Vállalnunk kell azt, hogy a Szentlélek megmozgasson bennünket

Jézus Szentséges Szívének ünnepe (idén június 19-e) egyben a papok megszentelődésének világimanapja. A temesvári egyházmegye főpásztora, Pál József Csaba találkozóra hívja ezen a napon az egyházmegye papságát, mely kezdeményezés kapcsán Szilvágyi Zsolt pasztorális helynököt kérdeztük.

Hogyan, hány helyszínen fognak találkozni, ünnepelni a temesvári egyházmegye lelkipásztorai?

A járvány miatt volt bennünk egy bizonytalanság, hogy egyáltalán megtarthatjuk-e ezt a napot. A mostani előírásokat betartva mégis úgy láttuk, hogy nekünk papoknak a találkozásra és a lelki feltöltődésre ebben az időszakban különösen szükségünk van. A hosszú járvány időszak, amely bennünket papokat egymástól és híveinktől is elzárt, sokak számára nem volt könnyű. Talán még jobban tudatosult bennünk, hogy szükségünk van a minket megerősítő jó közösségre.

Papjaink ezen a napon a három főesperesség egy-egy helyszínén találkoznak: Temesváron, Arad-Ségán és Lugoson. A közös előadást Pál József Csaba püspök atya fogja tartani. Ő a temesvári találkozón lesz jelen. Az előadását a zoom segítségével közvetítjük élőben. A járványidőszak egyik pozitív hozadéka, hogy jobban megbarátkoztunk a technika adta lehetőségekkel, amelyek ugyan nem helyettesítik teljesen a személyes találkozást, de mégis jó kommunikációs eszköznek bizonyulnak. Ezekkel a lehetőségekkel szerintem a továbbiakban is élnünk kell.

Van egy „felkészítő” – vagy inkább hangoló – írott anyag is erre az alkalomra… Melyik gondolat szólított meg leginkább ebből?

A püspök atya előkészületként erre a találkozóra egy kis „házi feladatot” adott, hogy olvassuk el Ferenc pápa beszédét, amit tavaly május 9-én a római egyházmegye papjaihoz intézett.

A szentatya beszéde mély és egyben konkrét, ahogy ezt már Ferenc pápától megszoktuk. Többek között azt csodálom meg a pápa beszédeiben, hogy rendkívül őszintén mer beszélni a mai kor – és ebben az esetben a papi élet – kihívásairól, küzdelmeiről. De nem csak megállapít egy-egy helyzetet, hanem konkrét tanácsot is ad. Személyesen érzem, hogy jót tesz az őszinte jó szándékú szó, amely útmutatással párosul. Ezért is olvasom szívesen Ferenc pápa gondolatait.

Ebből a beszédből különösen megérintett, hogy Ferenc pápa újra a misszióra biztat bennünket. Beszédeiben, írásaiban nem hallgatja el, hogy ő egy missziós egyházat szeretne. De hogyan élhető meg ez a misszió? – kérdezzük sokszor. A pápa válasza többek között ez: Vállalnunk kell azt, hogy a Szentlélek megmozgasson bennünket. Ez pedig lehet, hogy egy kis „rendetlenséget” fog okozni. A múzeumban minden a helyén lehet, csak éppen élet nincs ott. De ott, ahol élet van és élet születik, vállalni kell a Szentlélek meglepetéseit. Másodsorban szükségünk van alázatra a misszióban. Vagyis hogy soha ne lekezelően közeledjünk másokhoz, főleg azokhoz, akik másként gondolkodnak mint mi. Az alázat a párbeszéd és a misszió alapja. Ez pedig, tapasztalatom szerint, nem csak a teljesen másként gondolkodók felé van így, hanem a plébániánk, a papi közösségünk keretében is. Harmadsorban megérintett a szentatya azon gondolata, hogy érdek nélkül végezzük a missziót. Ez gyógyítaná sokszor rejtett és túlzott önközpontúságunkat és az ebből fakadó lelkipásztori versengést és irigységet. Ha sikerülne valóban minden hátsó, sokszor titkolt érdek nélkül szolgálni az Urat és az embereket, mentesek lennénk nagyon sok csalódástól is.

Szóval felráz ez a beszéd. De úgy érzem, sokszor szükségünk van olyan gondolatokra, amelyek kimozdítani akarnak kisebb-nagyobb holtpontjainkról.

Szent II. János Pál pápa kezdeményezte 2002-ben, hogy Jézus Szentséges Szívének ünnepén az egyház imádkozzon a papok megszentelődéséért világszerte. Mit „ad” az a papoknak, ha a hívek imádkoznak értük?

Erre a kérdésre, valóban nagyon személyesen válaszolhatok. A temesvár-józsefvárosi plébániámon nagy áldásként élem meg, hogy imádkozó híveink vannak. Ők nap mint nap minden szentmise előtt legalább egy órát imával töltenek. Sokakért imádkoznak. De többek között név szerint értünk, a plébánia két papjáért is. Ezért nagyon hálás vagyok. Számomra sok erőt ad. Abban is megerősít, hogy én is nap mint nap imádságaimban hordozzam a rám bízottakat. Azt hiszem, nagyon sok paptestvérem nevében megköszönhetem híveink értünk mondott imáját.