Első alkalommal szervezték meg Erdélyben a Schönstatt-családnapokat, augusztus 7-11. között. A tábori körülmények között megrendezett családos együttlétnek az egykori Lesi-tó közelében, a Jád-völgyében egy menedékház adott otthont.
Az előre jól kigondolt és megtervezett programok a résztvevőknek segítettek abban, hogy már a megérkezés estéjén sikerüljön a lehetetlen: elszakadni az otthoni gondoktól, a munkahelyi feszültségtől, a modern életforma szinte összes terhétől. A gyenge térerőnek köszönhetően a mobileszközök a szobák polcain pihentek, és ennek jótékony hatása meglátszott felnőtteken, gyerekeken egyaránt.
Az első napon délután, míg a következő napokon a reggeli elfogyasztását követően 9 órakor kezdődtek a szentmisék. A szervezők leleményességének és kitartásának köszönhetően mindvégig jelen volt egy-egy lelkiatya. Egymást követve Pék Sándor nagyvárad-újvárosi esperes-plébános, majd Tóth Attila Levente margittai plébános és végül Ozsváth József szilágysomlyói plébános mutatták be a szentmisét és biztosítottak gyónási lehetőséget, illetve lelkivezetést azok számára, akik ezt igényelték. A plébánosok a gyerektevékenységekben is részt vettek, József atya például a gyerekek csodálatára előadta zsonglőrmutatványát a patak partján, és ugyanott áldozatául esett a vízicsata hevének is.
Bár szkeptikusan érkezett a résztvevők nagy része, az első napot követően, az első előadás és az úgynevezett megosztó kör után egyként állt össze a tíz házaspár és a 27 gyermek, valamint a szülők szabadidejének zálogaként bevont tíz – Nagyváradról és környékéről érkezett – fiatal, akik azért csatlakoztak a táborozáshoz, hogy a szülőket felváltsák az előadások és a felnőtt-foglalkozások idejére a gyerekfelügyeletben. A házaspárok mindannyian ugyanazzal a céllal érkeztek: hogy a Schönstatt-mozgalom szellemisége segítségével jobbá és értékesebbé tegyék párkapcsolatukat, és ezáltal teljesedhessenek ki a családon belüli szerepeikben is.
Az előadói feladatokat a keszthelyi Gyuk házaspár, Balázs és Kata vállalták, akik a stílusosan kidolgozott tematikus előadások mellett őszinteségükkel és közvetlenségükkel hamar levették a hallgatóságot a lábáról, sőt amíg ők előadtak, négy gyermekük besegített a kisebbek felvigyázásában.
A munkát, fáradtságot, egészséget, szülő-gyermek kapcsolatot, a digitális világ veszélyeit és a család-Isten kapcsolatot schönstatti értékek mentén feldolgozó előadásokra délelőtt került sor két részletben, amit a házaspárok négyszemközti beszélgetése választott el és zárt le. Mindenki számára értékes felismerést ébresztettek Tilmann atya szavai, miszerint a házasság munka! És ehhez igen hasznos hozzátenni Kentenich atya gondolatait is: „Isten az ima és a munka bizonyos összhangját várja tőlünk. Ha ez zavart szenved, minden felborul a közösség és az egyén életében. Ha többet imádkoztunk volna, és kevesebbet dolgoztunk, gürcöltünk volna, jobban állnának a dolgok körülöttünk”
Az ebéd utáni közös családos programokat, majd az esti mesét és vacsorát követően került sor a „megosztó körökre”, amelyek során önkéntes alapon kaptak a párok lehetőséget a részletes bemutatkozásra és életkörülményeik, gondolataik, vívódásaik, örömeik és bánataik megosztására a többiekkel.
A táborzáró összefoglaló beszélgetésen, az úgynevezett „aratáson” a résztvevők kivétel nélkül a szervezők felé érzett hálájuk mellett a foglalkozások katartikus hatását emelték ki. Mindannyian úgy érezték, úgy éreztük, hogy nem vagyunk egyedül a hétköznapi problémákkal, és összeköt bennünket az a cél, hogy a Szűzanya közbenjárása által, a kentenichi útmutatásokat követve igyekezzünk Istent szolgálni, neki kedves életet élni és neki tetsző módon gyermekeinket felnevelni.
A táborban a korai ébredést követően volt lehetőség reggeli tornára és zumbára, míg a délutáni családos programokon jutott idő kirándulásra a Jadolina vízeséshez, fürdésre a Jád patakban, focira, tollasozásra, vízicsatára, sportszerű horgászatra és rákászásra, sétákra, nagy beszélgetésekre.
Bár a tábor rendkívüli élményt nyújtott, talán ennél is fontosabbak az itt kialakult barátságok, ismeretségek. A résztvevő családok igényeire való válaszként már szeptemberre kitűzésre került egy találkozó Nagyvárad közelségében, az egyik résztvevő család portáján, hogy ne aludjanak ki a lángok. Hisszük, hogy Szent Teréz anya szavai igazak: „akik együtt imádkoznak, együtt is maradnak”.
Oláh Tünde és Levente résztvevők (Kraszna, Szilágy megye)
