Húsvét a remény ünnepe, egy új kezdet ünnepe, mint azt ezekben a hetekben a természetben is megtapasztaljuk. De a közmondásos örök halál és újjászületés túl kevés, túl gyenge ahhoz, hogy tartalmas üzenetet közvetítsen. Az alap, amire keresztény hitünk és reményünk épül, Jézus Krisztusnak, a mi megváltónknak a halála és feltámadása.
Ő gazdag volt, de a mi üdvösségünkért szegénnyé lett. Emberi alakot öltött, és minden emberi hibánkat, minden bűnünket és vele minden nehézségünket, még a szenvedést, a betegséget és a halált is magára vállalta. A kereszten pedig megteremtette a lehetőségét az Isten és az ember közötti kiengesztelődésnek, az Istenhez való megtérésnek, valamint az emberek egymás közötti megbékélésének. „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Iz 53,5). Ő lett a megmentőnk.
Hitünk középpontja és alapja tehát a mi Urunk és Megváltónk keresztje és feltámadása; aki meghalt értünk a kereszten és feltámadt, egy és ugyanazon személy. Ő az erő, amiből örök életünk táplálkozik és amire keresztényekként építünk, amiben bízunk. Ez egyben az az üzenet, amelyet az apostolok kezdettől fogva hirdettek nekünk. Kezdetektől ez az a hitvallás, amelyhez kitartóan ragaszkodunk, és amelyet Jézus halálának és feltámadásának évente sorra kerülő ünnepén felidézünk.
Az első keresztények a megfeszített és feltámadt Úrban a bárányt látták, amelyre az Ószövetség idején ráolvasták Izrael népének bűneit, majd kiűzték a pusztába, ahol az Istennek ajánlott engesztelő áldozatként pusztult el. Így Krisztus is feláldozta magát a kereszten a bűnösökért, mint az Isten báránya. De nem csupán egyetlen nemzetért, hanem minden ember bűnéért. Isten elfogadta ezt az áldozatot, és Jézust, mint messiást, az Úr felkentjét, felmagasztalta és a jobbjára ültette. Ezért valljuk joggal Jézus Krisztust Urunknak és Megváltónknak, akit Isten elfogadott áldozatként mindannyiunk számára.
Keresztényekként megalapozott optimizmussal rendelkező emberek vagyunk, Krisztus szavai szerint: „Bízzatok, mert legyőztem a világot” (vö. Jn 16,33). Amikor idén húsvétot ünneplünk – együtt mindazokkal, akik magukat kereszténynek vallják – ez jóllehet a naptárnak köszönhető, de nem kevésbé örömteli és a jele annak, hogy mindig meg is valósulhatna, ha köztünk több megértés, alázat és a testvéri szeretet uralkodna. De ami még nincs, az még megtörténhet.
Bízva Isten hatalmában, erejében és kegyelmében, kívánjunk ezekben a napon egymásnak áldott húsvéti ünnepet: Krisztus feltámadt! – Igen, ő valóban feltámadt!
Megjelent a Vasárnap április 16-ai számában.
