Aki az emberekért minden dicsőségről lemond

Martin Roos temesvári megyés püspök karácsonyi körlevele

0
807
(Giotto-freskó-részlet)

Karácsonykor Jézus Krisztus születését, a második isteni személy megtestesülését ünnepeljük. Számunkra ez nagyon jellegzetes ünnep. Amióta ember él a földön, azóta létezik az Isten utáni vágyakozás és az a tudat, az a megtapasztalás, hogy Isten jelen van életünkben.

Az egész adventi időszakot Izrael népének reménysége jellemezte. Ez a nép megváltójára várt. A századok során határozott elképzelés alakult ki erről a megváltóról: politikai felszabadítónak kell lennie; helyre kell állítania Dávid ősi országát teljes nagyságában és gyönyörűségében; új népet fog maga köré gyűjteni és nagy jelek fogják eljövetelét kísérni. Ha most Jézus Krisztusra tekintünk, fel kell tennünk a kérdést: beteljesíti-e mindezeket az elvárásokat, a belé vetett reményt? Ő a Messiás, az „ilyennek” várt Megváltó?

Jézus Dávid nemzetségéből származik. Ezért megy József és Mária – az evangélista tudósítása szerint – Betlehembe, Dávid városába, a népszámlálási felhívásnak eleget téve. A gyermek Jézus szegényes körülmények között születik meg, és bölcső híján jászolba fektetik. Lukács éppen ebben véli felfedezni annak jelét, bizonyítékát, hogy ez a gyermek a messiás. Ennek az eseménynek csak néhány pásztor a tanúja. Akkoriban Izraelben a pásztorokat csak másodrangú embereknek tekintették. Az akkori törvény értelmében a pásztorok nem is tanúskodhattak, mert a nép közismerten hazugoknak tartotta őket. Mégis éppen ők lesznek a Megváltó születésének tanúi, és egyben az első követői is. Ők az elsők, akik tudomást szereznek e nagy eseményről, ők az elsők, akik a Megváltót követik, ők az elsők‚ akik hírét terjesztik.

Isten beteljesíti ígéreteit, de nem oly módon, mint azt az ember elvárná. Ilyen a mi Istenünk. Ő más, mint a róla alkotott elképzeléseink, sokszor egészen más, mint ahogyan azt elvárjuk.

Amikor ma Jézus Krisztus születését ünnepeljük, akkor ezzel megvalljuk, hogy

Isten nagysága láthatóvá lett ebben a gyermekben, Isten Fia értünk emberré lett.

Isten utáni vágyódásunk beteljesülésre lel az ő alázatosságában, tehetetlenségében, válaszra talál abban, hogy ő érettünk minden dicsőségről és magasztosságról lemond, s egészen odáig megy, hogy gyermekké és emberré lesz értünk.

Temesvár, 2017 karácsonyán

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here