Egy hónapja ért véget az Ő az Út Ökumenikus Keresztény Ifjúsági Fesztivál, amelynek egyik napján munkatársunk is részt vett. A Vasárnap 2026/39. számában megjelent kisriportot teljes egészében közöljük.
Művészetek. Fiatalok. Isten. Keresztény zene. Rap. Dance. Pantomim. Egyedi tanúságtételek. Beszélgetések Afrikáról, szegénységről, háláról, vértanúhalálról. Találkozások. Koncertek. Önkénteskedés. Hogyan fér össze mindez? Könnyedén. Olyannyira, hogy a fiatalok fejében föl sem tevődik a kérdés, de annál inkább jelentkezik a késztetés: egyedi istenkapcsolatukról nyíltan tanúságot tegyenek. Utcán, sátorban, négyszemközt, vagy nyilvánosan egy nagy fesztivál színpadán. Szabadon és vagányul, a művészetekben rejlő korlátlan lehetőségek és szárnyaló szellemiségük kreatív kibontakoztatása révén. Önfeltárulkozásuknak az Ő az Út Ökumenikus Keresztény Ifjúsági Fesztivál adott keretet, amelyet – egy év kihagyással – immár tizenkettedik alkalommal szerveztek meg az Ő az Út Ifjúsági Szolgálat tagjai Marosvásárhely tíz különböző helyszínén szeptember 14–20. között.
Rapben az Isten? – Megfelelnek: Egyvan & Életet Lehel
A pénteki nap eseményei a nemrégiben átadott Cserealjai Park hangulatos fényfüzérei alatt zajlottak élénken, lüktetően, hangsúlyosan a művészetek jegyében. Az esti koncertek sorát az Egyvan &Életet Lehel rapegyüttes lezser produkciója nyitotta, amelyben a srácok a hiphop világára jellemző témák helyett Istenről és személyes istenélményeikről rapeltek. Énekeltek, mozdultak, imádkoztak, és dalaik fesztelen előadása révén másokat is e laza imastílusba vontak. Saját szerzeményeket is megszólaltattak. Ihletettségük forrásáról és a keresztény rap műfajáról a kulisszák mögött faggattuk őket.
„2006-ban ismertem meg Istent. Azelőtt világi hiphopzenét énekeltem klubokban és falunapokon, mindenféle trágársággal megfűszerezve, és miután megtértem, úgy éreztem: nem ezt kell folytatnom. Isten a lelkemre beszélt: ha erre kaptam tehetséget és lehetőségeket a világban, akkor végezzem ezt az ő dicsőségére” – vallotta Lehel. „Én 2022-ben hallottam először keresztény rapet az Ő az Út fesztiválon, amikor Tibes jött el Oláh Gergővel. Hallgattam a szövegeket, a kemény bibliai üzeneteket. Csodálkoztam, hogyan lehet egy ilyen frappáns műfajt az Isten dicsőítésére is használni, és nem csak a drog, a kapzsiság, a büszkeség, a szex és hasonló dolgok kiterítésére. Akkor már megtértként láttam, hogy társaim keresztény rappel foglalkoznak, és én is elkezdtem zenélni. A rapet nagyon jó lehetőségnek látom arra, hogy kemény üzeneteket adjunk át a fiataloknak, fiatalos formában. Áldásos, gyönyörű dologként tekintek erre, amivel az Urat lehet dicsérni és fiatalokat megszólítani. Fontos, hogy lássák: Isten a rapet is használhatja az emberek megérintésére, és akármiben vannak, Isten szereti és látja őket minden nehézségükben” – fogalmazott a társa.
