Az Úr adja meg a kegyelmet, hogy elmondhassuk: véget ért a háború a földön

A pápa csütörtöki homíliája

0
100
Forrás: Radio Vatican

A háború az ember szívében kezdődik, ezért mindannyian felelősek vagyunk a béke megőrzéséért. Erre figyelmeztetett Ferenc pápa csütörtökön reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Sok nép szenved azért, mert a hatalmasok és a fegyverkereskedők által kirobbantott háborúk elsodorják őket. A pápa elmesélte, hogyan élte meg gyerekkorában a hírt, hogy véget ért a háború.

A galamb, a szivárvány és a szövetség – erre a három képre építette homíliáját a pápa, a Mózes első könyvéből vett olvasmány alapján (Ter 9,1–13). A vízözön után Noé kijön a bárkából, és szabadon engedi a galambot. A galamb elröpül és egy olajággal a csőrében tér vissza, annak jeleként, hogy Isten a vízözön után békében akarja tudni az emberiséget. A galamb és a szivárvány sérülékeny. A vihar után szép a szivárvány, de ha odaúszik egy felhő, máris tovatűnik. A galamb is sebezhető – mondta a pápa, majd felidézte, hogy két évvel ezelőtt, amikor két gyerekkel együtt szabadon engedett két fehér galambot az apostoli palota ablakából a vasárnapi Úrangyala elimádkozásakor, egy sirály megölte a galambokat.

Az emberek meghalnak a háborúkban, amiket a hatalmasok és a fegyverkereskedők robbantanak ki

Erős az a szövetség, amit Isten köt velünk, de mi gyengeséggel fogadjuk azt. Isten békét köt velünk, de nem könnyű megőrizni a békét. Minden nap meg kell dolgozni érte, mert bennünk van még az eredeti bűn magja, Káin lelke, aki irigységből, féltékenységből, kapzsiságból és hatalomvágyból háborúzik. Ferenc pápa rámutatott, hogy az Isten és az ember közötti szövetségben is utalás történik a vérre: „A ti éltető véreteket is számon kérem. Számon kérem minden állattól és az embertől is. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az emberi életet” (vö. uo.). Mi tehát testvéreink őrzői vagyunk, és amikor vérontás van, ott van a bűn, amit Isten számon kér rajtunk.

Ma a világban vérontás zajlik. Ma a világ háborúban áll. Sok fivérünk és nővérünk meghal, ártatlanok is, mert a nagyok, a hatalmasok még egy darab földet akarnak, még egy kis hatalmat, vagy többet akarnak keresni a fegyverek eladásából. Az Úr azonban világosan szól: „A ti éltető véreteket is számon kérem. Számon kérem minden állattól és az embertől is. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az emberi életet” (vö. u.). Tőlünk is, akik úgy tűnik, hogy békében élünk, számon fogja kérni az Úr testvéreink vérét, akik a háborúban szenvednek.

Őrizzük a békét. A hadüzenet bennünk kezdődik

Hogyan vigyázok én a galambra? Mit teszek azért, hogy a szivárvány mindig vezessen engem? Mit teszek azért, hogy ne legyen több vérontás a földön? Mindannyiunkat érint ez. A békéért való ima nem puszta formalitás, mint ahogy a békéért való küzdelem sem az. A szentatya keserűen állapította meg, hogy a háború az emberi szívekben kezdődik, otthon, a családokban, a barátok között, aztán továbbmegy, és elterjed az egész világon. Mit teszek én tehát, amikor érzem, hogy olyasmi kúszik a szívembe, ami tönkre akarja tenni a békét? – kérdezett tovább a pápa.

A háború itt kezdődik, és ott végződik. A híreket pedig látjuk az újságokban és a tévéhíradókban. Ma sok ember meghal, és ugyanaz a háború magja, mely irigységet, féltékenységet, kapzsiságot ültet a szívembe, mint amelyik ­– fává terebélyesedve – bombaként lehull a kórházakra, az iskolákra, és ott megöli a gyerekeket. Ugyanaz a mag. A hadüzenet itt kezdődik, bennünk, mindannyiunkban. Ezért kell föltennünk a kérdést: Hogyan vigyázok én a békére a szívemben, a bensőmben, a családomban? Óvni kell a békét, de nemcsak őrizni: két kezünkkel megteremteni minden egyes nap. És így békét teremtünk az egész világon.

A pápa gyermekként átélte a háború végét

Krisztus vére az, amelyik békét hoz, de ez nem a testvérem vére, amit én kiontok, vagy amit a fegyverkereskedők és a föld hatalmasai kiontanak a nagy háborúkban. Ferenc pápa ekkor elmesélt egy személyes, gyerekkori történetet a békéről. „Emlékszem, megszólalt a tűzoltók riasztási hangja, aztán az újságok a városban… Így hívták fel mindig a figyelmet valamilyen történésre, egy tragédiára vagy valami másra. Aztán rögtön meghallottam a szomszéd nő hangját, aki édesanyámat hívta: „Jöjjön, Regina, jöjjön, jöjjön, jöjjön!” Anyukám kicsit megriadva ment ki: „Mi történt?” Mire a nő a kert másik végéből azt mondta neki: „Vége a háborúnak”, és sírt.

Ferenc pápa fölidézte az emlékeket, amikor a két nő összeölelkezett, sírt és örvendezett, mert véget ért a háború. Az Úr adja meg nekünk a kegyelmet, hogy sírva elmondhassuk: véget ért a háború. Hogy véget ért a háború a szívemben, a családomban, hogy véget ért a háború a lakónegyedemben, a munkahelyemen és az egész világon. Így erősebb lesz a galamb, a szivárvány és a szövetség – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here