Lessing a 18. században írt darabja megdöbbentően aktuális a maga eredeti verziójában, hiszen különféle érzelmi, családi szálakkal egybefűzi a keresztényt, a zsidót és a muzulmánt, megfogalmazza mindazt, amiről többek közt Ferenc pápa állítja és ismétli, hogy az igazi hit és vallásosság lényege.
Mindez egy olyan előadásban került a kolozsvári közönség elé, ami még többet mond egy Erdélyben több szempontból is kisebbségiként élő nézőnek: a színpadon németül kezdődik az előadás, majd egyes szereplők románul, mások angolul beszélnek, értik és szeretik, értik és gyűlölik, értik és elutasítják egymást, míg végül kiderül, hogy mindenki mindenkivel egybetartozik végső soron, s így értelmetlen minden korábban elgondolt séma és sablon arról, kit milyen nemzeti, vallási keret választ el másoktól. Az előadás a németországi Schauspiel Stuttgart és a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház közös produkciója, rendező: Armin Petras, szereplők: Susanne Böwe, Paul Grill, Cristina Juks, Sandra Gerling, Horst Kotterba, Peter Kurth, Ofelia Popii, Ciprian Scurtea, Maria Tomoiagă, Alexandru Udrea, Marius Mihalache.
Lessing darabja indulatokban és fordulatokban gazdag, mégis humánus, mondhatni kedves darab a maga felvilágosodás kori módján. A színjáték végére kiderül, hogy a főszereplő, a bölcsnek mondott zsidó Náthán lánya, Recha, valójában fogadott gyermeke, a templomos lovag húga, s a lovag maga is csak félig keresztény, részben a muszlim Szaladdin család tagja. Lessing ezzel a családi kötelékkel végül a megbékélést teremti meg, és a darabban ugyanakkor a zsidó bölccsel mondat ki jelentős igazságokat arról, hogyan kell az összes vallást előítélet-mentesen és tiszteletteljesen kezelni, azok egymás melletti létezését ezzel lehetővé tenni.
Lessing mondandóját túlzottan aktualizálni akarja ez az előadás, talán túl egyszerűnek tűnik ez a szándék? Ezért a két és fél órás előadás valójában néhány remek kép, jelenet, emlékezetesen felhangzó mondat ellenére egyfajta babiloni zűrzavar jellemzi, a folytonos fenyegetés (ismétlődő bombariadó és harc hangjai) talán a terror és erőszak veszélyére, a tömegindulatok elszabadulásának lehetőségére akar figyelmeztetni. Ám ennek az ábrázolásmódnak áldozatul esik a darab, emiatt szétforgácsolódik az előadás, jelenetekre hull az egységes előadás. Nagy kár, mert a darab valós lehetőségeket rejt, amelyekre a rendezés rátapint, de mint aki nem hiszi, hogy mindez elegendő volna, túlpakolja, s ennek következményeként, ami összeállt volna, az is széthull. Kevesebb több lett volna.
Lessing vallási toleranciára figyelmeztetése mindennél aktuálisabb.
