Cipőbe szorult kavics Ferenc pápának a társadalmi kommunikáció világnapjára írt, Szalézi Szent Ferenc ünnepnapján közzétett üzenete. Szúr, karcol, elevenbe vág. Most, midőn e cikket írom, akkor is csak „érvelést kínálok” a „közvetlen megismerés” helyett, amit Ferenc pápa javasol. A lapkiadói válság oda vezethet, mondja a szentatya, hogy a híreket a számítógép előtt hozzák létre a „cipőtalpak koptatása nélkül”. Szemléletesen ragadja meg a koronavírus-járványban felerősödött médiás gyakorlatot, miközben olyan tükröt tart, amibe kényelmetlen belenézni.
De szembe kell nézni vele. És nemcsak nekünk, a média munkatársainak, hanem mindannyiunknak. Nemcsak a sajtót, hanem a teljes közösségi kommunikációt próbára teszi, hogy az információk zöme közvetetten érkezik. Ez a közvetettség, hogy mások által értesülünk a világ dolgairól, rendkívül fontos fejlemény volt a kommunikáció fejlődésében, az emberi nem ezáltal sokkal gyorsabban megtanult válaszolni a felmerülő kihívásokra, sokkal átfogóbb és teljesebb képet alakíthattunk ki a világról. A tudásunk nagy hányadát másoktól, közvetített formában kapjuk, a legtöbb információt pedig soha nem állt módunkban ellenőrizni, hogy valóban igaz-e. Ez azonban nem jelentett komolyabb problémát, amíg a kommunikáció tartalma többnyire hiteles, megbízható, tényszerű volt. Hisz a kommunikációnak ez volt a célja: közösséget teremteni és információt átadni.
Mára azonban a közvetett megismerést az álhírek és félretájékoztatások özöne árasztja el, a bizonytalanság és a kétely iszapját hagyva maga után. Ma mindent tudhatunk, de semmit sem tudhatunk biztosan. Az igazság, a valóságot megragadó kommunikáció botladozik az online térben felgyülemlett kitalációk mocsarában. Ennek egyik fő oka, hogy a sokszorosan átvett, „fénymásolt”, aztán újra és újra variált információk, a „tudás” mögött már elvész a közvetlen megismerés, a személyes tapasztalat, és helyébe a nyerészkedés, az olcsó befolyásolás igénye lép. Ebből a megközelítésből mélységes igazságra mutat rá Ferenc pápa, nekünk újságíróknak ki kell menni terepre, személyes kapcsolatba kell kerülni ismét az emberekkel, hogy közvetlen tudást tolmácsolhassunk az olvasók számára. Újból el kell nyerni az emberek bizalmát, helyre kell állítani az eltorzult kommunikációt. A mindennapi embernek pedig ismét bíznia kell közössége szakértőiben. De addig is, amíg a járvány miatt csak korlátozottan koptathatjuk a cipőnk talpát, elengedhetetlen az igazsághoz való ragaszkodás.
Megjelenik a Vasárnap 2021/5-ös számában.
