Piero di Cosimo: Volto Santo

0
1

Piero di Cosimo, eredeti nevén Piero di Lorenzo Firenzében született, és művészeti tanulmányait is szülővárosában, Cosimo Rosselli műhelyében végezte. Feltehetően 1481–1482 között mesterével együtt dolgozott a Sixtuskápolna freskóinak elkészítésén. Számos oltárképet, mitológiai jelenetet és portrét tulajdonítanak neki. Mitológiai és más világi témájú, többnyire városi paloták díszítésére készült alkotásait stílusbeli hasonlóságaik alapján csoportosítják. Életművében kiemelkedő helyet foglalnak el Madonna-kompozíciói, portréi és oltárképei, ugyanakkor külön csoportot alkotnak gazdag képzelőerőről tanúskodó, profán témájú festményei. Most egy olyan művet mutatunk be, amelynek szerzősége vitatott, de feltehetően Piero di Cosimo alkotása.

A budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében található Volto Santo, vagyis Szent Arc című festmény a toszkánai Lucca városának Szent Márton-székesegyházában őrzött, híres, diófából faragott feszületet ábrázolja. A kegyszobor eredete a hagyomány szerint Nikodémushoz köthető, aki Krisztus sírba tétele után szerette volna megörökíteni a Megváltó arcát. A legenda szerint a faragást végül egy angyal fejezte be, miközben Nikodémus aludt. A hagyomány úgy tartja, hogy a szobor a képrombolások idején került a mai Olaszország területére. Az alkotás a keresztre feszített, mégis uralkodói méltóságában megjelenő Krisztust ábrázolja.

A kegyszoborról készült festmény feltehetően maga is kultikus szerepet töltött be, a szobor képi helyettesítőjeként szolgálhatott. Krisztus kitárt karokkal jelenik meg előttünk, a zsidó főpapi öltözetre emlékeztető ruhában, fején királyi méltóságát jelképező koronával. Bár a kereszten látható, alakja nem a szenvedést, hanem a halál fölötti győzelmet hangsúlyozza. Teste szinte lebegni látszik, kitárt karjai pedig az áldás gesztusát idézik. Lába alatt a szenvedés kelyhe, a háttérben pedig egy városrészlet látható. A kereszt mögött kirajzolódó patkó alakú forma az uralkodó Krisztus ábrázolásain gyakran megjelenő, dicsfényt jelképező mandorlát idézi.

A Volto Santo festményén Krisztus nem csupán a kereszthalált elszenvedő Megváltóként, hanem a halálon diadalmaskodó, örökké élő Királyként és Főpapként jelenik meg.

Portik Noémi, M. Klarissza nővér

Az írás megjelent a Vasárnap 2026/47. számában.

MEGOSZTÁS