Örökfogadalmat ünnepelt a Segítő Nővérek Kongregációja Csíkszentdomokoson Szent kereszt felmagasztalásának ünnepén. A Balánbányán született, majd Kápolnásfaluban nevelkedett Both Vanda Erzsébet jelenlegi küldetése helyéről, az ausztriai Grazból jött haza, hogy életre szóló elköteleződését övéi körében ünnepelje.
Szívet melengető érzés volt látni, amint szeptember 14-én, szombaton kora délelőtt Erdély különböző tájairól és több európai országból érkezett vendégek százai töltötték be a csíkszentdomokosi templomot. A sok virág, szép „viselet”, ragyogó arcok hitelesen tükrözték az ünneplőbe öltözött szívekben lakozó hálát, örömet, megihletődöttséget. Kápolnásfaluból Major Sándor plébános vezetésével két nagy busszal és személygépkocsikkal több mint százan „lepték meg” jelenlétükkel Vanda nővért.
A szentignáci hagyomány szerint alapos lelki-szellemi-közösségi képzési folyamat előzi meg az örökfogadalmat a segítőnővérek nemzetközi közösségében. Egy év jelöltség, kétéves Bécsben végzett noviciátus és hat év ideiglenes fogadalmi idő után érkezett el Both Vanda számára a nagy pillanat, hogy ünnepélyesen, életre szólóan elköteleződjék Jézus Krisztus követésére a Segítő Nővérek Kongregációja keretében.
„Tanúja lehettem annak, ahogy a Szentlélek magához édesgetett, és lépteidet irányította életed legnagyobb szerelme, Jézus felé. (…) Az isteni hatalom és az emberi törekvés közös gyümölcsét ünnepeljük ezen a napon. Hiszem, hogy nemcsak mi ünneplünk, hanem velünk együtt ünnepel Isten is, angyalaival együtt. (…) Nem a célba érést ünnepeljük, hanem az új kezdetet” – szólt az ünnepelthez Pál József P. Leó ferences prédikációjában.
Megható pillanat volt, amikor a tartományfőnöknő az ünneplő közösség elé szólította Vanda nővért, majd a közösség többi jelen lévő tagját arra hívta, vegyék körül az ünnepeltet. Miután a főcelebráns, Vik János egyetemi dékán által feltett kérdésekre válaszolva Both Vanda kifejezte arra való készségét, hogy életét Istennek szentelve élje, és az egybegyűltek térden állva énekelték el a Mindenszentek litániáját, a rend hagyományához hűen, életútját és a szerető Istennel való mély kapcsolatát tükröző személyes imaszövegével fogadott életre szólóan szegénységet, tisztaságot és engedelmességet.
Az Istennel való szeretetközösségben megélt hűségét jelző gyűrűt Tamás Barna jezsuita áldotta meg, majd a tartományfőnöknő az ünnepelt ujjára húzta. A fogadalmi szöveg hivatalos aláírása után a közösség a Magnificattal dicsőítette a mindannyiunk életében „nagyot művelő” Istent. A személyességében, egyszerű szépségében és nyelvi színességében (a szövegek magyarul és németül, az énekek öt nyelven hagzottak el) a lelkeket mélyen megérintő liturgiát a szerzetesközösség rövid, fényképes bemutatója, majd a helyiek és a kápolnásiak dalajándéka, és örömteli, találkozásokban gazdag szeretetvendégség követte.
(Az új örökfogadalmas nővért rövidesen bemutatjuk olvasóinknak a Vasárnap hetilap Emberközelben rovatában, illetve itt, a Romkaton is.)
