Széles Anna – Az örök Anikó

Egy erdélyi magyar filmcsillag élete

0
4358
Fotó: Horváth László

Széles Anna 1965 és 1989 között a kolozsvári színház egyik vezető színésze volt, kezdetben a szőke üdvöske, de már főiskolás korában filmszerepet is kapott, és komoly, mély drámai teljesítményeket nyújtott. E korban, a kommunista nyomás alatt erdélyi magyar színésznek nemigen adatott meg, hogy párhuzamosan színházi és filmes karrierje legyen, nemzetközi fesztiválokra járhasson – Széles Anna díjat is kapott. Miközben a közönség kedvence volt, az élete minden szempontból beteljesedett: Florin Piersic, a kor legnevesebb színésze lett a férje, megszületett Daniel nevű fia, tévéjátékokban is játszott, és egyre érettebb alakításokkal lepte meg a közönséget – míg aztán Budapestre költözött.

A színháztörténész Medgyesy Éva ötletére és hatékony szerkesztői munkája eredményeként jelent meg a Polis Kiadónál Széles Anna – Az örök Anikó című kötet, amely a színésznő saját emlékezését, Medgyesy Éva ezekhez fűzött, a kortörténeti hátteret megfestő szövegét és bőséges korabeli kép- és színikritika válogatást tartalmaz. A kötetet Kolozsváron az Állami Magyar Színház előcsarnokában Visky András közreműködésével mutatták be május 25-én.

Visky kérdései nyomán nemcsak a könyv születésének körülményei tárultak fel, de a szép számban összegyűlt kolozsváriak hallhatták Széles Annát monológot mondani, és megtapasztalhatták derűjét és életkedvét. Nem utolsó sorban láthatták-hallhatták Florin Pierisic-kel, aki csendben végigülte a könyvbemutatót, a végén a rá jellemző bőbeszédűséggel mesélt, viccelt az ünnepelttel, a közönséggel. Tanúi lehettek a jelen levők egy válás után is megmaradt szép kapcsolatnak, amelyről a kötetben bőségesen olvashatnak. Nem utolsó sorban elkísérte édesanyját Dani, az egykori sztárpár Bécsben élő, önálló családot alapított fia, akiről szintén olvashat az érdeklődő a könyvben.

Medgyesy Éva a színház lényegéről mondott néhány megható gondolatot zárásképpen, majd családias hangulatban folytatódott a délután: hosszú sor kígyózott a kötetet dedikáló művésznő előtt, aki mindenkinek mondott valami kedveset, személyeset.