EVANGÉLIUM
Abban az időben János (apostol) így szólt Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.
Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben – azért, mert Krisztuséi vagytok –, bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül.
De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe dobnák. Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.” (Mk 9,38-43.45.47-48)
„Láttam egy filmet, és kilencszer botránkoztam meg rajta.” – mondja valaki
„Hogy lehet egy filmen kilencszer megbotránkozni?” – kérdeznek vissza.
„Úgy, hogy kilencszer néztem meg.” – válaszolja.
Ez a túlzó, tréfásnak tűnő párbeszéd jól kifejezi azt a társadalmat, melyben élünk. A ma embere vevő a botrányra. Szeret megbotránkozni és megbotránkoztatni. A „félnapos sztárok” egyenesen ebből élnek. Ha megfeledkeznek róluk, kirobbantanak egy újabb botrányt, és megy az élet tovább. Amikor az egyház berkeiből szivárog ki valami, az egész világ élvezettel rágódik rajta akkor is, ha igaz és akkor is, ha nem igaz. Gondolom, nem kell felsorolnom azokat a problémákat, melyekről a média olyan nagy élvezettel szokott beszámolni, és melyekért a szentatyák az utóbbi időben többször is bocsánatot kértek.
Mi a botrány? A normálistól, természetestől eltérő bűnös tett, életmód, mely valakiben, valakikben megingatja a hitet és a szeretetet. Latinul „skandalum”. Ez a szó a hurok, csapda szavakból származik. Olyan esemény, cselekmény, mely sérti az együttélés szabályait. Hogy mennyire súlyos, azt jól szimbolizálja a Jézus által említett malomkő, melyet a megbotránkoztató nyakába kellene akasztani, és a tengerbe kellene vetni.
Mi is meg tudunk botránkoztatni. Emlékszem, hogy egy ünnep alkalmával egy pap igen szép beszédet mondott a szeretetről. Meg is dicsérték érte. A szentmise után valakinek sürgős segítségre volt szüksége és ő segíteni tudott volna. Nem volt nagy dolog, mégis egyből nemet mondott. Halkan, hogy ne hallja, kérdezgették: „Akkor miről is prédikált?” Valahogy, mint az árnyék, az a nagy NEM követ bennünket is. Nem szabadna haragot tartanunk, nem szabadna szeretetünket senkitől megvonni. Nagyon jól tudjuk, mit tanít és kér Jézus, mégis mást teszünk. A nevelésben, a gyermekek és az ifjúság szemében nem mindig vagyunk megfelelő példaképek. Sokan nem Jézust utasítják el, és nem is az egyház szervezetével, dogmáival van bajuk, hanem azt a kereszténységet utasítják el, melyet megélünk. Csak akkor akaszthatjuk ki nyakunkból azt a bizonyos malomkövet, ha a Szentlélek segítségével naponta felszítjuk magunkban a hit és szeretet tüzét. Meg lehet tenni, csak akarni kell.
S meg tudunk botránkozni is. Amikor Jézus a szenvedéséről, kereszthaláláról beszél, Szent Péter is megbotránkozik. A kereszt, a szeretet botrányát sokan nem tudják lenyelni. Akkor, amikor megszületik egy igazi emberi tett haszonlesés és elvárások nélkül, rögtön ott a gyanakvás is. Miért tette? Mi a célja vele? Mit akar elérni? Vannak, akik nagy ügybuzgalommal sietnek keresztbe tenni. Tegyél valami szépet és jót csak úgy, s ha nem volt, akkor lesz kritikusod, netán ellenséged is. A jó fölötti megbotránkozás irigységet és gonoszságot szül. Azért mégse higgyük el a gonosznak, hogy a jó rossz. Ne higgyük el, hogy nem érdemes jónak lenni. Inkább örüljünk annak, hogy vannak még emberek, akik nem félnek a jótól és bele mernek vágni a szeretet művébe.
Középiskolában tartottam lelkigyakorlatot. Minden este kiértékeltük az eltelt napot, és ha valaki akarta, rajzban a táblára vázolhatta azt, ami megfogta őt. Az egyik diák egy embert rajzolt, aki kivájt jobb szemét a tenyerében tartotta. A kérdésre, hogy mit jelent pontosan a rajz, azt válaszolta: „Ha a bal szemed megbotránkoztat, a jobb szemedet vájd ki”. Nagy lett a derültség. Eltévesztette a balt a jobbal, de a valóságban is mintha így tennénk.
Jézus szavait, ha szó szerint kellene érteni, igen sok ember lenne a tenger fenekén, és tele lenne nyomorékkal a világ. A megbotránkozó, megbotránkoztató tagtól megválni annyi, mint nemet mondani a bűnre és a bűnt megelőző kísértésre. Jól mondja Vianney Szent János: „Kövessétek ezt a szabályt: Semmi olyat ne tegyetek, amit ne ajánlhatnátok fel Istennek”. Ha így teszünk, biztos, hogy senkit nem fogunk megbotránkoztatni.
Szent Pio atya szavai is megfontolandók: „Egyetlen dologra van szükségetek: vidítsátok fel szíveteket, és szeressétek Istent.”
László Áron
Megjelent a Vasárnap szeptember 30-i számában.
