Évzáró, évkezdő

0
1014
Fotó: Pixabay.com

Ahogyan lezárul a 2016-os esztendő és elkezdődik az új év, legtöbben reménykedve várjuk: hozzon valami jót, valami mást, könnyebbet, vidámabbat. Hogy egészen tisztán lássuk, mi kellene az a más legyen, jó lenne áttekinteni, közösségi és személyes életünkben mi történt eddig? Mit hozzon az új év, mit tudnak a külső tényezők változni, ha egyrészt magunk se tudjuk, pontosan mit szeretnénk, másrészt nem néztünk szembe eddigi tetteinkkel és saját lehetőségeinkkel.

Sokan a csillagokat fürkészik, és mindenféle típusú fényszögek segítségével próbálják kilesni a mindenség titkait, s hogy azok közt egyéni sorsuk milyen fordulatot vesz majd. Van, aki kártyát vet, s egyéb, félig vicces, félig babonás kísérletet tesz arra, hogy belessen az Isten lapjaiba, s kiolvasson onnan valamit. Még akik Bibliát nyitnak szilveszter éjjel, sem mind követendő tanítást akarnak kapni az új évre, hanem talán maguk előtt is titkolva, valahogyan a rájuk váró sorsot szeretnék fáradozás nélkül kiolvasni. Az ember sorsa azonban nem egy előre megírt forgatókönyv, illetve azt ki-ki maga írja magának. Döntéseivel, tetteivel, kisebb-nagyobb csalafintaságaival. Egy nagyon bölcs jezsuita lelkivezető, amikor azt kérdezték tőle, hogyan ismerheti meg valaki Isten rá vonatkozó tervét, azt javasolta, az ember hosszan, csendben nézzen a szívébe, keresse meg legmélyebb, legigazibb vágyait, törekvéseit, amikhez erős érzelem kapcsolódik, s ott fogja Istent felfedezni.

A 2017-es év küszöbén sem egy ige vagy egy kártyalap fogja megmutatni, mi vár ránk az új esztendőben. Ha azonban egy kis erőfeszítéssel szemügyre vesszük, mi mindent kezdtünk el korábban, milyen irányba indultunk, kik és milyen események kísértek utunkon, akkor némi képet tudunk alkotni arról, honnan hová tartunk, s az úton körülbelül hol, hogyan is állunk.

A politikai összefoglalókat hallgatva, az elemzők azt mondják, kemény évet zárunk, nagyon vehemens történések bolygatták meg nyugalmunkat, az európai földrészen kiemelten is, ha a terrortámadásokra, ártatlan tömegekbe hajtó teherautókra és más ördöngös praktikákra gondolunk. Elárasztottak a problémák, menekültek vagy gazdasági nehézségek formájában, válaszút elé állítva az európai politikai, gazdasági elitet, de a kisembert is. Vajon a választott megoldás a helyes?

Szűkebb hazánkban is folytatódott a nehéz gazdasági helyzetből való kivándorlás, voltak különféle politikai viharok, választások. Megpróbáltunk egymás keze után nyúlni, felsorakozni, a reményre való készségünknek újra hangot adni. Választásunk vajon tudja-e térségünket, az országot, a mi régiónkat a kívánt irány felé fordítani?

Egyházi életünkben is voltak történések: a pápa következetesen járja az egyszerű szavak és kis, de folyamatos tettek útját, és a kirekesztettek mellett foglal állást. Egy hangos ellenzői réteg alakult e körül, amely tájainkon szinte szokatlanul hangosan bírál. Másoknak éppen ez az irány tetszik: a szegények, az elesettek melletti elköteleződés. Vajon jól értjük a pápát? Vajon kimerülünk-e szavai csodálásában, vagy egy-egy lépésnyit követni is tudjuk? Vajon bírálói miért olyan hangosak? Vajon ők honnan hová tartanak?

Helyi egyházainkban is zajlik az élet, épülnek közösségek, épülnek a lelkek, s reméljük, hogy az élet nem záródik holmi falak közé. Mert fontos, hogy álljanak falak, amelyek közé össze tudunk gyűlni, imádkozni, ünnepelni, emlékezni, örülni és búslakodni: mindezek közt a legfontosabb maga az élet és a kapcsolat. Vajon sikerül-e mindig Isten nevében összegyűlni, a vele és a közösség tagjaival való kapcsolatot ünnepelni?

Az idén sok híresség meghalt, a zenei, a film és színházi, irodalmi élet, a sport, a politika nagyjai. David Bowie, Andrzej Wajda, Bud Spencer, Johann Crujff, Muhammad Ali, Simon Peresz, Fidel Castro, Gábor Zsazsa, Psota Irén, Rajhona Ádám, Bara Margit, Umberto Eco, Kertész Imre, Esterházy Péter, Csoóri Sándor, Szegedy-Maszák Mihály, Kocsis Zoltán, Somló Tamás. Románia, Erdély nagy egyéniségeket vesztett el, korán, nagyon korán távozott Ioan Gyuri Pascu, Kostyák Alpár, korszakot zár le Balázs Jolán kétszeres olimpiai bajnok magasugró, Tokay György és dr. Bárányi Ferenc politikusok halála. 2016-ban hagyott itt minket Tempfli József nyugalmazott nagyváradi római katolikus megyés püspök, s ha róla elmondhattuk: szép, tartalmas pálya után, idősen, betegen halt meg, megdöbbentő volt Botár Gábor, Máthé Róbert plébánosok korai halála. A lista korántsem teljes, sokan gyászolnak sokakat. Nagyjaink, a közösséget szolgálók halála folyton azzal szembesít: az élet ura nem az ember. Szembesít a pillanatnyi hatalom, erő, szépség, tudás, vagyon hihetetlen mulandóságával, törékenységével.

Szívből kívánom mindenkinek, sikerüljön egy fél óra csendet teremteni, s mélyen belenézni a vágyai, kívánságai, érzései bugyraiba, ott Isten tekintetétől kísérve meglátni az összefüggést az elmúlt év cselekedetei és törekvései között, s felismerni, az út, amelyen áll, hová, merre vezet.

MEGOSZTÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here