Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot! Guia Hugó ferences testvért kérdeztük a vesztegzár alatt megélt áldásokról, nehézségekről és lehetőségekről.
1. Mi volt a kedvenc időtöltésed a karantén hetei alatt?
Az olvasás, a kutatás. Jó pár éve sikerült egy nagyobb mennyiségű forrásanyagot beszerezni a Securitate bukaresti archívumából, amely erdélyi ferences testvéreimnek a kommunizmusban megélt éveiből maradt ránk. Kiemelt figyelmet szenteltem a 125 éve született Boros Fortunát atya személyének, erdélyi vértanúnknak.
2. Mibe kapaszkodtál (lelkileg) ebben az időszakban?
A lelki kapaszkodót az egyéni és a ferences testvéreimmel együtt szépen megünnepelt Isten-dicséretben éltem és élem meg.
3. Mi volt a vesztegzár legnehezebb pillanata számodra (és miért)?
Amikor egy olyan emberrel találkoztam, akin eluralkodott a világjárványtól való félelem. Éreztem, hogy az ő félelme rám ront.
4. Melyik volt a vesztegzár legszebb napja (és miért)?
A húsvétvasárnap, mert ez a nap, maga az Örömhír!
5. Mit szabadított fel, változtatott meg benned a bezártság?
Hogy bennem mit változtatott meg, azt még nem tudom. Úgy érzem, még folyamatban van. Most csak azt látom, hogy körülöttem nagyobb lett a rend! 🙂
6. Melyik a jó Istennek az a tulajdonsága vagy a vigasztaló Szentéleknek az az ajándéka, amit jó lenne a „magadénak tudni”?
A láthatatlan, névtelen és csendes jelenlét testvéreim életében.
7. Mit viszel magaddal az eltelt hónapok megéléseiből, személyes megtapasztalásaidból?
Az odafigyelés, meghallgatás, törődés és segítségnyújtás fontosságát, ennek szépségét és közösségteremtő erejét.
+1. Ha filmet rendeznél, könyvet írnál a március 15-május 15. közötti napokról, milyen címet adnál neki?
Jól csak tiszta szívvel lát az ember!