Hányszor kaptuk már azon magunkat, hogy „csak kicsit leültünk” a számítógép, tévé, telefon mellé, és órák múlva eszméltünk fel, hogy még mindig a képernyőt bújjuk? Néha mintha megfordulnának a szerepek és mi válnánk készülékeink eszközévé, miközben kezes bárányként szolgáljuk őket. Bár alapvetően az összekapcsoltságot segítik elő ezek az eszközök, mégis gyakorta előfordul, hogy elmagányosítanak. Mentális és fizikai egészségünk érdekében is érdemes odafigyelni a használatukra, és olykor nem árt digitális méregtelenítést tartani és megnyomni a kikapcsoló gombot. Olykor ránk férne legalább egy digitális pihenőnap bevezetése.
Az új kommunikációs eszközök, mint a számítógép és az okostelefon a használat során megváltoztatják a testünket. Létezik már SMS-nyak, SMS-hüvelykujj, mobiltelefon-könyök, ugyanis a sajátos testtartás révén, amelyet telefonnyomkodás, számítógépezés közben felveszünk, átalakulnak testrészeink a szokatlan igénybevétel és terhelés miatt. Talán az sem ismeretlen jelenség, amikor az utcán telefonozó emberek pingvinek módjára bicegnek szembe velünk. Feltéve, ha észrevesszük, és nem mi magunk is a képernyőbe mélyedünk éppen. Buszon, megállóban, kávézóban, színházban, munkában, templomban, otthon, mosdóban, bárhol képesek vagyunk belefeledkezni a virtuális világba.
Ezek az eszközök azonban nemcsak a testünket, hanem az elménket is átformálják. Korábban már volt szó arról, hogy az emberi agy plasztikus, ami azt jelenti, hogy a minket érő hatások és tapasztalatok befolyásolják agyunk fizikai és biokémiai szerkezetét, ami kihatással van az emlékeinkre, a személyiségünkre, egész életünkre. Számos tudományos kutatás talált összefüggést a túlzott okostelefon-használat és a neurózis, az önbecsülés, az énkép, az empátia, a szorongás, a stressz és a depresszió negatív irányú változása között.
Amennyiben felismerjük magunkon a túlzott eszközhasználat jeleit, ha úgy érezzük, hogy nem tudunk szabadulni digitális kütyüink vonzásából, akkor érdemes megállni és elgondolkodni ezen. Nem túlzás, ha netán úgy érezzük, hogy digitális méregtelenítésre szorulunk, ami során visszavesszük az uralmat készülékeink felett. A felismerésnél már csak a megvalósítás nehezebb. Aki már próbált leszokni rossz szokásairól, az tudja, hogy milyen komoly erőfeszítésbe kerül a lemondás. Nem véletlenül hasonlítják a függőségekhez az infokommunikációs eszközök túlzott használatát, ugyanis a függőséget szabályozó, agyban termelődő és kellemes érzést kiváltó anyagok akkor is aktiválódhatnak, ha kezünkbe vesszük a telefonunkat.
Ezeket az eszközöket és a rajtuk működő programokat úgy tervezték meg, hogy a viselkedésünket és a reakcióinkat figyelembe véve minél inkább magukhoz láncoljanak a figyelmünk révén. És bár a figyelmünk szinte soha nem lankad közben, ha például a közösségi oldalakra gondolunk, de a figyelmünket kevésszer kell néhány másodpercnél tovább egy dologra összpontosítanunk, mert folyamatosan érnek az új ingerek, új benyomások, új információk. Mindez nemcsak roppant fárasztó, de a folyamatos érzelmi és intellektuális váltás nem teszi lehetővé az elmélyülést. Egyre felületesebbé válunk, egyre kevésbé tudunk egy dologra összpontosítani, és egyre kaotikusabbá válik a világképünk és tudásrendszerünk.
Catherine Price Digitális detox című könyvében gyakorlati tanácsokkal szolgál a mobilfüggőség legyőzéséhez. Egy hónapig minden napra javaslatokat fogalmaz meg, amelyek segítik az olvasót a kontroll visszaszerzésében. Az első hét a technológiai állapotfelmérésről szól. Olyan applikációk letöltését javasolja a telefonunkra, amelyek nyomon követik, hogy mennyi időt töltünk az egyes programokkal. Ugyanakkor a közösségi média alkalmazások letörlését ajánlja, továbbá hogy értékeljük a kapcsolatainkat, hogy térjünk vissza a valós életbe, hogy figyeljünk a testünkre. A második hét a szokások megváltoztatását tűzi ki célul. A hét javaslatai között szerepel, hogy mondjunk nemet az értesítésekre, ritkítsuk meg az alkalmazásainkat, töltsünk le alkalmazásblokkolót, beszélgetés közben hagyjuk békén a telefonunkat, jelöljünk ki telefonmentes övezeteket. A harmadik hét az agyunk visszafoglalásáról szól. Ekkor kipróbálhatjuk a megállást, egyszerűen a lélegzést, az élést, a pihenést, gyakorolhatjuk a figyelmet, és kipróbálhatjuk a telefontól való „elválást”. A negyedik hét a telefonnal kialakítandó új kapcsolatról szól. Ekkor már a telefonböjt és a digitális „sabbat” segíthet ebben, de a digitális életünk rendezése is segítségünkre lehet. Ha megpróbálunk leszakadni a telefonunkról, megtapasztaljuk az idő lassulását, kinyílik a világ, és rájövünk, hogy az élet nem a digitális világban zajlik. Átalakulnak a kapcsolataink, több idő jut önmagunkra és embertársainkra, végső soron pedig Istenre.
