A jó döntéshez vezető út Szent Ignác-i útjelzőkkel

1
1230
A végzősök fontos döntések előtt állnak – Illusztráció/Pixabay

Itt az érettségi hajrá, amit aztán az egyetemi felvételik időszaka követ. A fiatalok fontos döntések előtt állnak. Továbbtanuljanak vagy kezdjenek dolgozni? Itthon maradjanak vagy vágjanak neki a nagyvilágnak? Milyen szakot válasszanak, melyik városba költözzenek? Megannyi kérdés, ami meghatározza a jövőjüket. A döntéseknek súlya van, ami megrémisztheti a diákokat. Arról, hogy miként lehet helyes döntéseket hozni, Jakabos Barnabás jezsuitát kérdeztük, aki Loyolai Szent Ignác lelkiségéből kiindulva nyújt támpontokat ehhez.

Szent Ignác nagy odaadással készült élete álmának megvalósítására, ami elég ambiciózus vállalkozás volt. Ignác egyszerre volt diplomata, hadügyi szakértő, emberierőforrás-menedzser, politikus, sportember. Ezt a karriert törte derékba egy sebesülése, amit egy értelmetlen és jórészt hiúságból erőltetett csatában szenvedett el. Ez a sebesülése olyan testi fogyatékot okozott nála, hogy álmai – és látszólag ezzel együtt életének értelme is – egy csapásra szertefoszlottak.

Ebben a tehetetlen és kiszolgáltatott helyzetében talált magának rést a jó Isten, hogy óriási tervét megmutassa Ignácnak. A beteg ágyán kezdte kiképzését arra, hogy az emberiség egyik meghatározó szereplőjévé váljon. Azóta mindmáig Loyolai Szent Ignác az egyik legbefolyásosabb lelkivezető, vezetőképző, a döntés iskolájának nagymestere. Kora nagy iskolai reformjának (a ratio studiorumnak) pedagógiai zsenije és bizonyos értelemben a mai bolognai iskolarendszernek is előfutára.

Melyik ajtó mögött mi áll? – Illusztráció/Pixabay

Ignác szerint aki választ, az használja a szabadságát, ellenben aki helyett választanak, akiről mindig mások döntenek, az a vele kapcsolatos történések áldozata csupán. Ahhoz, hogy éljük a saját életünket és ne csupán mások éljék ki rajtunk akaratukat, pro-aktívnak kell lennünk a pusztán re-aktív élettel szemben. Az ignáci út a folytonos másokhoz alkalmazkodás és megfelelési kényszer helyett a szabad választások útja.

A választásainkat akkor tudjuk jó alapra helyezni, ha életcélunkat egyre tudatosabban, mélyebben és átfogóbban, ugyanakkor egyre személyre szabottabban tudjuk megfogalmazni, kifejezni és követni. Ignác javasol is egy ilyen „életcél megfogalmazást”, vagy ahogyan ő nevezi, vezérelvet és alapigazságot: „Az ember arra van teremtve, hogy Istent dicsérje, tisztelje, szolgálja, és ezáltal üdvösségét elnyerje”. Egy ilyen életcél minden választás alapja.

Fontos, hogy kellően tág keretet adjunk döntéseinknek. Szorongásban levő, beszorult perspektívájú, menekülő, megfélemlített, legyőzött ember aligha tud jó választást hozni, hiszen az mozgatja, hogy ki tudjon szabadulni a hurokból, ami megfojtja életét. Bármi áron! És ez baj, hisz éppen az a jó választás, amikor valamiért, ami amúgy jónak tűnik, nem kell aránytalanul túl nagy árat fizetnünk. Ignác kifejezésével élve: minden választásunk a jó cél érdekében jól megkülönböztetett eszközökről való döntés legyen. A megtenni vagy megválasztani akart jót aszerint nézzük, hogy mennyiben célra vezető és mekkora árat követel.

Sokszor úgy tűnhet, labirintusban bolyongunk – Illusztráció/Pixabay

Ehhez készítsünk egy „alternatívák-listát”. Ha ez meg ez az életcélom (ide írjam le saját szavaimmal, hogy tág értelemben és hosszútávon miért élek, mi fontos nekem, mi lenne az életem értelme), akkor most inkább azt kell tennem ebben a helyzetben… – és ide írjam le az A lehetőséget, lehetőleg tömören, a magam számára érthetően, és lehetőleg ne tagadó mondatban. Aztán írjam le a másik alternatívát, a B-t. Például, ha ez az életcélom, akkor jobban segít, ha most az A egyetemre készülök, ebben és ebben a városban, vagy ha most a B egyetemre megyek inkább, ebben és ebben a városban.

Utána úgy tekintsem az A verziót, mintha ez lenne a legjobb eszköz, amit a jó Isten kínál nekem célom eléréséhez és írjak le minden lehetőséget, ami azt az eszközt kívánatossá teszi számomra. Utána írjam le a teljes listáját az általam ismert vagy vélt nehézségeknek, amivel előreláthatólag szembe kell néznem, ha ezt választom. Azaz az árát ennek a választásomnak.

Lehetőleg másnap – de mindenképp csak egy bizonyos idő elteltével – térjek rá a második lehetőségre és végezzem el ugyanezt, mintha ez lenne a legjobb eszköz, amit Isten a jelenlegi helyzetben kínál. Terítsem egy lapra a két lehetőséget a két-két listával a reményeimről és a nehézségekről. Színes markerrel aláhúzhatom azokat a kulcsszavakat, amelyek a legjobban megmozgatják a szívemet. Maradjak csendben és engedjem, hogy a szívem beszéljen. Örüljön és féljen, lelkesedjen és haragudjon és beszéljen a jó Istennel. Majd tegyem félre az egészet, egyek egy jó nagyot vagy sétáljak, nézzek filmet és feküdjek le korán, aludjak egy jót.

Másnap az első dolgom az legyen, hogy olvassam el az életcélomat, utána pedig a döntésemmel kapcsolatos legerősebb vágyaimat és félelmeimet az alternatíváim listájáról. Majd mondjam ki bátran, hangosan: márpedig ezt választom. És nézzem a szívemet, hogyan reagál. A jól választott út szabaddá tesz, erőssé az áldozatvállalásra és életet ad nekem és rajtam keresztül másoknak. Ezeket érzem magamban, ha sikerült a jó választásomat kimondanom.

1 HOZZÁSZÓLÁS