A nyári vakációval és a szabadságokkal kezdetét veszi a nyaralások időszaka. Mivel egész évben erre vártunk, a tervezése során nem elsődleges szempont, hogy a nyaralásunk milyen hatással van a környezetünkre. „Egész évben güriztem, most végre lazsálhatok” – gondoljuk magunkban, de emiatt mintha erkölcsi iránytűnk is lazábbra venné az iránymutatást. Ha tudatosan figyelünk, a hőn áhított és kiérdemelt pihenés során is törekedhetünk a természet megóvására.
Feltöltő és izgalmas élmény új helyeket és kultúrákat megismerni. Ezek a kirándulások növelhetik nyitottságunkat, formálhatják világszemléletünket és érzékenyebbé tehetnek mások iránt. Emellett új ételeket próbálhatunk ki, építészeti és műalkotásokban gyönyörködhetünk, varázslatos táj vehet körül bennünket, miközben mélyülhet a kapcsolatunk a családtagjainkkal, barátainkkal, és még új barátokra is szert tehetünk. Az áldásos hatások ellenére azonban néhány árnyoldala is van az egyre elérhetőbbé váló nyaralásoknak.
Mivel egyre többen, egyre többször és egyre messzebb mehetünk nyaralni, mert anyagi helyzetünk lehetővé teszi, ezért fontos, hogy figyelmet szenteljünk arra is, hogy mit hagyunk magunk után a meglátogatott turistahelyen. Az, ami nekünk régi álmunk beteljesülését jelenti, komoly megterhelést jelenthet a természet számára. Nem amellett szeretnénk érvelni, hogy emiatt ne menjenek nyaralni, hanem arra buzdítunk mindenkit, hogy ezt felelősen tegye.
Ferenc pápa 2015-ben megjelent Laudato si’ (Áldott légy) kezdetű enciklikájában a Földön élő valamennyi embert megszólítva a környezetvédelem mellett szólal fel, közös otthonunk gondozására buzdít és ökológiai megtérésre hív. Az embereknek tehát ökológiai megtérésre van szükségük, ami azt jelenti: „engedik, hogy Jézussal való találkozásuk minden következménye megjelenjen az őket körülvevő világhoz fűződő kapcsolataikban. Annak a hivatásnak a megélése, hogy védelmezői legyünk Isten művének, lényegi része az erényes életnek, nem valami szabadon választható feladat s nem is a keresztény tapasztalat másodlagos szempontja” (Laudato si’, 217).
Ezzel a lelkülettel a szívünkben érdemes útnak indulnunk. Hogy miért kell erre figyelnünk, azt jól mutatja közvetlen környezetünkben a Szent Anna-tó esete, ahol előző évtől megtiltották a turisták számára a fürdőzést, mert korábban sok naptej került miattuk a vízbe. Szintén tavalytól évente négy hónapra elzárják a turisták elől azt a thaiföldi partszakaszt, amelyet a Leonardo DiCaprio főszereplésével készült A part című film hatására elárasztottak a nyaralni vágyók. A festői szépségű táj korallzátonyainak és tengeri élővilágának regenerálódásra van szüksége.
És mire figyeljünk? A célállomástól függően lehetőleg válasszuk a környezetbarátabb utazási eszközt. Kis távolságra akár biciklit, nagyobbra például vonatot. Ha autóval megyünk, utazzunk többen, vagy osszuk meg útvonalunkat egy autómegosztó oldalon. A helyszínen taxi vagy bérelt autó helyett használjuk a tömegközlekedési eszközöket. Jó alkalom a helyiekkel való találkozásra. Ha támogatni szeretnénk a meglátogatott közösséget, válasszuk a helyi szállásadókat a szállodaláncok helyett, de a kanapészörfölést (emberek vendégül látják egymást) is kipróbálhatjuk vagy akár sátorozhatunk is. Fogyasszunk helyi alapanyagokból készült ételeket, fedezzük fel az új ízeket, válasszuk a szezonális terményeket. Kíméljük a környezetet, ne hagyjunk magunk után szemetet. „Az emberiségnek megvan még a képessége, hogy együttműködjön közös otthonunk építésében” (Laudato si’, 13).
