A Dobogókői Manréza Ignáci Lelkiségi Központ égisze alatt harmadik alkalommal rendezték meg a kísért imádság hetét Nagyváradon április 7–12. között a „Jézus melléjük szegődött, és együtt ment velük.” (Lk 24, 15) mottóval. Az Ad Lucem Zarándokház adott otthont a lelkigyakorlatnak, amelyet a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Kateketikai Központja és a székesegyházi-plébánia hirdetett meg.
A kísért imádság hete során tíz résztvevőnek nyílt lehetősége arra, hogy mindennapi élete megszakítása nélkül vegyen részt személyesen kísért lelkigyakorlaton. A program többek számára bevezetést jelentett a Szentírással végzett imádságba, míg mások számára a Biblia mélyebb megismerésének útját nyitotta meg. A napi félórás imaidő hozzájárult ahhoz, hogy a résztvevők a nap eseményeit új megvilágításban szemléljék. Az imádság nem elszigetelt tevékenységként jelent meg, hanem a mindennapok szerves részévé vált, beleértve a nehezebb vagy zavarónak tűnő tapasztalatokat is. Az imahét teret biztosított az Istennel való kapcsolat elmélyítésére, valamint arra, hogy a résztvevők felismerjék Isten hívását a mindennapi életükben. A lelki kísérőkkel folytatott beszélgetések segítették az imatapasztalatok tudatosítását, és előmozdították, hogy az imádság egyre inkább áthassa a résztvevők életét. A lelkigyakorlat kísérői Prokopp Katalin, Benedek Ramóna, Kurucz Erzsébet és Salamon Sarolta lelkivezetők voltak.
Részletek a résztvevők reflexióiból:
„A kísért lelkigyakorlat az elmúlt héten valóban olyan volt számomra, mint egy lelki utazás, ahol bejárhattam olyan utakat, ahová magamtól nem valószínű, hogy elmerészkedtem volna. Az ismeretlen úton, ahová beszűrődött a félelem is, az adta a legnagyobb biztonságot számomra, hogy a lelkivezető jelenléte megtartott benne, így ez a megtartottság segített a valódi megérkezésben. Azt tanultam meg talán a legjobban, hogy az Istennel való találkozás akkor válik még inkább valóságossá számomra, ha a másik emberrel ezt megoszthatom, aki az Isten arcát visszatükrözi bennem. Rendkívül hálás vagyok ezért a tükrözésért, ami segít teljesen másképpen látni.” (K. E.)
„A lelkigyakorlaton lehetőségünk van rálátni magunkra és a Hogyan tovább?-ra is jön valamiféle válasz, útmutatás. Számomra igazi évkezdés a tavasz beálltával. Köszönet és hála érte.” (N. E.)
„Nem könnyű szavakba önteni az idei Mobil Manréza lelkigyakorlat tapasztalatait, megéléseit: számomra ebben az évben leginkább a jelen és a jelenlét talán a két legfontosabb szó. A jelen időben, a mostban jelen lenni Krisztus számára és az ő jelenlétében lenni az Isten örök ajándéka számunkra.” (F. N. L.)
„El kell indulni a lelkigyakorlat útján, és Jézus odaszegődik, ahogy az emmauszi tanítványok mellé: tanít, vezet, megerősít, és megajándékoz sok-sok kegyelemmel. A kísért imádság hete alatt sokkal többet kaptam, mint amit kértem.” (M. E.)
„E lelkigyakorlat kegyelmeként leginkább azt kaptam, hogy visszatekintve az elmúlt évre, most leteszem az Úr Jézus kezébe, és mostantól ő irányítson. Őt szeretném szolgálni. Csak Jézussal együtt, a hit útján járva látom ezt az egyetlen járható útnak, ezért imádkozom minden nap.” (K. V.)
„Az idei kísért imádság hetében megtapasztalhattam, átélhettem a felajánlott, értékes idő természetfölötti dimenzióját, egy lelki wellnessen vehettem részt. A Szentírás szavain keresztül Jézus számomra új arcát, izgalmas, színes, gyöngéd vonásait fedezhettem fel, mely mélyen hatott rám. Ahogy egy komolyzenei koncert előtt a hangszereket hangolják, s fokozatosan erősödik és tisztul a hang, majd megszületik a harmónia, a Szentlélek így tárta fel előttem a lelkem rezdüléseit, hangjait, majd tapintatosan védelmező palástként terült rám, körülölelve gondolataimat, érzéseimet, egész lényemet, életemet. Hála-ölelés számomra ez a pár nap, ahol a lelkemnek minőségi időt ajándékoztam. Hála-ölelés van bennem a szervezők részére, s legfőképp a mennyei Atyának, a főszervezőnek!” (P. B.)
„Amikor a mindennapi életben meghívást kapunk egy eseményre, gyakran már meg is születik bennünk a gondolat: nekem erre nincs időm. Valójában időnk arra van, amire szánunk belőle. A valódi időtlenség – mélyebb értelemben – Istennél van. A lelkigyakorlat során leginkább az imában töltött idő megfoghatatlanságára csodálkoztam rá. Minden egyes találkozás egyedi és különleges volt, szinte életre keltek a mondatok, valódi tapasztalássá váltak. Olyan volt, mint egy régen elfeledett találkozás öröméből fakadó kegyelmi állapot. Számomra a legizgalmasabb felismerés az, hogy mindig van lehetőség a megújulásra – akár a változtatás szándéka nélkül is –, ha nyitottsággal fordulunk a transzcendens felé. Ennek a képességnek a tükrében pedig felismerhető az emberi időn és téren túlmutató találkozás a Mindenható Istennel. Hálás vagyok a meghívásért, a gazdag tapasztalatokért, a találkozásokért és a megélt pillanatokért.” (K. G.)
Különleges kegyelem megtapasztalni, milyen mély és őszinte vággyal keresik a lelkigyakorlatozók az Istennel való kapcsolatot, és miként bontakozik ki ez a vágy néhány nap leforgása alatt. Látni, ahogyan életük növekedésnek indul, amelyet a meglepetések Istene szelíd érintéseivel formál, gyógyít, és az igaz világosság felé vonz.
Benedek Ramóna hitoktató
Forrás: nagyváradi egyházmegye honlapja
