Ferenc pápa: A chileiek és peruiak hite megindító

0
1247
(Fotó: ANSA)

Véget ért Ferenc pápa 22. nemzetközi apostoli útja, amelynek során fölkereste Chile és Peru több városát, hívek millióival találkozott. Az emberek nagy örömmel, kitörő lelkesedéssel fogadták Péter utódát, akit megindított a feléje áradó melegség, a nehéz sorsból kiemelkedni képes lakosság ereje. A Peruból Rómába tartó repülőgép fedélzetén a szokásokhoz hűen a pápa válaszolt az újságírók kérdéseire, akik benyomásairól, az ún. Barros-ügyről, a visszaélések elleni intézkedésekről, a repülőgépen összeadott pár házasságáról és Amazóniáról faggatták.

Sok megható pillanat volt az út során: a női börtönben, az árvaházban…

„Hihetetlen az emberek hite” – mondta lelkesen a pápa a peruiakról, miután alig egy órával korábban egymillió háromszázezer hívőnek mutatott be szentmisét a Las Palmas légi bázison. Szívében hordozza a chileieket is, akik szintén nagy hitükről tettek tanúbizonyságot országszerte. Elmondása szerint „megfertőzte” a pápát a hit kimutatásának ilyen magas hőfoka. Kiemelte a női börtönben tett látogatását, amely megérintette a szívét. Tudvalevő, hogy nagyon érzékeny a börtönök és a rabok iránt. „Látni ezeket a nőket, a kreativitásukat, azt, ahogy igyekeznek fordítani a sorsukon, visszailleszkedni a társadalomba az evangélium erejével… egyikük azt mondta nekem: »Láttam az evangélium örömét«. Tényleg nagyon meghatódtam azon a találkozón”. Szintén megindítónak nevezte a pápa a Kis Herceg gyermekotthonban tett látogatását. „Látni ezeket a gyerekeket – nagyrészüket magukra hagyták – a fiatal fiúkat és lányokat, akiknek sikerült kitörniük a neveltetés révén, és most ott dolgoznak, nagyon megindított engem”. E szavakba sűrítve – előbb spanyol majd olasz nyelven – fogalmazta meg Ferenc pápa benyomásait chilei és perui útjáról. Tréfásan „pasztőrözöttnek” nevezte az utazást, mivel annyiféle klímán haladtak át: a santiagói városi nyárból az iquiquei száraz és homokos levegőn át a perui Amazónia párás melegébe.

A Barros-ügy: nincs kézzelfogható bizonyosság ellene, ezért marad

A sajtókonferencia további részében az újságírók az ún. Barros-ügyről kérdezték a pápát. Juan Barros, a chilei Osorno püspöke a viták kereszttüzébe került, mivel azzal vádolják, hogy hallgatásával fedezte a múltban szexuális visszaéléseket elkövetett Karadima plébánost. Ferenc pápa spanyolul és olaszul adott válaszában leszögezte, hogy becsüli a főpásztort, és bízik benne. Főként pedig nem állnak rendelkezésre elmarasztaló bizonyítékok, amelyek miatt több ízben is úgy döntött, hogy nem fogadja el a püspök lemondását. „Amikor kinevezése után tovább gyűrűzött a tiltakozási hullám, és ő másodszor is benyújtotta nekem a lemondását, azt mondtam: »Nem, menj vissza!« Hosszan beszéltem vele, mások is hosszasan beszéltek vele… Folytatódott a Barros-kivizsgálás, de nem hozott nyilvánvaló eredményt. Nem ítélhetem el, mert nincs kézzelfogható bizonyosság a kezemben; de azért sem, mert meggyőződésem, hogy ártatlan”.

A pápa bocsánatot kért a visszaélés áldozataitól szavaiért

A bizonyosság, az evidencia kifejezése kulcskérdés volt a sajtótájékoztatón. A pápa őszintén elismerte, hogy nem megfelelő szót használt, amikor azt mondta, hogy bizonyítékok híján nem intézkedett Barros püspök ellen. Amikor pedig nincs bizonyíték valakinek a bűnösségére, akkor az ellene szóló vádak rágalmak. Ez sértette a visszaélések áldozatait, amit O’Malley bíboros nyilatkozata segített tisztázni. „Mit éreznek az áldozatok: ezzel kapcsolatban bocsánatot kell kérnem, mert a »bizonyíték« szó sok áldozatot sértett… Bocsánatot kérek, hogy észrevétlenül megbántottam őket, akaratom ellenére. Rájöttem, hogy nem szerencsés kifejezést használtam… Barros marad, nem ítélhetem el, mert nincs kézzelfogható bizonyosságom ellene”.

Találkozó az áldozatokkal Chilében

Itt jegyezzük meg, hogy Ferenc pápa január 16-án, Santiago de Chilében az apostoli nunciatúrán találkozott az áldozatok egy kis csoportjával, akik szexuális visszaélést szenvedtek el papok részéről. A találkozó szűk körben zajlott, a nyilvánosság kizárásával. Csak a pápa és az áldozatok voltak jelen, hogy feltárhassák fájdalmukat a szentatyának, aki együtt imádkozott és sírt velük – tájékoztatott a Szentszék sajtóterme.

