Isten népe mindig úton van, hogy elmélyítse a hitet. Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliájában az első olvasmányból indult ki, amely az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 13,13–25) származik, és amelyben Szent Pál az üdvösségtörténetről beszél egészen Jézusig. Annak idején olyan szörnyűségek, mint a rabszolgaság elfogadottak voltak. Idővel aztán jobban megértették, hogy ez halálos bűn – jegyezte meg a pápa.
Isten üdvössége úton van az idők teljessége felé
Isten megmutatkozott a történelemben. Üdvösségének nagy és hosszú története van. Szent Pál ahhoz, hogy Jézusról beszéljen, távolról kezdi, akkortól, amikor Izrael népe elhagyta Egyiptomot. Isten üdvössége úton van az idők teljessége felé. Szentekkel és bűnösökkel teli út ez. Az Úr vezeti népét a jó és rossz pillanatokkal, a szabadsággal és a rabszolgasággal együtt a teljesség felé, az Úrral való találkozás felé. A végén ott áll Jézus. Mindenesetre itt nem ér véget a történet. Jézus meghagyta nekünk a Szentlelket, aki emlékeztet Jézus üzenetére és segít megérteni azt, hogy utána elindul egy második út. Az egyház így halad előre számos szenttel és bűnössel, kegyelem és bűn között.
A rabszolgaság és a halálbüntetés halálos bűn
Ez az út arra szolgál, hogy megértsük Jézus személyét és elmélyítsük a hitet, valamint hogy megértsük az erkölcsöt, a tízparancsolatot. Ami egykor normálisnak tűnt, nem volt bűn, ma már halálos bűn. Gondoljunk csak a rabszolgaságra. Az iskolában megtanultuk, hogy mit tettek a rabszolgákkal. Egyik helyről a másikra vitték őket, ahol aztán eladták őket. Latin-Amerikában adták-vették őket… Ez halálos bűn! – állapította meg a pápa. Ma ezt mondjuk, de akkor nem volt az. Sőt voltak, akik azt mondták, hogy ez megengedhető, mert azoknak az embereknek nincs lelkük. Előre kellett haladni ahhoz, hogy jobban megértsük a hitet, az erkölcsöt. Atyánk, hála Istennek, hogy ma nincsenek rabszolgák! – mondhatnánk. De vannak, sokan! – tette hozzá a pápa. Csak ma már tudjuk, hogy ez halálos bűn. Mára előrébb jutottunk. A halálbüntetés is korábban elfogadott volt, ma viszont elfogadhatatlan.
Az életszentség visz bennünket előre az idők második teljessége felé
Ez érvényes a vallásháborúkra is – állapította meg a pápa. A hit és az erkölcs tisztázása során jelen vannak a szentek, akiket mindenki ismer és a rejtett szentek is. Az egyház tele van ilyen ismeretlen szentekkel, és ez az életszentség visz bennünket előre az idők második teljessége felé, amikor végül eljön az Úr. Az Úr Isten így akarta megismertetni magát népével: az úton haladva.
Elérkezik az idő beteljesedése, az élet véget ér, és találkoznunk kell az Úrral
Isten népe mindig úton van. Amikor megtorpan, rabbá válik egy istállóban, mint egy szamár. Nem ért semmit, nem lép előre, nem mélyíti el a hitet, a szeretetet és nem tisztítja meg lelkét. De létezik az idők harmadik teljessége. Ez pedig a mi időnk. Mindannyian úton vagyunk saját időnk teljessége felé. Elérkezik az idő beteljesedése, az élet véget ér és találkoznunk kell az Úrral. Ez a mi személyes pillanatunk, bár a második úton haladunk, ami Isten népe idejének második teljessége. Mindannyian úton vagyunk. Gondoljunk csak arra, hogy az apostoloknak, a prédikátoroknak, az elöljáróknak meg kellett értetnie az emberekkel, hogy Isten szerette és kiválasztotta a mindig úton levő népét – fogalmazott a szentatya.
A Szentlélek ösztönöz bennünket, hogy az úton járjunk
Jézus elküldte a Szentlelket, hogy elindulhassunk az úton. A Szentlélek ösztönöz bennünket, hogy az úton járjunk: ez Isten irgalmasságának hatalmas műve és mindannyian úton vagyunk a személyes időnk teljessége felé. A pápa tehát kiemelte, hogy fontos feltenni a kérdést magunknak: hisszük, hogy Isten ígérete úton volt és ma az egyház is úton van?
A gyónás egy lépést jelent az úton, az Úrral való találkozás felé
Amikor gyónunk, tegyük fel a kérdést, hogy a vétkeink miatti szégyenen túl megértjük-e, hogy az a lépés, amit megteszek, az egy lépés az úton az idők teljessége felé? Istentől bocsánatot kérni nem egy automatikus dolog – figyelmeztetett a pápa. Meg kell értenünk, hogy úton vagyunk, egy úton levő nép vagyunk, és egy nap – talán ma, holnap vagy 30 év múlva – szembe találom magam az Úrral, aki sosem hagy magunkra bennünket, hanem elkísér minket az úton.
Gondolkodjunk el: amikor gyónni megyek, gondolok erre? És arra, hogy úton vagyok? Hogy egy lépés ez az Úrral való találkozás felé? Az én időm teljessége felé? Ez Isten irgalmasságának nagy műve – zárta Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliáját a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmiséje során.
Forrás: Vatikáni Rádió
