Nemrég ért véget a TIFF, Erdély rangos filmszemléje, és máris elkezdődtek a Kolozsvári Magyar Napok. Szűkített keretek közt, “Ami belefér” mottóval, hiszen a járványhelyzet folytatódik, emiatt folytonosak a korlátozások, óvintézkedések, a kulturális rendezvények lehetőségei szűkek, szűkülnek, de szerencsére amit meg lehet tartani, az kivételesen szép élményeket eredményez.
Egész nyáron sikerült folytatni a Szent Mihály-plébánia udvarán a Klausen Musik sorozatát az Egyházzene Egyesület szervezésében, és a fellépők kivételes zenei élményt nyújtanak: a Kaganovszkij házaspár, az udvarhelyi születésű Eszter és férje, a moszkvai születésű Artur, akinek saját készítésű hangszerein, egy hegedűn és egy mélyhegedűn csendültek fel a finom dallamok, amelyeket az olykor elhaladó repülőgépek zaja sem tudott elnyomni. A közönség megismerhette Johan Halvorsen zenéjét, egy Sarabande és egy Passacaglia nyújtott kivételes élményt a Carnegie Hallban is megmutatkozott, jelenleg Nagyváradon élő művészházaspár előadásában. Nagyboldogasszony ünnepének előestéjén a közönség ének-hegedű-orgona-csemballó egybecsengésén és a Mária-énekek finom szépéségében gyönyörködhetett Gebe-Fügi Renáta, Trombitás István, Potyó István és Márton Szabolcs jóvoltából.
A Kolozsvári Magyar Napokon pedig a Szent Mihály-templom Szent Cecília ének- és zenekara koncertjének tapsolhat a közönség: nagy öröm őket a tágabb kulturális térben is hallani, a templom falai közötti zenei szolgálatukkal a szentmiséken rendszeresen építik a lelket.
A TIFF idején ingyenesen lehetett a Bánffy-palota kiállításaira bejutni, köztük egy Federico Felliniről szóló fotókiállítást megnézni, és kiemelkedő élményt nyújtott a járvány-ihlette Jurnal de pandemie, Járványnapló című, fotókból és képzőművészeti alkotásokból rendezett kiállítás. A fotókon a szigorú elzártság két hónapja idején készült képek sorakoznak, nagyon sok fotón láthatunk különféle egyházi teret, miseközvetítést, a fotósokat láthatóan megihlették az üres templomok és az onnan hősiesen közvetített szentmisék, szertartások, a kamerának tartott homíliák. Egy másik térben pedig “képzőművészek együtt” mottóval a járvány idején és ihletésében készült alkotások: rajzok, karikatúrák, festmények, 27 alkotó munkái láthatóak.
A Kolozsvári Magyar Napok, Kolozsvár legnagyobb magyar rendezvénysorozata idején újabb kiállítások nyíltak a Bánffy palotában működő Szépművészeti Múzeum falai közt: Erdély festészete a két világháború között, A megkerült Paradicsom (Ádám Gyula fotói) és Referencia címmel a Sapientia Alapítvány gyűjteményéből, mintegy 350 műtárgyból egy 60 alkotást bemutató, vállaltan szubjektív válogatás. Az udvar a könyvbemutatók egyik kiemelt helyszíne, ahol Teleki Sámuel perergrinációs naplóját vagy a Kriterion könyvkiadónak, egy nemzetiségi kiadónak a diktatúra éveiben nyújtott kivételes teljesítményéről hallhattak, akiket a szemerkélő eső nem riasztott el. A Főtéren szól a muzsika: népzene, operagála, zongoraest… Egyszóval ami belefér – Istennek hála, a kincses város kulturális kínálatába még így, szűkített keretek közt is sok minden belefér.
