Magyarország hivatalos lapja, a Magyar Közlöny 2021. augusztus 23-án megjelent 157. számában tette közzé, hogy Orbán Viktor miniszterelnök előterjesztésére Áder János köztársasági elnök “több évtizedes teológusi és pedagógusi pályája, valamint Márton Áron püspök emlékének ápolásában vállalt szerepe elismeréseként dr. Marton József Fraknói Vilmos-díjas egyháztörténész, pápai prelátus, nagyprépost, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Karának alapítója és professor emeritusa, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem alapító kuratóriumának tagja részére … a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést” adományozta. Az alábbiakban dr. Holló László egyetemi tanár laudációját adjuk közre, amelyet szeptember 30-án a kitüntetés ünnepélyes átadásokor Magyarország kolozsvári főkonzulátusán mondott el.
Tisztelt Hallgatóság, az a megtisztelő feladat jutott nekem, hogy laudációt mondjak. Erőteljesen kísért a gondolat, hogy laudációként csupán két szót ejtsek ki: MARTON JÓZSEF.
Már gyerekkoromban megfigyeltem ugyanis a családunkban, hogy voltak nevek, amelyeket szüleim különös tisztelettel ejtettek ki és éreztem, hogy ezek a nevek különös jelentőséget hordoztak a beszélgető felnőttek számára. Valahogy így érzek Marton József tanár úrral kapcsolatban is. Laudációként elég kimondanom a nevét. Ugyanis ahogy a mondás tartja: Nomen est omen. Az ő esetében nem azért, mert nevében a sorsa, hanem azért, mert életével és munkájával nevének súlyos tartalmat adott.
Fotó: Nagy Tünde
Amint a kitüntetés indoklásában is olvasható, neve összefonódik a vallással és az oktatással, mégpedig az erdélyi katolicizmus és az erdélyi magyar tudományosság legfontosabb fellegváraival a Gyulafehérvári Főegyházmegyével és a Babeş-Bolyai Tudományegyetemmel.
A ranglétrát mind az egyházban, mind pedig az oktatásban a legalsó fokról indulva végigjárta. A Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola elvégzése után 1975-ben boldog emlékű Márton Áron püspök szentelte pappá. A Székelyudvarhelyen, Ditróban és Marosvásárhelyen eltöltött öt éves segédlelkészi szolgálat után püspöke a fiatal papot Gyulafehérvárra a Kántoriskolába és a Hittudományi Főiskolára nevezte ki tanárnak. Azóta 45 papi generációt tanított.
A szorgalommal, nagy lelkesedéssel és odaadással végzett munkáját elöljáró püspökei időről időre megtisztelő kitüntetésekkel ismerték el. Így az egyházban klerikus által elnyerhető címek közül egy kivételével mindet a magáénak tudhatja: szentszéki tanácsos, az erdélyi székeskáptalan, az egyházmegye legősibb klerikusi testületének kanonokja és nagyprépostja, valamint pápai káplán és pápai prelátus. A pápai protonotárius címet vélhetően csupán azért nem kapta meg, mert Ferenc pápa a pápai szék elfoglalása után időközben megszüntette azt.
Bár a teológiai oktatás területén dolgozott, az egyház gyakorlati életében is szorgalmasan részt vállalt számtalan bizottságnak volt elnöke, jegyzője vagy tagja. A papképzés mellett a katekézis, vagyis a hitoktatás erősítése volt legfontosabb törekvése. Mindjárt a változások után, amikor lehetővé vált az iskolai hitoktatás, a Hittudományi Főiskola keretei között megszervezte több központban az egyházmegyében és a többi erdélyi egyházmegyében is, a világi krisztushívők számára az úgynevezett levelező tagozatot, ami elsősorban a hitoktató képzést, de tágabb értelemben a katolikus felnőttképzést is szolgálta. Ezt dékánként 1999-ig vezette.
Miután a levelező tagozattal az állami diploma megszerzése áthághatatlan akadályba ütközött, 1996-ban a Babeş-Bolyai Tudományegyetem keretében szervező munkájának eredményeként jött létre a Római Katolikus Teológia Kar, aminek több mandátumon keresztül is dékánja volt. Szervező munkája mellett mint a változások után az első és sokáig egyetlen katolikus teológia professzor, önzetlenül szolgálta a kollégái szakmai előmenetelét. Számtalan, a hitoktatók szakmai előhaladását segítő I-es fokozati dolgozatot irányított. Ugyanakkor összesen 56 doktori dolgozatot vezetett és nem rajta múlott, hogy ezek közül végül 36 doktorjelölt fejezte be a dolgozatát és szerezte meg a doktori címet. Öt, a Teológia Kar keretében oktató kollégánkat is a doktori cím megszerzéséhez segített.
Ugyancsak a kollegialitás szellemében a Román Tudományos Akadémia Kolozsvári kirendeltsége, a bukaresti, nagyváradi, nagyszebeni és jászvásári egyetemek, a Kolozsvári Protestáns Teológia Intézet, illetve a Kolozsvári BBTE négy kara keretében szervezett doktori védéseken 37 alkalommal volt opponens. Tanári állások megpályázása során és habilitációs vizsgáztató bizottságokban ugyanezeken az egyetemeken 32 alkalommal vállalt szerepet.
Hogy a Szent István Tudományos Akadémia tagjaként és Fraknói-díjas egyháztörténelem professzorként avatott ismerője a patrológia mellett az egyetemes egyháztörténelemnek, hogy míves értelmezője a Gyulafehérvári Főegyházmegye történetének, de különösen boldogemlékű Márton Áron püspök életművének, talán említeni sem kellene, olyannyira magától értetődően összefonódik nevével. Nagy püspökünk irodalmi hagyatékát az eddigiekben 23 kötetbe publikálta, ugyanakkor egy háromkötetes összesen több, mint 700 oldalas kronológiában levéltári adatokból a püspök nyilvános életének majdhogynem minden napját dokumentálta.
Ez az ismertetett életmű nyilván tiszteletet kelt. Nekem most mégis egyszerűbb dolog okán tűnik laudációra igazán érdemesnek a tanár úr. A szédületes életmű ellenére, egyházi címek és szakmai kitüntetések hordozójaként és professzor emeritusként is mindvégig megmaradt különösebb allűröktől mentes, imádságos lelkű paptanárnak. És úgy vélem, az utolsó kitüntetésre ez fogja majd igazán érdemesíteni.
Dr. Holló László
