† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben:
Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: »Add meg, amivel tartozol!« Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!« De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: »Te gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?« És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Mt 18,21-35
Az évközi 24. vasárnap evangéliumában a megbocsátásról, vagyis a másokkal gyakorolt irgalmasságról hallunk, amely keresztény életünk egyik legnagyobb témája. Nagyon szépen fogalmazza meg ezt XVI. Benedek pápa: „az irgalmasság valójában az evangéliumi üzenet központi magja, voltaképpen Isten neve, az az arc, amellyel Isten megmutatkozott… Az egyház arca is ettől az irgalmas szeretettől ragyog.” És a mi arcunknak is ettől kell ragyognia, hiszen Isten emberbe vetett bizalmából forrásozik. De mi az, ami az irgalmas szeretet akadálya lehet? Talán az önelégültség, a kicsinyesség, a sértődöttségre való hajlam említhető meg, amely a ma keresztényét, Krisztus-követőjét is igen gyakran jellemzi, hiszen hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az Úr velünk is – hány és hány esetben – gyakorolt és gyakorol megbocsátást, mert nem mond le rólunk, terve van velünk. És nekünk is így kellene tenni a mellettünk élő emberekkel.
Mit jelent irgalmasnak lenni? Az irgalom héberül rahamim, ami a rehem szóra vezethető vissza, amelynek jelentése anyaméh, anyaöl; a görög eleos és a latin misericordia is hasonló mélységű gazdagsággal bír, mégis talán az anyaméh képe sokkalta megragadóbb, hiszen benne találjuk az életigenlést, a szerető gondoskodást, a bizalommal és biztonsággal teli létállapotot, amelyhez a türelem kapcsolódik. Az Újszövetségben több fogalmat is találunk a türelemmel kapcsolatban, azonban a legtalálóbb a makrothymia, amely szépen visszaadja az általunk ismert türelem lényegét. A macros azt jelenti, hogy „hosszú”, míg a thymos „harag” vagy „szenvedély”, magyar nyelven talán úgy tudnánk leginkább kifejezni, hogy a türelem nem más, mint „lassan gerjedő harag”. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy miként ő maga is, úgy mi magunk is türelemmel legyünk, mert sem az aratás, sem az ítéletalkotás nem a „szolgák” feladata. De akkor mi a mi feladatunk? Türelemmel, vagyis irgalmas, hosszan tűrő szeretettel élni és építeni Isten uralmát, a mennyek országát itt a földön. Ehhez pedig létszükséglet a hit, amely meglátja Isten országának törvényszerűségeit, a kegyelem dinamikáját, amely nem ismer határokat. Richard Rohr a Halhatatlan gyémánt című könyvében azt írja a megbocsátó, irgalmas lelkületről, hogy az nem más, mint amikor „Isten élete és szeretete árad keresztül rajtunk abban a pillanatban, hogy ezt mi megengedjük neki”. Ami pedig bennünket hiteles Krisztus-követőkké tehet, nem más, mint amikor Isten élete és szeretete meglátszik rajtunk, életünkön, szavainkon.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap hetilap 37. számában.
