A pletykálkodó közösség képtelen a tanúságtételre

Ferenc pápa látogatása egy római plébánián

0
740
Fotó: Vatikáni Rádió/CTV

A város püspöke Róma északi részén, egy plébánián

Ferenc pápa január 15-én vasárnap a város püspökeként felkereste Róma északi részén, a Guidonia Setteville környékén lévő Szűz Mária-plébániát, és a közel négyórás látogatás során találkozott az egyházközség különféle csoportjaival, majd szentmisét mutatott be, amelyen Keresztelő Szent János tanúságtételéről beszélt, amit minden kereszténynek követnie kell, méghozzá pletykálkodás nélkül.

Meglátogatta a beteg káplánt, feladta neki az erősítő kenetet  

Vasárnap délután fél négykor érkezett a pápa a plébániára, ahol Luigi Tedoldi plébános fogadta őt. A papság iránti közelsége jegyében Ferenc pápa először Giuseppe Berardinót, a templom ötvenéves, két éve súlyos csontritkulással küzdő káplánját kereste fel, akit a plébániaépületben ápolnak. Ferenc pápa az immár magatehetetlen beteg pap ágya mellé ült, és a mintegy tízperces látogatás során próbálta megerősíteni papját, akinek feladta a betegek kenetét. Ezt követően a pápa találkozott a különféle plébániai csoportokkal, melyekkel külön-külön elbeszélgetett. Kezdte a plébánia főként idős betegeivel, akik között azonban volt három Down-kóros gyermek is, akiket az olasz családok szinte mindig maguknál tartanak.

Öt szeminarista kispap és száz kisegítő önkéntes a plébánián

A legnagyobb létszámú csoport, amely Ferenc pápára várt, a hittanosok közössége volt, köztük a bérmálás utáni haladó csoporttal, akikhez szólva a püspökük, Ferenc pápa aláhúzta a család alapvető szerepét a hit átadásában. A cserkészek köszöntése után a szentatya örömmel állapította meg, hogy több mint százan vannak azok a plébániai önkéntesek, akik Luigi plébánosuk és a hiányzó beteg káplánjuk munkáját segítik, illetve pótolják. Velük beszélgetvén a pápa a misszió fontosságát hangsúlyozta, méghozzá egészen konkrét lelkipásztori tanácsokkal. A pápa köszöntötte az összegyűlt papságot és a plébánia öt szeminarista kispapját, majd a sekrestyében pár hívőt meggyóntatott. Igazi lelkipásztori látogatás volt, melyet végül a szentmise koronázott meg az évközi időszak második vasárnapján. A szentmise után a búcsúzó pápát a templom előtt ezrek várták, akik kivetítőkön követték a szertartást. Hét óra tájban köszönt el a pápa tőlük és tért vissza a vatikáni Szent Márta-házba.

Ferenc pápa homíliája a római plébánián: Kerüljétek a pletykálkodást, tegyetek tanúságot! 

A szentmise homíliájában Ferenc pápa a vasárnapi evangéliumból kiindulva buzdított, amelyben Keresztelő János tanúságot tesz Jézusról, az Isten Bárányáról, azok számára, akik jelen vannak, köztük saját tanítványai részére is.

A Jézus-követés feltétele a tanúságtétel

Miért követték a Keresztelő tanítványai Jézust? – tette fel a kérdést a pápa. Azért, mert volt egy ember, éppen a mesterük, aki tanúságot tett Jézusról. Igen ám, de mi tesz bennünket tanítvánnyá? – kérdezett tovább a pápa. Az, hogy keresztények vagyunk, az jó és kell is, de lehet ezt úgy is élni, mintha egy futballcsapat szurkolói lennénk! Vagy mintha a hitünk valamiféle filozófia lenne! Túl azon, hogy megtartjuk a parancsolatokat – hangsúlyozta a pápa –, ami persze hasznos és jó, kereszténnyé elsősorban a tanúságtétel tesz bennünket. Keresztény ember mindenekelőtt az, aki tanúságot tesz Jézusról, miként az apostolok tették. Mert az apostolok tanúságot tettek Jézusról és a kereszténység így terjedt el az egész világon. A tanúságtétel és a vértanúság, az ugyanaz.

Az apostolok tanúságtevők, noha gyenge és bűnös emberek

Tanúságot tenni a kicsiben és aztán a nagy dologban is, odaadni az életünket, mint az apostolok. Ők megérezték a Szentlelket a szívükben, és követték a sugallatait. Ebben hűségesek voltak. De bűnösök is voltak. A tizenkét apostol bűnös ember volt, nemcsak egy, Júdás közülük – szögezte le eréllyel Ferenc pápa. Vele pedig, nem tudjuk, hogy mi történt a halála után, amikor ott volt Isten irgalmassága!  De a többi apostol is mind bűnös volt: irigykedtek, féltékenykedtek, az első helyet keresték. Még el is árulták Jézust, hiszen mindnyájan elmenekültek és cserbenhagyták, amint elfogták mesterüket. Péter, tudván, hogy ő a főnökük, közeledik hozzá, de amikor a jelenlévők felismerik, ő, az első pápa, megtagadja Jézust.

Az apostolok nem fecsegtek, nem pletykálkodtak, nem beszélték ki a másikat

Tanúságtevőnek lenni nem azt jelenti, hogy szentek vagyunk, hanem a tanúságtevő az egy szegény ember, aki azt mondja: igen, én bűnös vagyok, de Jézus az én Uram, és én tanúságot teszek róla, és arra törekszem, hogy jót tegyek minden nap, megjavítsam az életemet és az igaz úton járjak.

A homília második felében Ferenc pápa azt hangsúlyozta, hogy az apostolok ugyan bűnös emberek voltak, de egyben nem: nem fecsegtek, nem pletykálkodtak, nem beszélték ki a másikat! Ebben nagyon derék emberek voltak! Ellenben sok közösségben kibeszélik egymást, ráhúzzák egymásra a vizes lepedőt, leszedik egymásról a keresztvizet. A plébániai közösségekben is előfordulnak ilyen problémák, de az a közösség, amelyben kibeszélik egymást, az képtelen a tanúságtételre.

Akartok tehát tökéletes plébánia lenni? – kérdezte a hívektől Ferenc pápa. – Akkor ne pletykáljatok! Ha mégis van valami gondod valakivel, menj oda hozzá, mondd meg neki szemtől szembe, aztán mondd meg a plébánosodnak is. Ez azt mutatja, hogy a Szentlélek él a plébánián. Az Úr adjon nektek ehhez erőt! – fejezte be homíliáját Ferenc pápa Róma város Guidonia negyedének Szűz Mária-plébániáján.

Forrás: Vatikáni Rádió

MEGOSZTÁS