Szent Ezequiél Moreno y Díaz
Ezequiél Moreno y Díaz 1848. április 9-én született a spanyolországi Alfaróban, hat testvér közül harmadikként. Bátyja példáját követve 1864. szeptember 21-én belépett a Recollectus Ágoston-rendbe (röviden: rekollektiánusok) a navarrai tartományi Monteagudo városában, és felvette a Rózafüzér Királynőjéről nevezett Ezequiél Moreno nevet. Ünnepélyes fogadalmát 1865. szeptember 22-én tette le.
A monteagudói kolostor arról volt híres, hogy misszionáriusokat küldött Amerikába és a Fülöp-szigetekre. Utóbbi helyre küldték Ezequiél Morenót is, aki 1870. február 10-én érkezett meg Manilába. Onnan a Fülöp-szigetek középső részére, a Viszajan-szigetekre küldték, Jaróba. Itt vette fel a kisebb rendeket, majd visszaküldték Manilába, hogy felkészülhessen a nagyobb rendek felvételére. 1871. június 3-án szentelték pappá. Azonnal első missziós útjára küldték a Mindoro-sziget fővárosába, Calapanba. Ott kiválóan megtanulta a tagalog nyelvet.
Körülbelül két évvel a gyarmatra érkezése után testvérével, Eustaquióval együtt Palawan szigetére küldték, ahol a Puerto Princesa városában található büntetőtelep katonai lelkészi feladatait látta el. Ő volt az egyik alapítója Palawan Aborlan városának és Inagawan településnek. Moreno maláriával fertőződött meg, emiatt kénytelen volt visszatérni Manilába. Felépülése után ismét Calapanba küldték, ahol az érsek és a rekollektiánusok priorja egyetértésben nevezte ki helynökké.
1876 májusában áthelyezték a mai Las Piñasba, ahol a környékbeliek életkörülményeinek javításán dolgozott. Ott-tartózkodása három éve alatt számtalan természeti csapás sújtotta a vidéket, ő pedig a betegek gondozásával és a szélsőséges szegénységben élők pénzzel, rizzsel és ruhával való ellátásával reagált a kihívásokra. Példaszerű életmódja miatt Las Piñas lakói ellenezték áthelyezését, ám három év múlva távoznia kellett. Új állomáshelyén nem sokáig maradt, mert a rekollektiánus rend főprédikátorává nevezték ki, és vissza kellett térnie Manilába. Egy évvel később kinevezték a reckollektiánus hacienda vezetőjévé Imus és Bacoor városokban. 1885-ben a navarrai Monteagudóban található szeminárium vezetőjévé választották. E tisztségében misszionáriusi lelkesedését sokaknak átadta.
1888-ban a kolumbiai rekollektiánus misszió vezetője lett. Casanare apostoli vikáriusaként szolgált, majd 1893. október 23-án a kolumbiai Pinara püspökévé nevezték ki. 1893. december 2-án kolumbiai Pasto püspöke lett. Jótékonyságáról volt híres az egyházmegyéjében, és ösztönözte a hajnali rózsafüzér imádkozását.
A kolumbiai egyházi hierarchia többségéhez hasonlóan Ezequiel Moreno is a Kolumbiai Konzervatív Párt mellé állt. Az ezer napos háború alatt írásaiban és prédikációiban támadta a Kolumbiai Liberális Pártot. Pásztori leveleiben kifejezte hitvallását, azzal a céllal, hogy tisztázza a katolikusok politikai hovatartozáson felüli kötelezettségeit. Legvitatottabb kijelentése talán az volt, hogy „a liberalizmus bűn”.
1906. augusztus 19-én hunyt el Montegudóban, szájüregi rákban. V. Pál pápa avatta boldoggá 1975. november 1-jén, majd II. János Pál pápa avatta szentté 1992. október 11-én. A kanonizációs eljárása alatt történt csodák alapján a rákbetegek védőszentjeként tartják számon. Liturgikus emléknapja augusztus 19.
