Az üdvösség története: az „íme, küldjél engem” kijelentések sorozata

Ferenc pápa a kedd reggeli szentmisén mondott prédikációja

0
483
Forrás: Vatikáni Rádió

Isten akaratát tenni nem azt jelenti, hogy nem vitatkozunk vagy veszekszünk az Istennel, csak az a fontos, hogy legyünk igazak, és ne színleljünk, végül pedig mondjuk azt, hogy „itt vagyok, Uram!” – dióhéjban ez a foglalata Ferenc pápa homíliájának, amelyet kedd reggel tartott a Szent Márta-ház kápolnájában.

Az üdvösség története: az „íme, küldjél engem” kijelentések sorozata

A szentatya a napi olvasmányról elmélkedett, mely a Zsidókhoz írt levélben így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívántál, hanem emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és az égőáldozat. Ezért így szóltam: Íme, elmegyek, hogy teljesítsem akaratodat”. Jézusnak ez a szava – magyarázta a pápa – az „íme, itt vagyok!” kijelentések összekapcsolódó sorozatának a története, hiszen az üdvösség története az valójában ennek az „íme, itt vagyok!”-nak a története. Ádámot, miután elrejtőzik az Úr elől félelmében, az Isten hívogatni kezdi, majd vele együtt felhangzik sok férfinak és nőnek a válasza: íme, itt vagyok! Készen állok. Ábrahámtól kezdve Mózes, Illés, Izajás, Jeremiás ajkán hangzik fel az „íme, itt vagyok!”, egészen Mária nagy „fiat” kijelentéséig, míg az utolsó „íme, itt vagyok!” jelzés már Jézusé. Az „íme, itt vagyok!” története ez, de mégsem automatikus, hisz az Úr mindenkivel párbeszédet folytat, akit meghív erre az útra, hogy igent mondjon neki. Neki oly sok türelme van ehhez! Jób könyvének az olvasásakor ott van Jób összes magyarázkodása, aki nem érti a neki adott válaszokat, de az Úr szól hozzá, helyreigazítja, míg a végén eljön tőle is az „íme, itt vagyok! Ó, Uram, neked igazad van. Én csak hallásból ismertelek, de most saját szememmel láttalak. „Íme, itt vagyok”, amikor van hozzá akarat, nemde? Végül is ez a keresztény ember: itt vagyok, itt vagyok, hogy megtegyem az Úr akaratát. És ezt mondja az egyik a másik után. Szép dolog a Bibliát olvasni, keresve az egyes emberek válaszait, amit az Úrnak adtak, ahogyan feleltek neki: íme, itt vagyok, hogy megtegyem a te akaratodat.

Soha ne alakoskodjunk az Istennel

A mai liturgia arra a megfontolásra indít bennünket, hogy mit is jelent ez az „íme, itt vagyok, Uram”. Netán elmegyek elrejtőzni, mint Ádám, hogy ne kelljen válaszolni? Vagy amikor az Úr engem hív, akkor az „íme, itt vagyok!” és a „Mit kívánsz tőlem?” helyett elmenekülök, mint Jónás, aki nem akarta megtenni azt, amit az Úr kért tőle? Vagy pedig színlelem, hogy megteszem az Úr akaratát, de csak külsőleg, mint a törvénytudók, akiket Jézus keményen elítél? Alakoskodtak. Minden rendben van, nincs kérdés, én ezt megcsinálom, és semmi többet! Vagy pedig máshová nézek, mint az a levita és a pap a sebesült ember előtt, akit félholtra vertek a rablók? – utalt a pápa az irgalmas szamaritánus történetére. Mi az én válaszom az Úrnak? – tette fel a kérdést ismét a pápa.

Az Úrral való veszekedés is imádság          

Az Úr minden nap hív bennünket, és arra szólít, hogy mondjuk a mi „íme, itt vagyok!” válaszunkat. De akár vitatkozhatunk is vele! Mert neki tetszik, ha vitázik velünk. Erre mondhatok: No de atyám, sokszor, amikor imádkozni kezdek, veszekszem az Úrral… Igen, de ez is egy imádság – állapította meg a pápa. Tetszik neki, amikor veszekszel vele, és arcába mondod azt, amit érzel, hiszen ő egy Atya! Éppen ezért ez a veszekedés vele egyfajta „íme, itt vagyok!”. Vagy pedig elrejtőzöl, elmenekülsz, vagy alakoskodsz? Vagy máshová nézel? Mindenkinek a maga módján kell mondania: „íme, itt vagyok, hogy megtegyem a te akaratodat!”. A Szentlélek adjon hozzá kegyelmet, hogy megtaláljuk a választ! – zárta homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta-ház kápolnájában kedd reggeli szentmisén.

 

Forrás: Vatikáni Rádió

MEGOSZTÁS