7+1 kérdés: Marosán Csaba válaszol

0
1591
• Fotók: Marosán Csaba Facebook oldala

Tartsunk lépést az élettel! Tartsuk egymásban a lelket! Tartsuk a kapcsolatot!
A megváltozott életkörülményekben is élni akaró életet kutatva, sorozatunkban 7+1 kérdést teszünk fel ismert, ismerős embereknek. Ma Marosán Csabát, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészét kérdeztük.

1. Mi van veled, mi jót hozott a vesztegzár az életedbe?

Jól vagyok, mint mindig próbálok maximálisan optimistán a jövőbe tekinteni. Másképpen nem is lehet azt hiszem. Ha igazán hisszük azt, hogy ott fent valaki igazgatja mindannyiunk életét, akkor ezt a világjárványt felfoghatjuk a jó Istentől egy kézifék behúzásának is. Figyelmeztetés, hogy rossz irányba haladunk, hogy önzően viselkedünk, hogy nem élünk elég tudatosan. Pazarolunk, őrült módon vásárolunk. Annyit utazunk, hogy már lassan a repülők is dugóba kerülnek. Nem töltünk elég időt a családunkkal. Nem segítséggel fordulunk egymás felé, hanem kritizálásból emelünk falakat. Hiszem, hogy az Úr csodásan működik, de útja rejtve van. Hiszem, hogy ez a földi élt romlandó és mulandó, viszont van egy ország, amelyben mindenki egészséges, nincsenek világjárványok, nincsenek korrupt kormányok és gyenge, alkalmatlan vezetők. Ebben az országban minden idők egyik legjobb vezetője kormányoz, maga a jó Isten, a Királyok Királya. Ez az ország a mennyország. Ez teljes mértékig megnyugtat engem ebben a pillanatban is.

A színházak is bezártak, így én is jelenleg otthonról dolgozom. Online próbálok egy új darabot a színház keretén belül. Azt hiszem, minden ürömben van valami öröm. Szép dolgokat is kaptunk fentről, amiért hálásak lehetünk. Már két hete minden este a mesét én olvasom a fiaimnak, ami ezelőtt elképzelhetetlen volt. Az iskolák bezártak ugyan, de megnyitotta kapuit az élet iskolája. A gyerekek részt vállalnak a házimunkából, látják, hogy mennyi energiába kerül rendben tartani a lakást. Olyanok is vannak akik talán megsütötték életük első kenyerét.

Saját magamon látom, hogy jóval beosztóbb lettem, előre gondolkodom. Érzékenyebbek és érzelmesebbek lettünk. Aggódunk a rég nem látott, távoli ismerősökért is. Rendezzük a holmikat a szekrényben, elkészülünk az évek óta halogatott feladatokkal is. Erősebbek és kreatívabbak lettünk az új helyzetben.

2. Mi egy mostani hétköznapod legkiemelkedőbb eseménye, pillanata?

A családi ebéd, a fiaim déli altatása és az esti mese.

3. Mit sajnálsz, hogy nem tettél meg a járvány „kitörése” előtt?

Sajnálom, hogy nem csendesedtem el többször.

4. Mi a legutóbbi hála-morzsád?

Hálás vagyok, hogy még van mit az asztalra tenni és a fiaim az ovibezáráson kívül nem érzékelnek túl sokat ebből a nagy zűrzavarból.

5. Mitől félsz, amikor félsz?

A szegénység sok erkölcsi bűnt meghizlal. Félek attól, hogy a keresztény talajból kiszakadva lépésről-lépésre kikelnek az emberek magukból. Az önzés lesz a főirányelv. Ember tapos majd embert a túlélésért.

6. Mi a legnagyobb öröm, ami az eltelt 24 órában ért?

Régóta halogattam a fiaimnak tervezett faház megépítését. Nemrég sikerült befejezzem ezt a faházat.

7. Mit vársz, mit szeretnél a járvány megszűnése után magadtól, a környezetedtől, a világtól?

Nagyon remélem, hogy nem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk a járvány előtt és mélyen elgondolkodunk az eddigi életünkön. Szeretném ha értékelnénk majd a hétköznapjaink apró örömeit, nem is olyan apróságok. Hogy ezentúl a formalitásból megkérdezett mondatnak: Hogy vagy? Jól vagy? – igazán súlya lesz. Ne felejtsük el, hogy Krisztusban mindannyian testvérek vagyunk. Remélem, jobban odafigyelünk majd egymásra, és a körülöttünk levő teremtett világra.

+1. Mit kérdeznél most a jó Istentől, ha összefutnátok a nappaliban?

Ha a nappalimban találkoznánk biztosan hebegnék-habognék, majd megkérdezném, hogy cukorral vagy anélkül issza a kávét? Mi zavarja a legjobban az emberiségben? Mikor indítja el a jóságvírust a világba? Szeretném, hogy fertőző legyen jónak lenni, és ölelésen, valamint mosolyon keresztül terjedjen ez a vírus.

MEGOSZTÁS