Az egész embert látó szeretet

0
719
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM

Abban az időben Jézus meglátta a tömeget, megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek és levertek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincsenek pásztoruk. Így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” Majd odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: az első Simon, más néven Péter, azután a testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Jakab, Alfeus fia, Jakab,Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa! Gyógyítsátok a betegeket, támasszatok fel halottakat,tisztítsátok meg a leprásokat, úzzétek ki a gonosz szellemeket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.” (Mt 9,36–10,8)

Jézus Krisztus földi tevékenységének, emberekhez való hozzáállásának jellegzetessége volt az, amit az évközi 11. vasárnap evangéliumában olvasunk: „Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta a szíve, mert olyanok voltak, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk”. Igen, Jézusnak számtalanszor megesett a szíve azokon az embereken, akikkel találkozott. Tudott együtt örülni az örvendezőkkel, de tudott együttérezni a szenvedőkkel is. Az evangéliumokban nem egy történetet olvashatunk ezzel kapcsolatban. Ő azonban nemcsak sajnálkozott a tömegen, nem csupán beszélt hozzájuk és szép szavakkal vigasztalta őket, hanem konkrét cselekedetekkel is segített rajtuk. Nemcsak azt mondta tanítványainak, hogy az aratnivaló sok, de a munkás kevés, és hogy kérjék az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába, hanem kiválasztott tizenkét apostolt, és külön feladattal bízta meg őket: „Menjetek és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa. Gyógyítsátok a betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat, űzzétek ki a gonosz szellemeket”. Vagyis ugyanazokkal a feladatokkal bízta meg őket, amelyeket ő is nap mint nap cselekedett. Így akart gondoskodni azokról az emberekről, akik olyanok voltak, mint a bárányok, akiknek nincsen pásztoruk.

Figyeljük meg: Jézus nemcsak az emberek lelki szükségleteiről gondoskodik – „Hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa” –, hanem testi bajaikat is orvosolni akarja: „Gyógyítsátok a betegeket, támasszátok fel halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat, űzzétek ki a gonosz szellemeket”. Jézus maga előtt látja az egész embert, aki nem csupán lélek, hanem test és lélek. És ő mindkettőt gondozni akarja.

Fontos tanítás ez számunkra. A történelem folyamán sokan voltak azok, akik úgy tartották, hogy ami az emberben igazán fontos, az a lélek, ezért elhanyagolták a testet. Pedig az igazi szentek – Jézus példája nyomán – nemcsak embertársaik lelkével, hanem egész valójával foglalkoztak. E mellett pedig ott volt és mind a mai napig megvan a másik végletes gondolkodás, hogy az ember testének meg kell adni mindent, és akkor boldog életet élhet, a lelke – ha egyáltalán létezik – másodlagos, harmadlagos vagy utolsó szempont. Tudjuk nagyon jól, hova vezet az ilyen gondolkodás, amikor az ember csak az anyagi jólétet látja, és a test minden követelését ki akarja elégíteni. Keresztény hitünk szerint egyik véglet sem helyes. Mindig keresnünk kell az arany középutat.

Rendünk, a lazaristák alapítója, Páli Szent Vince mondta, hogy nem elég Isten országáról beszélni, miközben az előttünk álló ember éhezik, és nincs meg neki az, ami az élethez szükséges. De az sem elég, ha az embernek biztosítjuk az élethez szükséges dolgokat, a lelkével pedig nem törődünk. Cselekvő szeretetre van szükség, amely figyelembe veszi az ember minden szükségletét. Máskülönben hitelét veszti a kereszténység, mert ahogy az apostol mondja: a hit cselekedetek nélkül holt dolog.

Tanuljuk meg tehát Jézustól azt, hogyan kell helyesen élni, hogyan kell helyesen cselekedni! Legyen meg bennünk is ugyanaz az érzelem, amely Krisztusban megvolt, akinek megesett a szíve a nélkülöző embereken! Lelki és testi értelemben egyaránt.

Hiszen erre választotta ki apostolait, és erre hív meg minket is. Nem ügyességünk és egyéni érdemeink alapján, hanem saját akaratából. Elég, ha végigolvassuk az apostolok névsorát, és láthatjuk, hogy közöttük van az, aki később elárulta, közöttük van az, aki megtagadta, és van köztük olyan is, aki nyilvános bűnös, vámos volt. Jézus nem a tökéletesek, hibátlanok egyházát akarta megalapítani – mint ahogy azt sokan szeretnék hirdetni –, hanem emberekből álló közösséget akart, akik a Szentlélek által összegyűjtve Isten új népét alkotják, akik Istenben bízva és a szeretet parancsa szerint élnek a földön. Ne bátortalanodjunk el tehát, amikor nehézségek és kísértések vesznek körül. Jézus megígérte, hogy velünk lesz a világ végéig!

Barta Szabolcs CM

(A szerző Nagyváradon élő lazarista szerzetes, írása a Vasárnap 2017. június 18-ai számában jelent meg.)