sietős időt. Akármilyen kedves vendég, három napra bőven elég – ezzel indulva gyalog, busszal, vonatozva egyetértés és félreértés, dolgozó emberek szolgálatával tarkított utam itt végére ért.

Szilveszter Éva

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here