Rapben csattantak az Isten nyilai – Arrows of God
A színpadi jelenlét könnyed magabiztosságát sugározták az Isten nyilai – Arrows of God nevet viselő marosszentgyörgyi rapművészek, akik szintén fölfedték előttünk saját kezűleg írott dalaik inspirációjának forrását. „Az élettapasztalataimból inspirálódom, amelyeket meg szeretnék osztani másokkal, de az is jó érzéssel tölt el, ha csak úgy kiírom őket magamból, önmagamért. Másrészt az Úr ihlet meg engem, és ez nagyon vagány érzés” – nyilatkozta Nagy Csaba. „Isten Lelke vezet minket, és adja az ő szavait, hogy bizonyság tudjunk lenni saját generációnk számára, és hogy az általa kapott dalokat át tudjuk adni az embereknek. Azt írjuk le, amit megélünk és vallunk: a hitünket” – egészítette ki Adorjáni Károly Bence. A fiatal fiúk a színpadi tapasztalataikról is nyilatkoztak: „Jó volt látni, ahogyan mosolyogtak az emberek, és ahogyan felragyogott a szemükben a fény. Sokan be tudtak kapcsolódni imádkozásunkba, mert én hiszem, hogy dalaink által valóban imákat mondunk ki az Úrnak” – fogalmazott Csaba. „Nagyon jó volt látni: még van remény, élet és vágy a fiatalokban, hogy Istenhez közeledjenek. Jó volt megtapasztalni, hogy az emberek nemcsak azért voltak itt, mert a barátaink, hanem azért is, mert velünk együtt akarják imádni az Istent. Ezért hálásak vagyunk” – zárta beszélgetésünket Bence.
Annabella & Csapata lágy dallamokban hordozta az Urat
Az odamondó stílusú rapkoncertek között lágyabb dallamú keresztény énekeket is hallhattunk Annabella & Csapata finom hangzású megszólaltatásában. Az ifjú közönséget a szép dalszövegek és az előadók személyes istenélményeket sejtető, hiteles előadásmódja is magukkal ragadták. „Dalszövegeimet az Úr ihleti, magamtól nem lennék képes ilyeneket írni. Mindenféleképpen az Úré a dicsőség” – nyilatkozta Annabella, aki a föllépések előtti lámpaláz mély nyugalommá alakulását szintén a jó Isten jelenlétének tulajdonította. Elmondta, szabadnak érzi magát, amikor a színpadon Istenről énekelhet, és ezáltal olyan üzeneteket szeretne átadni a fiataloknak, mint: „Egy Isten van, aki szent és hatalmas, és vele járni jó dolog”.
A háború abszurditásáról üzent a Blessed Dance Studio táncelőadása
A világban zajló háborúk és erőszakos cselekedetek szörnyűségeiről járt vésztáncot a Blessed Dance Studio. A fiatal táncosok laza tudatosságot sugárzó profi mozdulatai dinamikus koreográfiába rendeződtek, amelyet elnagyolt gesztusok, hátborzongató sikolyok és indusztriális zenei elemek tettek kifejezőbbé. A táncelőadás olyan volt, mint néma mondat végén a felkiáltójel. Tánccal kiáltott rá immunissá vált lelkünkre, amely a hangos véleményezés és megoldáskeresés álcája mögött talán teljesen elfeledkezett az együttérzés, az ima és a hála hatalmáról.
Pantomimben érintő kezek
Hogy mi mindent kifejezhetünk pusztán kézgesztusaink által, talán nem is sejtettük egészen addig, amíg meg nem tekintettük az Alsóvárosi Ifi – főként pantomimre építő – színművészeti előadását. Az előttünk fölsorakozó fiatalok fehér-fekete kesztyűs kezei változatos testkontaktusokon át olyan érzelmeket és keresztény értékrendhez tartozó erényeket villantottak föl, mint a kar érintésében az együttérzés, vállra tett kézben a vigasztalás, kézfogásban a barátság, ölelésben a szeretet. Ez utóbbit az előadók a közönség soraiban is kipróbálták, majd kézen fogva vezettek föl egy-egy személyt a színpadra, ahol a kézfogás és az ölelés konkrét gesztusai révén vonták be őket a produkcióba. A színpadi tér és nézőtér között húzódó láthatatlan fal ily módon való „ledöntése” és a fizikai érintések túlmutattak az érzelmek és keresztény értékek kifejezésén. Ha Isten szemszögét keressük, és onnan próbáljuk nézni (márpedig egy ökumenikus keresztény fesztivál keretében leginkább innen érdemes rátekintenünk), észrevehetjük, hogy nincsenek köztünk falak, a szeretet gesztusait szavak nélkül is ösztönösen értjük, egyazon értékeket képviselünk, és mindannyian Isten gyermekei vagyunk.
