Reménységünk forrása Isten atyasága

Ferenc pápa szerdai katekézise

0
85
Nővérek között derűs lélekkel (Fotó: Vatikáni Rádió)

A reménységről szóló sorozata 25. fejezetében Ferenc pápa a Szent Péter téren tartott katekézisében a következő bibliai helyet választotta a Lukács evangélium tizenegyedik fejezetéből: „Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait.” Erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az országod. Add meg a szükséges kenyerünket mindennap. Bocsásd meg a bűneinket, amint mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vigy minket kísértésbe.”  (Lk 11,1–4).

A tanítványokat megragadta Jézus rendszeres, visszavonult imádsága

Volt valami elbűvölő Jézus imádságában, valami olyan megigéző, hogy egy napon a tanítványok maguk kérték, vezesse be őket az imádságába. A történet Lukács evangéliumában található, aki az evangélisták közül a legjobban „dokumentálta” az „imádkozó” Krisztus misztériumát. Jézus tanítványait nagyon mélyen megérintette az a tény, hogy Jézus főként reggel és este vissza- visszavonul egy magányos helyre és ott imádságba merül. Emiatt egyik napon megkérték őt, hogy tanítsa meg őket imádkozni (vö. Lk 11,1) – idézte fel a történet hátterét Ferenc pápa.

Merészség az Istent atyának szólítani   

A keresztény imádság egészét összefoglalják ezek a szavak: bátran kimondani az Isten nevét az Atya szóval. Mindezt kifejezésre juttatja a liturgia is, amikor Jézus imádságának közös végzésére szólít ezzel a kifejezéssel: „üdvözítőnk parancsára és isteni tanítása szerint így merünk, így merészkedünk imádkozni” [sajnálatos módon a liturgikus megújítás magyar gyakorlatába nem ment át ez az audemus dicere! (a szerkesztő megjegyzése)]. Ugyanis az Istent Atya névvel illetni, egyáltalán nem magától értetődő. Inkább magasztosabb titulusokra érzünk indíttatást, melyek látszólag jobban tiszteletben tartják az Isten transzcendenciáját.

Ezt a forradalmi újdonságot nehéz befogadni az emberi lélekbe

Ellenben őt „Atyának” nevezni, azonnal egy bizalmi kapcsolatba visz bele minket, amiként egy gyermek fordul az apjához, tudva azt, hogy az apja szereti őt és a gondját viseli. Ez az a nagy forradalmi újdonság, amit a kereszténység belevés az ember vallásos lelkületébe. Isten titka, mely mindig elbűvöl, és ami mellett kicsinek érezzük magunkat, bár nem érzünk félelmet, nem nyom el és nem tölt el szorongással bennünket. Ezt a forradalmi újdonságot nehéz befogadni az emberi lélekbe. Ez olyannyira igaz, hogy a feltámadás elbeszéléseinél az asszonyok, miután látták az üres sírt és az angyalt, elmenekültek, mert ijedtség és félelem fogta el őket (Mk 16,8). Jézus azonban felfedi nekik, hogy az Isten egy jó Atya és ezért mondja nekik: „Ne féljetek!”.

Az Atyaisten csak arra képes, hogy a „szeretni” szót ragozza                    

Gondoljunk csak az irgalmas atya történetére a Lukács evangéliumában (vö Lk 15,11-32) – folytatta a pápa. Jézus egy olyan atyáról beszél, aki gyermekeit csak szeretni tudja. Olyan atya ő, aki nem bünteti a gyermekét annak önteltsége miatt, sőt rábízza a ráeső örökséget és hagyja elmenni. Az Isten Atya, mondja Jézus, de nem emberi módon, mert hiszen nincs itt a földön olyan ember, aki úgy viselkedne, mint ennek a történetnek a főszereplője. Isten atya a maga sajátos módján: jó és védtelen az emberi önkénnyel szemben, csak arra képes, hogy a „szeretni” szót ragozza. Amikor a lázadó fiú, miután mindenét eltékozolta, végül visszatér az atyai házba, ahol az atyja nem él az emberi igazságosság szempontjaival, hanem  mindenekelőtt a megbocsátás szükségét érzi és ölelésével megérteti a fiával, hogy hosszú távolléte nélkülözéseiben valójában csak az atyai szeretet hiányzott neki oly fájdalmasan.

Pál nem is fordítja le az eredeti Abba szót görögre: az Abba többet mond!

Mily kifürkészhetetlen az Isten, aki ilyen szeretetet táplál fiaival szemben! – hangsúlyozta a pápa. Talán ez az oka annak, hogy felidézve a keresztény misztérium középpontját, Pál apostol nem érzi szükségesnek lefordítani görögre azt a szót, amit Jézus arámi nyelven ajkára vett: „Abba, Atya”. Leveleiben az apostol kétszer is érinti ezt a témát (vö Róm 8,15; Gal 4,6), anélkül, hogy lefordítaná az eredeti szót, és meghagyja eredeti formájában, ahogy az Jézus ajkán kivirágzott. Az „Abba” ugyanis egy még közvetlenebb kifejezés, mint az apa, amit atya, apácska szóval lehet talán visszaadni.

Jézus Atyja soha nem lesz egy ember nélküli Isten!                    

Kedves fivéreim és nővéreim, nem vagyunk egyedül – szólt végül a pápa. Távol lehetünk vagy ellenségesek és magunkat akár Atya nélkülinek is megvallhatjuk! De Jézus Krisztus evangéliuma feltárja számunkra, hogy Isten az, aki nem tud meglenni nélkülünk. Ő soha nem lesz egy ember nélküli Isten! Ez a bizonyosság a reményünk forrása, amit a Miatyánk összes kérése őriz meg számunkra. Amikor segítségre van szükségünk, Jézus nem beletörődésre vagy magunkba zárkózásra kér bennünket, hanem arra, hogy forduljunk az Atyához és kérjünk tőle bizalommal, életünk minden egyes szükségletét, még a leghétköznapiabbakat is beleértve! Mert van egy Atyánk, aki mindig szeretettel néz minket, és aki egészen bizonyosan soha nem hagy el bennünket.

Imádság a konkrét szükségletekért

A katekézis végén Ferenc pápa egy spontán kéréssel fordult a hívekhez: Mindnyájunknak oly sok gondja és problémája van. Gondoljunk most csendben ezekre a problémákra és szükségletekre. Gondoljunk az Atyára, a mi Atyánkra, aki nem tud meglenni nélkülünk, és most ebben a pillanatban is néz és lát bennünket. Most pedig mindnyájan együtt imádkozzuk, bizalommal és reménységgel: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…

„Egy perc a békéért” – ima a keresztények, zsidók és muzulmánok közötti békéért

A kihallgatás végén a felhívások között Ferenc pápa arra kérte a híveket, hogy másnap, csütörtökön délben egy órakor egy perc imádságra álljanak meg szerte a világban, hogy az „Egy perc a békéért” kezdeményezése jegyében imádkozzanak a tavalyi vatikáni találkozó évfordulója kapcsán, amikor az azóta már elhunyt izraeli Simon Peresz és a palesztin Mahmud Abbasz elnökkel találkozott. Napjainkban nagy szükség van az imára a keresztények, zsidók és muzulmánok között – fejezte be a Szent Péter téren tartott katekézisét Ferenc pápa az általános kihallgatás során.

Forrás: Vatikáni Rádió

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here