Összeállításunkban három olyan iskola ballagási ünnepségébe tekinthetnek be, amelyek nem katolikus iskolák, csak teológiai osztály működik ott, vagy erős szálakkal kapcsolódik a mai tanintézmény katolikus egyházi alapításához, múltjához. Székelyudvarhelyen, Kolozsváron és Kézdivásárhelyen is szentmisével, templomban kezdődött a ballagási ünnepség.
Ballagás a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumban
Június 4-én ballagott a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium öt végzős osztálya. A ballagási ünnepséget a Szent Miklós-plébániatemplomban tartották, Ilyés Lehel iskolalelkész búcsúztatta a ballagókat.
Hallhattuk az evangéliumban, hogy mindegyik házat megpróbálja a vihar: azt is, ami sziklára épült és azt is, amelyik homokra épült. Épp ezért lenne fontos, hogy a veszteségben rejlő lehetőségeket fürkésszük ezen a reggelen, a ballagásod reggelén. Egy olyan iskolába jártál több éven át, amelynek a homlokzatán ez áll: Római Katolikus Főgimnázium. A római katolikus egyházat – amely ezt az iskolát valamikor megálmodta – maga Jézus Krisztus alapította, Istennek a Fia, akinek az életében is jelen volt a veszteség, hisz keresztre feszítették és elvesztette az életét. Isten a keresztfában nem csupán a bitófát látta meg, hanem meglátta benne a szeretet eszközét, egy olyan lehetőséget látott meg benne, amely az egész emberiség egyetlen lehetősége volt az örök életre. … És Isten a legféltettebb kincsét, egyetlen fiát adta oda mindannyiunkért. A bitófából az élet fája lett az Isten kezében. Ez a keresztfa ott van a gimi legmagasabb pontján, hogy mindennap emlékeztessen minket, mindennap eszünkbe juttassa, hogy ez a legnagyobb lecke, amit tanulhatunk és amire maga az Isten tanított.
Egy olyan iskolában tanultál, tanulhattál, amelynek egyenruháján egy címer áll, benne a Jezsuita rend emblematikus jelképével, hisz iskoládat, iskolánkat a jezsuita szerzetesek alapították. Az ők alapítójuk pedig Szent Ignác volt, Loyolai Szent Ignác, akinek épp idén ünnepeljük megtérése 500. évfordulóját. Ez a megtérés pedig egy ágyúgolyóval kezdődött, amely eltalálta Ignác lábát, aki ekkor súlyosan megsebesült. Ha nincs ez a lábadozással és felépüléssel töltött időszak Ignác életében, akkor talán soha nem akad kezébe a Jézus életéről és a szentek életéről szóló könyv, amely így lángra gyújtotta az ő szívében az Isten utáni vágyakozás tüzét. Ignác az ágyúgolyóban nem csupán a fegyvert látta, hanem meglátta benne a kegyelem eszközét, egy olyan lehetőséget látott meg benne, amely fenekestől forgatta fel az egész életét. … Ignác a legféltettebb kincsét, az egyetlen életét adta oda… arra áldozta, hogy Jézus társa lehessen. Az ismertelen romantikus lovagból, az egész világon ismert, elismert szerzetes lett, mert a lehetőségeket fürkészte és nem a veszteséget nézte.
Egy olyan iskolában tanultál, amelyet az utóbbi két évben megpróbált a koronavírus járvány: maszk, fertőtlenítés, távolságtartás, online oktatás, betegség, de még a halál sem került el bennünket. Kemény veszteségek sora… mégis mi a mai reggelen a lehetőségeket keressük, azt, hogy most hogyan tovább. … Isten a fiát adta, amikor úgy tűnt, hogy az egész emberiség elveszett. … Ignác Isten fiát választotta, amikor minden álma romba dőlt. … Vajon mi – akik ma itt állunk a következő lépés előtt –, mit teszünk, mi, akik ballagunk (?)
Mindegyik házat megpróbálja a vihar, ahogy minden emberi életet is. Te döntesz, hogy mire… pontosabban kire építed a jövőd, az életed!? A döntés a te kezedben van. Csupán annyit kívánok, hogy olyan döntést hozz, egy olyan döntést, amit sohasem bánsz meg.
