Beszélgetés Fecske Orsolya SSS-sel a hivatáskonferenciáról

0
589
(Fotó: Szerzetesek.hu)

December első hetében Rómában nemzetközi szimpóziumot tartottak az Istennek szentelt élet témájáról, amelyen egy piarista és egy premontrei szerzetessel együtt részt vett Fecske Orsolya szociális testvér és festőművész Budapestről, aki a Vatikáni Rádió mikrofonja előtt nyilatkozott a konferencia összehívásáról, fő célkitűzéseiről és az őt megérintő jelentősebb gondolatokról:

Készület az ifjúságról szóló 2018-as püspöki szinódusra

Az egyik fő célja a december elsejétől 3-áig tartott konferenciának az volt, hogy fölkészüljön az ifjúságról szóló 2018-as püspöki szinódusra. A résztvevők jórészt maguk is többnyire fiatalok, de voltak közöttük középkorúak és idősebbek is, jórészt olyan személyek, akik a hivatásgondozással foglalkoznak. Carballo érsek a hivatások bibliai alapjairól beszélt, hogy Jézus milyen körülmények között és hogyan hívta a fiatalokat. Paschal Chavez, a szalézi rend legfőbb elöljárója a fiatalok világát ért mai kihívásokat vette sorra, a digitális társadalom adta kihívásoktól a családok felbomlását érintő kihívásokig. Timothy Radcliffe domonkosrendi legfőbb elöljáró a mai interkulturális kihívásokat elemezte, ami nemcsak a különböző nemzedékek között áll fenn, hanem a konkrét környezet befolyása alatt álló fiatalok esetében ugyanazon alapfogalmak – mint például bizalom, bizalmatlanság, nyitott szív… – mást és mást jelentenek.

Orsi testvér, a számára legfontosabb mozzanatként a következőket említette Chavez SDB előadásából: „A szerzetesi élet nem fog kipusztulni, amíg egyház lesz, mert nagyon a gyökeréhez tartozik. A szerzetesi élet megszentelt élet, Jézus maga is ezt az életet élte. Szerzetesek az első pillanattól fogva voltak, tehát amíg egyház lesz, lesz szerzetesség is! Nagy reménységként hallatszott ki a konferenciából, hogy igenis vannak fiatalok ma, akik keresik az életük értelmét. Szó volt arról is, hogy korunkban nemcsak szerzetesi hivatások nincsenek, hanem az életet mint hivatást, nem tekintjük annak. Először is föl kell hívni a fiatalok figyelmét arra, hogy az élet maga egy hivatás és így tekintsünk rá. Ezen belül fog megszületni, hogy a hivatás az családi, szerzetesi vagy papi hivatás, de a fontos az, hogy az élet maga hivatás. Mindnyájan küldve, vagyunk, de igenis a fiatalok keresik ezt. Lehet, hogy az interneten böngésznek utána vagy a Facebookon keresik meg, hogy mit jelent például az, hogy betegápolás, vagy bármiféle karizma után a világhálón néznek szét, de akkor is keresik. És amíg vannak emberek, akik hitelesen tudnak példát adni, és tanúságát tenni arról, hogy ez az egyedüli élet az, amiért érdemes az egész életet odaadni, az Krisztus élet bennünk, bármilyen módon is történjék az, addig meglesz a kereslet és a kínálat. Mert amíg a fiatalok nem fognak tudni betelni mindazzal, ami körülveszi őket, és nem elég és még mindig nem elég, nyilván, mert nem találták meg az értelmét annak, amiért vannak és amíg vannak olyan emberek, akik már megtalálták, és szeretnék nekik megmutatni, a Szentlélek össze fogja őket hozni”.

(vl)/Vatikáni Rádió

MEGOSZTÁS