Minden év télutóján összegyűlnek a Mária Légió Keresztények segítsége Regia tagjai Szatmárnémetiben, hogy lelkinapjukon töltekezzenek, tevékenységükről beszámoljanak. A Mária Légió egy katolikus lelkiségi mozgalom, mely az imában, szeretetszolgálati tevékenységekben, evangelizációban látja küldetését, és az antik Róma hadserege mintájára szerveződik. Így szervezeti egységeik neveit is az ókori római légióktól kölcsönzik: a Praesidium az alsó szintű szervezet, a Curia szintén alsó szintű, de területi szervezet, a Comitium már középszintű területi szervezet, a Regia pedig országos, illetve regionális szervezet. Így a Keresztények segítsége Regia Szatmár és Máramaros megyék közösségein túl Bihar megye szervezeteit is magába foglalja. A Mária Légióban e fölött, a Senatus, vagyis az ország légiós szervezeteinek irányító testülete, és a Concilium – néhány Regia-t magába foglaló egység – áll.
A február 15-én tartott Regia-s lelki napra mintegy 165-en jöttek el, az említett megyék közösségei mellett a kisbácsiak csatlakozásával is. Schönberger Jenő püspök részt vett a reggeli megnyitón és együtt imádkozta a légiósokkal a rózsafüzért. Ezt követően üdvözölte őket, kifejezve háláját, hogy a Mária Légió kötöttségét vállalják Isten és a Szűzanya iránti szeretetből, illetve megköszönve a sok imát, amit nap mint nap elmondanak az egyházmegyéjükért, papjaikért, társaikért, az elesettekért… Arra kérte továbbá őket, továbbra is odaadással mondják előírt imáikat: „A légió szabályok alapján megszervezett hadtest. Mária hadserege is akkor igazán hatásos, ha mindenki betartja a szabályokat. Szeretném kicsit felhívni a figyelmüket arra, hogy a szabályok keretet adnak – megvannak a szabályai az imaidőnek, az imamódnak –, de imáik akkor lesznek gyümölcsözőek, ha meg is töltik figyelemmel, szeretettel. Nehogy imamalommá váljunk, amely üresen jár, és nem őröl semmit. Nem elég az imát csak elmondani, a szívünkön, az agyunkon keresztül kell engedni és arról elmélkedni, amit mondunk. Bizonyára sokszor észrevesszük, hogy nem ott van az eszünk, ahol a szavaink tartanak. Ami minket foglalkoztat, a gondokat tegyük oda a jó Isten és a Szűzanya elé. Kérjük, hogy a jó Isten vegye gondjaiba a problémáinkat és akkor mi elengedhetjük azokat. Lehet, hogy sokszor újra és újra meg kell tennünk az ima közben, de csak így lesz az imánknak kegyelmi gyümölcse. És lenne még egy dolog, amit ki szeretnék hangsúlyozni. Nem elég az imát elmondani, az imaidőt kitölteni, hanem ugyanannyi időt kell szánnunk arra is, hogy elhallgassunk és hagyjuk, hogy a jó Isten beszéljen hozzánk, ő is elmondja, amit tőlünk kíván. Ez szokott a legtöbbször elmaradni. Amennyi időt fordítunk a szóbeli imádságra, ugyanannyit kellene legalább odaajándékoznunk az Istennek, hogy üzenhessen nekünk. Az imádság nem teljesítmény, hanem párbeszéd Istennel. De milyen párbeszéd az, ahol csak mi mondjuk el a mienket és nem figyelünk oda arra, akivel beszélgetünk!”
A szatmári egyházmegye sajtószolgálata
