A test ünnepi színrevitele

Kettős táncelőadás a Kolozsvári Magyar Operában : A test ébredése – Bartók Béla: A csodálatos mandarin

0
825

Hogyan lehet mozgással, az emberi testtel egy történetet elmondani? Mi az a többlet, amit egy történeten túl a test kifejezhet? Az emberi test határait feszegető mozgás, tánc, amelyben minden pillanatnyi, hogyan képes időtlen szimbolikát teremteni?

Az április 27-én este bemutatott két egyfelvonásos balettelőadás tétje, azon kívül, hogy szemet és fület gyönyörködtető látványban-hangzásban részesítette a közönséget, minden bizonnyal ilyen és ehhez hasonló kérdések feltétele volt. A kérdések száma persze végtelen, mivel ahány néző, annyi reflexió. Táncról lévén szó, sokszor nem is tudjuk egyértelműen megfogalmazni benyomásainkat, csak érezzük, hogy valamilyen nagyszerű, vagy netalántán elhibázott dolog történik a színpadon.

Persze a kolozsvári társulat esetében egyáltalán nem az utóbbiról volt szó. Hajszálpontos, kiszámított koreográfia, fölényes tánctudás, néhol már-már akrobatikus elemek bevitele, állóképesség jellemezte mindkét előadást. A két különálló előadás is szerencsésen kiegészítette egymást. Mindkettő a test ünnepi színrevitele volt, amely mégsem csak testként, anyagként volt jelen a színpadon. A táncosnak testén való uralkodása, annak eredendő nehézkedésének táncban való legyőzése már önmagában a szellemi sík megmutatkozása. Az anyag a belélehelt, vele átitatott szellemtől lesz élő, sugárzó, már születése pillanatában, még minden civilizációt, morált, emberi konszenzust megelőzve.

Hiszen hiába az ember megszületését szimbolizálandó óriástojás, amiből az ember léte hajnalán kibújik – ráadásul valami hibrid madáremberként, ami még inkább az anyagiságot sugallja –, az ember önnön megszületésén érzett csodálkozásban már ott a szellem jelenléte. (A táncban a madárember mintha saját tollait akarná letépni.) Aztán egy ősemberi történet is formát nyert a színpadon. Igen, igen, tudjuk, hogy az emberek előbb-utóbb egymásnak esnek, és a férfi-nő viszony is véres játék, de mégis mindez valahogy szép. Valahogy mégis helyénvaló. A tánc csodája mindez, amiben minden, ami a mindennapi életünkben torz, csonka, formát és szépséget kap. És persze a zene csodája is, hiszen a Rahmaninov, Prokofiev és persze Bartók karcosan erőteljes zenevilága éppoly lényeges, mint a tánc. Rahmaninov második zongoraversenye – a Test ébredésének bevezetéseként – még ízig-vérig romantikus, de annak az ünnepien beérkezett, élettől duzzadó változatában.  És az anyag-szellem Janus-arcú villódzásában Bartók műve még tovább megy, amikor egy nyers, előadása történetében számos alkalommal erkölcstelennek bélyegzett történetet mesél el a tánc eszközeivel.

Harmonikusság, őserő és bartóki disszonanciák egymást átjáró jelenléte – ez volt az az út, amelyen a két előadás kísérletet tett annak a titokzatos valaminek a megmutatására, amit embernek nevezünk.

A test ébredése – bemutató

Részletek S. Rahmaninov, S. Prokofiev műveiből

Vezényelt: Jankó Zsolt

Szereposztás: Viorica Bogoi, Vlad Moldovan, Popa Adrian (KID A) m. v., Popa Octavian m. v., Ionuța Simina Oprean, Delia Göllner, Ioana Tőkés, Kálmán Róbert Attila, Matei Holeleu m. v., Andreea Popa, Florin Ianc, Rîpă Alin, Oana Siminic m. v.

Közreműködütt a KMO balett-, zene- és énekkara

Zongoránál: Nagy Gergő. Díszlet: Tenkei Tibor. Jelmez: Ledenják Andrea. A jelmeztervező munkatársa: Tankó Bernadett. Ügyelő: Venczel Péter

A koreográfus munkatársa: Rareș Arcadie Cîmpean

Rendező-koreográfus: Jakab Melinda

Bartók Béla – A csodálatos mandarin

Vezényelt: Jankó Zsolt

Szereposztás:

A lány: Viorica Bogoi, Mandarin: Vlad Moldovan, Csavargók: Popa Octavian m. v., Rîpă Alin, Kálmán Róbert Attila, Az öregúr: Rareș Arcadie Cîmpean, A diák: Matei Holeleu m. v.

Közreműködött a KMO ének-, zene- és balettkara

Díszlet: Szántó Szilárd

Jelmez: Bianca Imelda Jeremiás

Ügyelő: Venczel Péter

A rendező munkatársa: Rusu P. Gabriela

Rendező-koreográfus: Jakab Melinda

 

Lakatos-Fleisz Katalin