Életünkkel ragyogtassuk fel Krisztus világosságát

Ferenc pápa Úrangyala imádsága

0
1104
Pápai áldás az Úrangyala ima végén • Fotó: vaticannews.va

A hit világossága megszabadít a bűntől és elégeti a szívünkben lévő rosszat – fejtette ki nagyböjt negyedik vasárnapján délben, az Úrangyal elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa. Arra buzdította a híveket, hogy kövessék az evangéliumi vak példáját, aki, miután Jézus megnyitotta a szemét, felismeri benne a Messiást és befogadja őt, az Emberfiát.

Az egészségügyi vészhelyzetre való tekintettel Ferenc pápa ez alkalommal is az Apostoli Palota Könyvtárszobájából szólt a hívekhez internetes élő adás révén. Beszédében a vakon született emberről szóló evangéliumi szakaszt magyarázva rámutatott: Jézus csodás gesztusainak a célja az, hogy belső átalakulás révén elvezessen bennünket a hithez, megtérítse szívünket. Ebben a nagyböjti időszakban közeledjünk az Úrhoz, kérjük irgalmasságát és adjuk tovább a Krisztustól kapott világosságot.

Jézus a világ világossága

Nagyböjt negyedik vasárnapján a liturgia középpontjában a világosság témája áll. Az evangéliumi szakasz (Jn 9,1-41) a vakon született ember epizódját beszéli el, akinek Jézus megnyitja a szemét – kezdte beszédét Ferenc pápa. Ez a csodás jel annak az állításnak a megerősítése, amelyet Jézus magáról mond: „világossága vagyok a világnak”, a világosság, amely fényt derít sötétségeinkre. Jézus két szinten, egy fizikai és egy spirituális szinten hozza el a világosságot: a vak előbb megkapja látását, a szeme világát, majd Jézus elvezeti őt az „Emberfiába” vetett hithez.

A pápa a következőket tanácsolta a híveknek: „Ma jó lenne, ha mindannyian elővennétek János evangéliumát, a kilencedik fejezetet és elolvasnátok ezt a részt: nagyon szép és jó lenne, ha egyszer vagy kétszer elolvasnátok”. Hangsúlyozta, hogy Jézus gesztusai nem látványosak, hanem céljuk az, hogy belső átalakulás útján elvezessenek bennünket a hithez.

A vakon született felismeri Isten művét Jézus gesztusában

A törvénytudók, akiknek egy csoportja jelen volt, megmakacsolják magukat és nem ismerik el a csodát, a meggyógyított férfinak alattomos kérdéseket tesznek fel. De ő a valóság erejével elbizonytalanítja őket: „Egyet tudok: vak voltam, most pedig látok”. A vakon született ember, az őt körülvevők és hitetlenül kérdezősködők bizalmatlansága és ellenségeskedése közepette olyan utat tesz meg, amely révén fokozatosan felfedezi Annak az identitását, aki megnyitotta szemét és eljut odáig, hogy megvallja a Belé vetett hitét. Először prófétának hiszi Jézust, majd elismeri, hogy Istentől való; végül befogadja, mint a Messiást és leborul előtte. Megértette, hogy Jézus, amikor megnyitotta a szemét, „Isten művét” nyilvánította ki.

Az Úr világossága megszabadít a bűn sötétségétől

Mi is részesülhetünk ebben a tapasztalatban! – folytatta beszédét Ferenc pápa. A hit világosságával az, aki vak volt, felfedezi új önazonosságát. Immár egy „új teremtmény”, aki képes rá, hogy új fényben lássa életét és a körülötte lévő világot, mert szeretetközösségre lépett Krisztussal, belépett egy másik dimenzióba. Többé már nem a közösségből kirekesztett koldus; már nem rabja a vakságnak és az előítéletnek. Megvilágosodásának útja a bűntől való megszabadulás útvonalának metaforája, amire meghívást kaptunk. A bűn olyan mint egy sötét lepel, ami eltakarja arcunkat és megakadályozza, hogy világosan lássuk önmagunkat és a világot; az Úr bocsánata eltávolítja az árnyéknak és a sötétségnek ezt a fedőrétegét és új világosságot ad nekünk. Ez a Nagyböjt legyen alkalmas és értékes ideje annak, hogy közeledjünk az Úrhoz, kérjük irgalmasságát különféle módokon, amelyeket az Anyaszentegyház felkínál nekünk.

Legyünk a „Hold misztériuma” – adjuk tovább a Krisztustól kapott fényt

A meggyógyított vak, aki immár mind a test, mind a lélek szemével lát, minden megkeresztelt képmása, akit a Kegyelembe elmerítve kiszakítottak a sötétségből és a hit világosságába helyeztek. De nem elegendő, hogy megkapjuk a világosságot, nekünk magunknak is világossággá kell válnunk. Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy befogadjuk az isteni világosságot, hogy egész életünkkel kinyilvánítsuk azt. Az első keresztények, az első évszázadok teológusai azt mondták, hogy a keresztények közössége, vagyis az egyház, a „Hold misztériuma”, mert fényt bocsátott ki, de nem saját fényét, hanem a Krisztustól kapott fényt. Mi is legyünk a „Hold misztériuma”: adjuk tovább a fényt, amit a Naptól, vagyis Krisztustól, az Úrtól kaptunk – hangsúlyozta a pápa, majd utalt a vasárnapi szentlecke szavaira:

„Erre emlékeztet ezen a vasárnapon Szent Pál: „ Úgy éljetek, mint a világosság fiai! A világosság gyümölcse csupa jóságban, igazságban és egyeneslelkűségben mutatkozik meg” (Ef 5,8-9). A keresztségben belénk helyezett új élet magva olyan, mint egy tűzszikra, ami mindenekelőtt minket tisztít meg, minden rosszat eléget szívünkben és lehetővé teszi, hogy ragyogjunk és világítsunk – hangzott Ferenc pápa buzdítása, majd ezekkel a szavakkal fohászkodott a Szűzanyához: „Szűz Mária segítsen bennünket, hogy kövessük az evangéliumi vak példáját, hogy így minket is eláraszthasson Krisztus világossága és elindulhassunk Ővele az üdvösség útján”.

Forrás: vaticannews.va (Vertse Márta)

MEGOSZTÁS