Afrikáról mesélt dr. Fodor Réka (Afréka)
A péntek esti bensőséges légkört a Hiding Place és One City Workship együttesek koncertjei tették hangulatosabbá, amelyek közé egy emlékezetes és számtalan tanulságot hordozó előadás is ékelődött. Dr. Fodor Réka – becenevén Afréka – a Nigériában, Gánában, Ugandában, Csádban és Kongóban megélt tapasztalatairól mesélt. A huszonhárom missziót teljesítő orvos főként arról beszélt, hogy az afrikai térségben uralkodó iszonyatos szegénység ellenére a lakosság mégis példaértékű istenhitről, számunkra elképzelhetetlenül hálás lelkületről és reménnyel átitatott életszemléletről tesz tanúbizonyságot. Elmondta: az emberek oly mértékben nélkülöznek, hogy Istenen kívül sokaknak valóban semmijük nincs. Éppen ezért a papoknak nagy tekintélyük van, de az orvosoknak is. Mélyen tisztelik őket. Nélkülözésükhöz, betegségükhöz képesek humorral viszonyulni. Ha orvoshoz mennek, azt mondják: jól vannak, és csak huzamosabb faggatás után derül fény panaszaikra, betegségeikre. Mind az élethez, mind a halálhoz egyedülálló szemlélettel viszonyulnak. A gyászoló család fehérbe öltözik, mert kultúrájukban ez a gyász színe. És bár szívükben fájdalmat, hiányt és veszteséget hordoznak, mégis énekelve, táncolva, mély istenbizalommal bocsátják útra halottukat. Erősen hiszik: elhunyt szerettük valóban az örök boldogságra jut, ezért szertartásaikat örvendezve végzik. Megrendülten hallgattuk: az afrikaiak jelentős része keresztény, Nigériában az üldözések ma is zajlanak, és minden második órában – így a jelen pillanatban is – valaki vértanúhalált hal a hite miatt. Másokat az éhség ragad a túlvilágra. „Amikor hús-vér emberek éhen halnak, azt nem tudom nektek elmesélni, mégsem szomorúan megyek oda, és mégis mindig hálatelt szívvel érkezem haza. Annyi hálát és hitet, mint amit ott tapasztalok, azt egyszerűen nem tudom nektek elmesélni.
Teljesen más minden ország, sőt az egyes országok egyes területei is, de a hála és az öröm az egész földrész sajátja” – mesélte a doktornő, aki tapasztalatait az Afréka című könyvében foglalta össze. A missziós orvos emellett számtalan adományozási lehetőségnek is teret biztosít saját honlapján, az afreka.hu weboldalon.
Krisztus a közös nevező
Az egy héten át tartó Ő az Út Keresztény Ifjúsági Fesztivál programjai közül tudatosan összpontosítottunk a művészeteket felkaroló napra. A választás oka egy felismerés, miszerint a jó Isten könnyedén megérintheti a fiatalok, de akár más generációk lelkét is a kortárs művészeti műfajok frissessége és változatossága révén. A művészetek ugyanakkor egy olyan nyelvet képviselnek, amelyet bárki megért, és amely egy ökumenikus rendezvény keretében a felekezeti szemléleteket Krisztus személyében vonja közös nevezőre, aki maga az Út, az Igazság és az Élet.
