Diákéveimre visszagondolva, aligha emlékszem olyan pillanatra, amikor azt mondtuk volna diáktársaimmal, hogy örvendünk a vakáció utáni iskolába való visszatérésnek. Pénteken reggel, február 12-én azonban ezt a határozott kijelentést hallottam a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum több diákjától: nem a megszokott szünidőt követően, hanem a járvány okozta tilalmi időszak után térhettek vissza az iskola padjaiba – bár igaz, hogy közülük csak egyesek.
A járvány előtti időben Böcskei László megyés püspök minden hónap első hétfőjén szentmisét mutatott be az iskola kápolnájában, hogy ez által is a diákok és tanárok iránti közelségét kifejezze, és a közös ima által lelkiekben is támogassa és megerősítse őket. Az iskolába járási tilalom idején is a tanintézet lelki vezetője, Szabó Ervin Nagyvárad-olaszi plébános rendszeresen mutatott be online közvetített szentmisét, amelyekbe a diákok otthonaikból kapcsolódhattak be a kommunikációs eszközök segítségével. Most pedig, a szemtől-szembeni oktatás részleges visszaállításával, ismét visszaállítják a rendszeres püspöki misét is a kápolnában, bár a diákok még mindig nem vehetnek részt ezen, hanem az osztálytermeikből közvetítésen keresztül kapcsolódnak be.
„A pénteki nap az, amikor a szentmise által töltekezhetünk itt az iskolában. A mai napon a püspök atya buzdított és bátorított minket a második félév kezdetén. Fontos számunkra, hogy töltekezzünk mindazzal, amit a jó Istentől kaphatunk. Minden gyermek számára fontos lenne, hogy fizikailag is itt legyen a kápolnában, de a járványügyi körülmények még nem engedik ezt meg. Hiszem azt, hogy a technika segítségével történő csatlakozás által is töltekezhetnek a diákok, kapnak egy szeretetforrást, érzik azt, hogy mindannyian velük vagyunk, értük vagyunk, a jó Isten szeret minket és vigyáz ránk” – nyilatkozta Konrád Katalin Erzsébet, a tanintézet igazgató asszonya.
Nagyon fontos a lelki közelséget ápolni, és elvinni a diákokhoz, rajtuk keresztül pedig a családokhoz, a szülőkhöz – mondta a főpásztor. „Jó ismét látni a diákokat, és nagyon örültem, hogy – bár tisztes távolságból, de mégis – megszólíthattam néhányat közülük. Szinte ujjongva mondták, hogy milyen nagy öröm számukra, hogy újra itt lehetnek. Visszavágytak az iskolába, hogy egymással találkozhassanak, hogy együtt tanuljanak, és együtt vehessenek részt ezeken a programokon. Ezzel is próbáljuk jelezni, hogy ha most még nem is az előtte levő normalitást tudjuk folytatni, mégis próbáljuk azt megközelíteni. Ehhez hozzá tartozik a tanulás, de a lelki nevelés is. Nekem személyesen is sokat jelent, hogy kapcsolatban maradok az iskolával, a tanárokkal, a diákokkal, természetesen úgy, ahogy azt a mostani körülmények engedik. Kívánom mindenkinek, hogy örömmel és kitartással, de ugyanakkor egymásra is vigyázva tudjunk tovább haladni. A jó Isten segítsen, hogy túl legyünk ezen a helyzeten, és ismét pezsegjen az iskolai élet, hiszen annyi minden történhetne, amit egyelőre még vissza kell tartani. Reméljük, hogy Isten segítségével hamarosan mindezen túl leszünk, és mindenkinek testi-lelki örömére, megelégedésére együtt tudunk lenni és dolgozni.”
A diákokat is megkérdeztük, hogy mit jelent számukra az iskolába való visszatérés, illetve a lelki programokba való közösségi bekapcsolódás. Csorba Réka, a IV. B osztály tanulója a következőket mondta el: „Örvendek, hogy visszatérhettünk az iskolába, mert az online órák már nem voltak olyan jók. Örülök annak is, hogy találkozhattam osztálytársaimmal, hiszen rég nem láttuk egymást. Jobb a tanulás így élőben, hiszen jobban tudunk figyelni. Az online oktatás idején is volt szentmise, de így sokkal élményszerűbb, ha innen, az iskolából tudunk bekapcsolódni, még akkor is, ha csak közvetítés által.” Osztálytársa, Kiss Stefánia Réka szerint is sokkal jobb az iskolai oktatás, hiszen személyesen is találkozhatnak osztálytársaikkal, beszélgethetnek. A szentmisébe való bekapcsolódás is jobb volt, mint otthonról, személyesebben hatott az áldás. Stefánia Réka reméli, hogy hétfőtől nagyobb testvére is csatlakozik az iskolában történő oktatáshoz, amennyiben a járványmutatók elemzése alapján a hatóságok megengedik, hogy a nagyobb osztályok is visszatérhessenek a tanintézetekbe.
Nemes Patrícia Melissza, a XII. B osztály tanulója, végzős diákként annak örvend leginkább, hogy ezt az utolsó középiskolai félévet az iskola padjaiban, az osztályközösségben élheti meg. Még akkor is, ha csak közvetítés által kapcsolódhattak be a szentmisébe, más volt az érzés, mint az otthonról történő, egyéni csatlakozás. A végzős diákoknak nagyon fontos, hogy együtt tudjanak imádkozni az osztállyal, illetve tanáraikkal. Reményét fejezte ki az iránt, hogy ez a részben visszaállt állapot így is marad.
Forrás: Micaci Cristian/varad.org
[…] Romkat/Micaci […]