Nagyböjt második vasárnapján délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa Urunk színeváltozásának evangéliumi szakaszához fűzte gondolatait. Arra buzdította a Szent Péter téren összegyűlt híveket, hogy ebben a nagyböjti időszakban minden nap kövessék a tanítványok példáját: menjenek fel a Mesterrel a hegyre és szívből jövő imával forduljanak az Úrhoz.
Urunk színeváltozása megmutatja a szenvedés keresztény távlatait, ami nem egyfajta „szadomazochizmus”, hanem szükséges átmeneti szakasz az örök élet felé vezető úton. Vegyük vállunkra keresztünket, annak a bizonyosságnak a tudatában, hogy a nehézségek megoldása a húsvétban van – közvetíti a pápa szavait a Vatican News.
Nagyböjt második vasárnapján a liturgia Urunk színeváltozásának eseményét szemlélteti, amelyben Jézus megengedi Péter, Jakab és János tanítványoknak, hogy már előre megízleljék a feltámadás dicsőségét: már a földön bepillanthatnak az égbe. Lukács evangélista (vö. 9,28-36) bemutatja Jézus színeváltozását a hegyen, amely a fény helye, a három tanítványnak fenntartott egyedülálló tapasztalat lenyűgöző jelképe. Ők a Mesterrel együtt felmennek a hegyre, látják, hogy imába merül és egy bizonyos ponton „arcának színe elváltozott”. Hozzá voltak szokva, hogy minden nap emberi mivoltának egyszerűségében látták, így elámulnak az új ragyogás láttán, amely Jézus egész személyét körülvette. Jézus mellett megjelenik Mózes és Illés, akik legközelebbi „exodusáról”, vagyis halála és feltámadása húsvétjáról beszélnek vele. Ez a húsvét elővételezése. Péter ekkor felkiált: „Mester, jó nekünk itt!” –szeretné, ha ez a kegyelmi pillanat soha többé nem érne véget.
Csak Jézust követve jutunk el az örök életre
Urunk színeváltozása Krisztus küldetésének egy pontosan meghatározott pillanatában következik be, vagyis miután bizalmasan elmondta tanítványainak, hogy „sokat kell szenvednie […] megölik, de harmadnapra feltámad”. Jézus tudja, hogy a tanítványok nem fogadják el ezt a valóságot, a kereszt valóságát, halálának a valóságát – ezért fel akarja őket készíteni, hogy viseljék el kínszenvedése és kereszthalála botrányát. Tudják meg, hogy ez az az út, amelyen keresztül a mennyei Atya eljuttatja Fiát a dicsőségre, feltámasztva őt a halottak közül. És ez lesz a tanítványok útja is: senki sem jut el az örök életre másképpen, csak Jézust követve, viselve saját keresztjét a földi életben. Mindnyájunknak megvan a saját keresztje. Az Úr megmutatja nekünk ennek az útnak a végét, amely a feltámadás – hangsúlyozta a pápa.
Tehát Krisztus színeváltozása a szenvedés keresztény távlatát mutatja meg. A szenvedés nem szadomazochizmus: egy szükséges, de átmeneti szakasz. Az érkezési pont, amelyre meghívást kaptunk, ragyogó, mint Krisztus arca a színeváltozáskor: Őbenne van az üdvösség, a boldogság, a fény, Isten korlátlan szeretete. Dicsőségét így megmutatva Jézus biztosít minket, hogy a kereszt, a megpróbáltatások, a nehézségek, amelyekkel küzdenünk kell a húsvétban nyerik el megoldásukat, húsvéttal küzdjük le őket. Ezért ebben a nagyböjti időszakban mi is menjünk fel a hegyre Jézussal imával. A csendes, a szívből jövő imával mindig az Urat keresve. Minden nap maradjunk néhány percig összeszedett imában, szegezzük lelki tekintetünket arcára és hagyjuk, hogy világossága áthasson bennünket és kisugározzon életünkre.
A krisztusi ima belülről átalakít
Lukács evangélista hangsúlyozza azt a tényt, hogy Jézus színeváltozása „imádság közben” történt. Mély lelki társalgásba merült az Atyával, amelyben visszhangzott a Törvény és a próféták is, – Mózes és Illés – és miközben egész lényével csatlakozott az Atya üdvösségre szóló akaratához, beleértve a keresztet is. Isten dicsősége elárasztotta úgy, hogy az külsőleg is látható volt. Így van ez, fivérek és nővérek: a Krisztusban és a Szentlélekben mondott ima belülről átalakítja a személyt, aki így meg tudja világítani a többieket és a környező világot. Hányszor találkoztunk olyan személyekkel, akik világítanak, akik fényt árasztanak szemükből, akiknek ragyogó a tekintetük! Imádkoznak és az ima ezt teszi velünk: a Szentlélek világosságával tesz fényessé bennünket!
Örömmel folytassuk nagyböjti utunkat. Adjunk helyet az imának és Isten szavának, amelyet bőségesen felkínál nekünk a liturgia ezekben a napokban. Szűz Mária tanítson meg bennünket arra, hogy Jézusban maradjunk akkor is, amikor nem értjük őt. Mert csak Őbenne maradva látjuk meg dicsőségét.
Vertse Márta