Zéró tolerancia a visszaélésekkel szemben

A találkozót követően Sean Patrick O’Malley bíboros, bostoni érsek, aki a Hittani Kongregáción belül a kiskorúak védelméért alakított pápai bizottság elnöke, nyilatkozatot adott ki. Ebben leszögezte: Ferenc pápa teljességgel elismeri azokat az óriási vétkeket, amelyeket az egyház és papjai követtek el, amikor visszaéltek a gyermekekkel. Tisztában van azzal a pusztító hatással, amelyet a bűncselekmények okoztak az áldozatoknak és hozzátartozóiknak. A bíboros sokszor jelen volt a pápa és az áldozatok közötti találkozókon, ezért személyesen láthatta, milyen fájdalmasan érinti a visszaélések áldozatainak mély sebe, és az, hogy a gyógyuláshoz akár egy egész életre van szükség. A pápa kijelentette, hogy nincs helye az egyházban annak, aki kihasználja a gyerekeket, és zéró toleranciát kell alkalmaznunk, mert valós bűncselekményekről van szó, ő pedig elkötelezte magát leküzdésükre – így a bíboros. Ezért a nyilatkozatáért mondott most köszönetet a pápa a repülőgépen tartott sajtótájékoztatón, mivel tartalmazza mindazt, amit ő és az egyház tesz és tett ebben a kérdésben.

A kiskorúak védelmére létrehozott pápai bizottság folytatja munkáját

Az egyik újságíró megkérdezte a pápát, hogy a kiskorúak védelmére létrehozott pápai bizottság tagjainak lejárta azt jelenti-e, hogy a szervezet munkája már nem prioritás? Ferenc pápa azonnal megnyugtatta, hogy – mint ahogy előtte XVI. Benedek – ő is a zéró tolerancia vonalát követi. A bizottság tovább folytatja az eddigi munkát, melyet a Szentatya pozitívan értékel. A tagság megújítási folyamata pedig teljesen normális és bizonyos időbe telik.

(gá) 

Bizonyos környezetvédelem elszigeteli az őslakosságot Amazóniában

Andrea Tornielli, a Vatican Insider újságírója a pápát Amazónia őslakosságával kapcsolatban kérdezte: „Túl azon, hogy vannak olyan nagy gazdasági csoportok, amelyek fenyegetik őket, ön egyenesen emberi életeket perverz módon fenyegető bizonyos környezetvédelmi politikákról beszélt.”

Ferenc pápa megerősítette: „Igen, abban a zónában, nem is tudnám pontosabban körülírni… Védelmezik az őserdőt, hogy megmentsék az ottani törzseket, amelyek aztán kirekesztődnek, az őserdőt pedig kizsákmányolják. A legtöbbet erről a statisztikák beszélnek… Olyan jelenség ez, amely meg akarja óvni a környezetet, de közben elszigeteli az embereket, elzárja egy valódi fejlődéstől. Ezt olvastam abban a jelentésben, amit az útra készület során tanulmányoztam.”

Annak párnak mindig a szívében volt a szándéka, hogy összeházasodjanak

A Rádio Renascença portugál katolikus rádió tudósítója a repülőgépen kötött házasságról kérdezte a szentatyát: „Ezután mit mondana Ön a katolikus papoknak és püspököknek, amikor a jegyesek azzal jönnek, hogy szeretnének házasodni strandokon, parkokban, hajókon és repülőgépeken. Ön mit mondana?”

„Valaki közületek azt mondta nekem – válaszolt a pápa –,  hogy »őrült« vagyok, hogy ilyen dolgokat csinálok. Pedig a dolog egyszerű volt – folytatta a pápa és elmesélte, hogy már odafelé menet a repülőgépen a (légiutas-kísérő) férfi, amikor a felesége (légiutas-kísérő) még nem volt a gépen, beszélt neki a dologról, aztán észrevette, hogy puhatolódzik… és szépen elbeszélgettek a családról. Aztán másnap már együtt voltak (egy újabb chilei repülőút során), ekkor fénykép készült hármójukról. Elmondták, hogy csak polgárilag házasodtak össze, mert a templom, ahol az esküvő lett volna, a 2010-es földrengés során elpusztult. Aztán akarták másnap, majd annak utána…. Ilyen az élet, aztán jöttek a gyerekek, egyik kislány a másik után. De mindig a szívükben volt a szándék, hogy összeházasodjanak. Én pedig kikérdeztem őket és a válaszaik világosak voltak. Esküvőt akarnak egy egész életre. »Honnan tudjátok ezt? – kérdeztem tőlük. – Talán a katekizmusból?« Azt felelték, hogy nem, de jártak annak idején házassági előkészítőre, jegyesoktatásra.Tehát felkészültek! Én legalábbis ezt láttam. A házasságkötés szentségét kérték tőlem, s minden feltétel adott volt, én úgy láttam. Miért nem csináljuk meg ma azt, amit ma lehet tenni? – kérdezett vissza a pápa. Ne halasszuk holnapra, mert abból talán nyolc vagy tíz év lesz. Úgy ítéltem meg, hogy fel vannak készülve, tudják, mit akarnak. Mindegyik felkészült, a bűnbánat szentségével is, így aztán összeadtam őket. Végül Ferenc pápa arra kérte az újságírót, hogy mondja meg a plébánosoknak, hogy kikérdezte őket és kiderült, hogy elvégezték az előkészítő tanfolyamot, és tudatában voltak annak, hogy minden szabályos rendben van.

(vl)/Vatikáni Rádió

MEGOSZTÁS