Papok és démonok viadala

Volt olyan nő, aki teherbe esett az ördögűzés során, tudhatták meg az érdeklődök a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT) Terep, kultúra, értelmezés sorozatának legutóbbi, október 17-én, csütörtökön megtartott előadásán.  Bárth Dániel, az ELTE Folklore Tanszékének vezetője a római katolikus ördögűzés történeti és jelenkori alakváltozatairól tartott előadást. A történészi beállítódású néprajzkutató az elméleti összefoglalót követően ördögűzési történetek bemutatásán keresztül vezette be a résztvevőket a kolozsvári székhelyű, teltházas KJNT-székházban az ördögűzés „hátborzongató” világába.

Az exorcizmusról vagy ördögűzésről az emberek többségének a horrorfilmek jelenetei ugranak be, azonban sokkal tágabban értelmezhető gyakorlatról van szó. Történeti perspektívából szemlélve széles palettán mozogtak az úgynevezett „kis” exorcizmusok, amelyek főként benedikciós gyakorlatként a hívő emberek használati tárgyainak, környezetének megáldását jelentette. Hogy a hívő emberek a mindennapi életük és tevékenységeik során bebiztosítva érezzék magukat a gonosz erőkkel szemben, a papok hathatós közbenjárásával megáldatták a határt, a földeket, a házaikat, istállóikat, kútjaikat, de akár a halászhálók vagy a szerszámok is áldásban részesültek. Ebbe a sorba illeszkedik az a gyakorlat is, miszerint sokszor a nászágyat is megáldotta a pap a házasságkötést követően. A II. vatikáni zsinatig a keresztelési szertartásban benne volt egy explicit ördögűzési szertartás, aminek a célja az volt, hogy ha korábban megszállta volna az ördög a gyereket, akkor a Szentlélek befogadása előtt kiűzzék belőle.

A hivatalos szertartási szövegek mellett „félhivatalos” nyomtatott források is elterjedtek, ami a szerzetesi gyakorlat során tovább bővült. A 16–17. század Európában a nyilvános ördögűzések kora, aminek hátterében részben a reformációra adott katolikus missziós válasz és a boszorkányüldözések elterjedése állt. A látványos, gyakran tömeges esetek azonban a 18. századra lecsengtek, a felvilágosodás háttérbe szorította, és csak Közép- és Kelet-Európában maradt fenn néhány eset, amelyek főként botrányos voltuk miatt lettek dokumentálva.

Exorcizmus és erotika

Bárth Dániel előadásában egy erdélyi vonatkozású esetre is felhívta a figyelmet. A források szerint Csíkszentgyörgyön 1726–27-ben egy Kata nevű, megszállottnak tartott asszony teherbe esett a hét héten át tartó ördögűzés során. Akkoriban Ferenczy György volt a pap a faluban, ő volt az, aki 1721-ben beköttette a nemrégiben megtalált 1497-ben nyomtatott Ószövetséget. Az egyházi vezetés szexuális visszaélésként értelmezte a Ferenczy György által végzett ördögűzést, az ügyirat szerint szentségtörő módon alkalmazta az ördögűzés eljárását. Az előadó így ír erről korábbi tanulmányában: „Az elhúzódó ördögűzés fokozatosan csúszott át az erotika világába, a pap és a megszállott asszony közötti sugdolózástól indult, majd apró szerelmi gesztusokban (simogatás, ölelés, csók) folytatódott és végül az éjszakai nemi aktusig vezetett. (…) Persze nemcsak a pap, hanem a többségében nőtlen fiatal férfiakból álló »őrség« is kivette ebben a részét. Hogy pontosan kitől lett terhes az asszony, azt nem is sikerült utólag kideríteni” (Bárth 2014, 48).

Az előadó egy másik, korabeli esetet is elmesélt, a zombori ördögűző esetét, amelyben az egyházi „elit” és a „népközeli” vallásos attitűd szembenállása is megmutatkozik. Rochus Szmendrovich horvát származású ferences szerzetes több nyilvános ördögűzést is végzett, amiben a szabadítások mellett ő egyfajta missziós küldetést vélt megvalósítani, fellépései a görögkeleti vallásúak meggyőzését, áttérítését célozták. Rochus szembekerült az egyházi vezetőkkel, akik a felvilágosodás szellemében már idejétmúltnak és obskúrusnak tartották a gyakorlatát.

Az új kulcsszó: szabadulás

Bárth Dániel felidézett egy 20. századi német történetet is, a klingenbergi esetet, ami egy fiatal lány halálával végződött, és ami hosszú időre elnémította Németországban a témáról való párbeszédet. Anneliese Michele történetére épül a 2005-ben megjelent Ördögűzés Emily Rose üdvéért című film. Anneliese mindössze 17 éves volt, amikor epilepsziával diagnosztizálták. Idővel meggyőződésévé vált, hogy megszállta az ördög, és csak az ördögűzés során szabadulhat meg a gyötrelmektől. A több hónapon át tartó folyamatba a lány belehalt, a szertartást végző papokat és a lány szüleit bíróságon ítélték el, az eset nagy port kavart a médiában.

Az előadó szerint a 21. században mintha egyfajta reneszánszát élné az ördögűzés gyakorlata, ami főként Lengyelországban, Olaszországban és Amerikában a karizmatikus közösségek körében elterjedt. Az új hívószó a „szabadulás” lett. Az újabb gyakorlatok során a pap szerepe háttérbe szorult, a közösség tagjai imádkoznak a szabadulásra váró személyért, a szövegek helyett az ima került előtérbe. Az ördög témaköre „megosztó” jelenség: a gonosz kérdésköre sok esetben tabunak számít, sokszor a papi képzések során sem foglalkoznak mélyrehatóan a témával. Emiatt még a klérus tagjai között sincs egyetértés abban, hogy miként kellene ehhez és az ördögűzéshez viszonyulni.