Csíkszentdomokoson január 13-án három vándorbölcsőt adtak át a Nemzetstratégiai Kutatóintézet égisze alatt működő Székelyföldi Vándorbölcső Program keretében. Az egyik Márton Áron nevét és szavait is viseli.
A vándorbölcsők egyikét egy helybéli vállalkozó indította útnak két gyermeke nevében, a harmadik pedig egy neve elhallgatását kérő római katolikus plébános adományából készült. Utóbbi Márton Áron püspök nevét viseli, oldalára a püspöki címer került a következő idézettel: „… elsősorban a hitet akartam megerősíteni lelketekben, és a hithez való ragaszkodást hagyom rátok örökségül”.
Márton Áron szülőfaluja szeretettel fogadta a bölcsőket, és egy nyolcgyermekes családapa gondoskodásának köszönhetően mindhárom olyan családokhoz kerül fél évre, akik harmadik gyermeküket várják. A katolikus székelyek körében szentként tisztelt Áron püspökké szentelésének 80. évében nagy eseménynek számít a bölcsőátadás a népes, 6300 lakosú nagyközség életében, ugyanis a településen egyelőre több a temetés, mint a keresztelés. Emellett, a plébános nyilvántartása szerint mintegy 300 fiatal él és dolgozik külföldön, nagy szükség van tehát a falu családjaiban a harmadik vagy még annál is több gyermekre.
Az ünnepi szentmisét Tamás József püspök celebrálta, akit 1968-ban Márton Áron szentelt pappá, majd megáldotta a bölcsőket és a befogadó családokat. Az ünnepség zárógondolataként Áron püspök következő vallomása is elhangzott:
„Bölcsőm közönséges deszkából volt, s abból lesz a a koporsóm is. De fáját a csíki hegyekből vágták, ahol az őrt álló fenyőerdők koronája gyökerével sziklatalajba kapaszkodik, s koronája makacsul állja a viharok tépését, ahol az emberek századok óta küzdenek a mostoha életviszonyokkal és ezer megújuló bajjal, és nem csüggednek el, mert tudják, hogy a sötét borulat mögött is ott van és vigyáz rájuk Isten. Innen jöttem és nem hoztam magammal semmit, csak a halálos szerelmet népem és az igazság iránt, s azt a katolikus hitet, amelyet hitvalló és hitükből élő nemzedékek a csíksomlyói Mária lábánál mélyítettek el és őrizték híven a viharos századok során”.
Szerző: Nagy Balázs
