Várható volt, hogy a minket körülvevő, egyre elterjedtebb (egyre kevésbé megfogható) millennarizmus összefüggésében megszülessen a koronavírus történetének teológiai olvasata is. Különös, hogy az új divatú teológusok vagy gazdasági szempontból nézik a dolgokat (akárcsak, merem mondani, a materialista laikusok), vagy egy olyan ünneplés szemszögéből, amelyet inkább tekintenek öröknek, mint azt az üzenetet, amelyet megjeleníteni hivatott. Senki nem vette észre, hogy a karantén bevezetésére éppen nagyböjtben került sor. A keresztények számára ez a nagyböjt lényegének teljes megmutatkozása kellene legyen: világos szakítás a mindennapi élet szokásaival, magunkba fordulás, közvetlen környezetünk csendjének újra megtalálása, alkalom arra, hogy a valóban fontos dolgokról elmélkedjünk. A posztmodern világ siető – és pontosan emiatt bizonytalan – embere időt kap arra, hogy elgondolkodjon saját maga és a világ értelméről. Értésére adatik, hogy a lét (örök ismétlést feltételező) automatizmusai ellenére – az esetlegesség és a vészhelyzet jegyében élünk; hogy minden, ami biztosnak és stabilnak tűnik, illúzióként szertefoszolhat; hogy mindannyiunk élete egyetlen lehelet vékony szálán függ. Házunkba bezárva felfedezzük – a képernyőkön túl –, hogy szükségünk van másokra, szükségünk van a jelenlétre, felfedezzük, hogy igényeljük az élő szót és a közös cselekvést. A hétköznapi élet pontosan azért választ el minket egymástól, mert összezsúfol minket a termelésnek szánt agglomerációkban. Helyénvaló lenne, hogy a szenvedés (az elszigeteltségé vagy – Isten ments – a betegségé) összehozzon minket, annak ellenére, hogy elkülönülésre ítéltettünk.
Vajon ezek nem mind a teológia témái? Nem ezek határozzák meg – minden vallási diskurzusnál jobban – a nagyböjt feszült várakozását?
Hol vannak azok, akik megmondhatnák nekünk, hogy a körülmények által előidézett magány nem a másokkal való közösség elvesztése, hanem azok megtalálása, úgy, ahogyan (már) nem igen látjuk őket – az Istennel való közösségben?
Mihai Maci (eredeti cím: Teologia carantinei în vremea Postului Mare, A szerző Facebook-posztja)
Fordította: Zamfir Korinna