Ballagás a kolozsvári Báthory-líceumban
Július 5-én a kolozsvári piarista templomban szentmisével kezdődött a Báthory István Elméleti Líceum ballagási ünnepsége az alapítók hagyománya szerint, majd az iskolaudvaron folytatódott reneszánsz dallamok és öltözékek kíséretében.
Elsőként Báthory István alapítólevelét hallgatták meg a résztvevők és a három végzős osztály tanulói. Reneszánsz öltözetű tizenegyedikesek vezették a ballagó osztályokat az udvarra, miután utoljára körbejárták, körbeénekelték az alma matert. Útravalóul László Attila plébános kötötte a lelkükre a mindenkori imádságos lelkületben való kitartást, Timár Ágnes igazgató Dsida Jenő mélyen vallásos, életörömre indító versével búcsúzott a végzősöktől. Elhangzott az iskolát most kezdők köszöntője, a 11-edikesek búcsúztatója, s a legjobb végzős köszönt el társai nevében az iskolától és közösségétől. A ballagás talán leghosszabb része a díjazás, hiszen a kiváló iskola igazi kiemelkedő egyéniségeket nevel, akik az élet számtalan területén, kiemelten a közösségi szolgálatban jelen vannak, emberségben, keresztény lelkületben a hétköznapokban is bizonyítanak.
Ballagás Kézdivásárhelyen
Június 4-én délelőtt 10 órakor kezdődött a ballagási ünnepség a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban. Négy végzős osztály búcsúzott el az alma matertől.
A Nagy Mózes Elméleti Líceumot, Kovászna megye legrégebbi oktatási intézményét, 1680-ban alapította Nagy Mózes a falujában, Esztelneken. 1696-ban az iskola átköltözött a Kézdivásárhely melletti Kantába, amely később a város része lett. 1751-ben az iskola új, tágasabb épületbe költözött. 1899-ben a kantai iskola Katolikus Főgimnáziummá alakult át.
Az új épület alapkövét 1905. október 22-én helyezték el. Az iskola több mint 300 éves története alatt a város és a környék fontos szellemi központja. A 18. században születő magyar nyelvű színjátszás bölcsőjénél ott találjuk a kantai iskola diákjait és tanárait is. 1771-79 közt a diákok 22 színdarabot adtak elő, amelyből 16 teljesen vagy részben magyar nyelvű.1977-ben az iskolát ipari líceummá alakították át, majd 1990 januárjában visszaalakult elméleti líceummá, és felvette alapítójának nevét. Ma közel 1000 tanuló tanul óvodától az érettségiig.
„Örömöm sokszorozódjék a te örömödben./hiányosságom váljék jósággá benned.” Weöres Sándor soraival üdvözölték a jelenlevőjét június 4-én a Nagy Mózes Elméleti Líceum végzős diákjainak ballagásán. Jelen volt Farkas Csaba tanfelügyelő, Beder Imre lelkész és Hajlák Attila István plébános, valamint Dávid Sándor városi tanácsos, Bejan András igazgató és dr. Rancz Teréz aligazgató. A XI. osztályos diákok Maturandus-műsorukban a már nem vagy itt és még nem vagy ott érzés mozzanatát emelték ki. Az évfolyam nevében beszédet mondott Bucs Dávid. Bögözi Alpár, Nánia Hanna és Nánia Hilda éneke után Rancz-Gyárfás Hanna Hamvas Béla Útravaló gondolatait osztotta meg, amely után a Boldog idő dal hangzott el.
A XII. osztályosok nevében búcsúbeszédet mondott Kovács Andrea, Len Balázs és Demeter Dániel. Szólót énekelt Bartók Botond. Verset mondott: Jakabos Andrea, Lázár Thekla, Derzsi Edina, Fazakas Anita, Demeter Dániel, Len Balázs, Tamás Benedek és Varga Péter. Elhangzott Szabó T. Anna Útravaló és Szabó Lőrinc Ünnep verse. (Forrás: nagymozes.blogspot.com)
